Magyar lelki látlelet - interjú Buda Bélával

A mai ember egész egyszerűen nem tudja kezelni a jelenlegi társadalmi valóságot. Nagyon esetleges, hogy mit ért meg belőle, mondja Buda Béla aki szerint emellett a magyar lakosságban nagyon rosszak a megküzdési mechanizmusok, az emberek nehezen tudják túltenni magukat a lelki megterhelésen, traumán. A pszichoterapeuta úgy érzi, új értékmódosító mozgalmak fognak létrejönni a világban.

A mérleg nyelve: látóköre széles, minden jelenséget és szakmai irányzatot megvizsgál, de nem hord zászlaján egyetlen speciális izmust. Bámulatos olvasottságú szakember, aki több nyelven követi a szaksajtót. A hetvenéves Buda Bélát idén augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a Parlamentben.

■ Vannak-e elemzések arról, egy gazdasági válság hogyan hat a társadalom pszichés állapotára, közérzetére? Megfigyelhetők-e korrelációk?

- A társadalom lelkiállapotát nem nagyon lehet mérni, az egyénét sem igazán, mert rendkívül dinamikus folyamatról van szó. De a lélek esetében többet tudunk arról, hol kell beavatkozni. A társadalom szintén organikus rendszer, nem csak az egyensúlyi állapotából lehet kimozdítani, de ezzel a fejlődését is meg lehet zavarni. Nemrég jelent meg Kopp Mária és Skrabski Árpád Magyar lelkiállapot című könyve, ennek alapja a Hungarostudy immár harmadszor elvégzett nagyszabású - körülbelül húszezer fős mintán végzett - kutatása. Ebben kimutatták, hogy a lakosság stresszterhelése folyamatosan nő, a depresszív hangulat mértéke fokozódik. Nagyon rosszak benne a megküzdési mechanizmusok. Nehezen tudják túltenni magukat a lelki megterhelésen, traumán. A megküzdésnek vannak kedvező formái - kreatív, humoros, relaxációs vagy életmód-változtatás -, és vannak rossz formái, ilyen a passzív visszavonulás: az illető a televízió elé ül, többet eszik, iszik, dohányzik, tehát kémiailag kapcsolja ki a lelki diszkomfort érzést.

■ Változnak a helytállás képességei az általános, széles körű válsághelyzetben?

Buda Béla
1939. április 2-án született Budapesten. Az Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1963-ban. 1967-től pszichiáter. 1978 és 1995 között a Sportkórház pszichoterápiás osztályának vezetője, emellett huszonöt éven át a Magyar Újságírók Országos Szövetségének a pszichiátere. 1993-tól 2001-ig a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének általános és klinikai igazgatóhelyettese és ambulanciavezetője, az orvosi antropológia és a kommunikáció részleg vezetője.
1998-tól az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet tudományos igazgatója. 1998-tól 2002-ig a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció tanszékének vezetője, 2004-től 2008-ig az Országos Addiktológiai Intézet főigazgatója, 2008-tól 2009-ig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola tanára.
Jelenleg a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet tudományos tanácsadója. Pályafutása során tizenegy szaklapnak volt főszerkesztője. Több mint hetven kötet fűződik nevéhez. Díjai: Soros Alapítvány alkotói díja (2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005), majd középkeresztje (2009).

- Csökkenhet az emberekben az ambíció. Ezáltal csökken a belső feszültség, ami a sikertelenségből adódhat. Mindenkinek van egy úgynevezett komparatív referenciacsoportja, azok a barátai vagy példaképei, akikkel összeveti magát - még ha ezt ő nem is tudatosítja magában. Normális körülmények között az ember szeretne bizonyos dolgokat elérni, de ha azt látja, hogy másoknak is rosszul megy ebben a referenciacsoportban, akkor némi megnyugvással mond le dolgokról, amely lemondás máskor nyugtalanítaná. Amikor bajok támadnak, a kis közösségekben jobban érvényre jut a segítő szándék, növekszik az érzelmi támogatás, az önkéntes munka vagy a karitativitás, míg amikor prosperitás van, kiélesedik a versengés, és nem érdekes, mi van a másikkal. Az önsegítő csoportok is fellendülnek a válságos időkben. Az internet új terepe lett ennek, de a személyességet nem lehet pótolni. A kommunikációban az információ kilencvenöt százaléka nem verbális. A válságnak vannak elnyújtott pszichológiai hatásai. Ha a családi figyelmet vagy törődést illetően most esik ki két év egy serdülőkor előtt álló gyerek életéből, mert a szülőknek megnövekedett a terhelése, az megmutatkozhat abban, hogy néhány év múlva több drogos fiatal lesz.

■ Rendelkezésre állnak adatok az 1929-es válság kollektív pszichés hatásairól?

- A nyugati szaklapokból az derül ki, hogy pszichológiai értelemben nagyon keveset tudunk erről.

■ Csak annyit, hogy több volt az öngyilkosság...

- Az is amolyan zsurnalizmus. Lehet, hogy ugyanannyi volt, mint korábban, csak jobban felkapta őket a sajtó. Arról tudunk csak, hogy milyen káros hatása van a munkanélküliségnek az emberekre, a később Amerikában híressé vált Paul Lazarsfeld figyelte meg ezt egy osztrák kisvárosban. De csak esettanulmányok vannak, nincsenek pontos statisztikáink. Ezért is haragszom a válságra mint fogalomra. Nem is tudjuk, mit jelent. Úgy látom, óvatlanul, áltájékozottsággal kezeljük a válságot, nincs igazi fogalmi, filozófiai, elemzési metodikánk rá. A tömegek pedig egyértelműen csak felszíni jelenségként képesek azt felfogni. Az értelmiségnek alaposabb, mélyrehatóbb diskurzust kellene folytatnia róla. Van standardja a válságnak, vagy különféle válságkonstellációk léteznek? Szerintem feltupírozzák ezeket a jelenségeket.

■ Mármint túldramatizálja őket a sajtó és a politika?

- Persze. Ez is egy mediatizált, manipulált dolog: válságmitológia. Ami megkönnyíti a pénzügyi segítségek mozgósítását, a munkaerő-gazdálkodásban olyan mértékű elbocsátásokat eszközölnek, amiket eddig nem mertek.

■ Sokan az anyagi helyzetükkel azonosítják magukat, az beépül identitásukba. Ez előny vagy hátrány a személyiségfejlődésben?

- Erre nehéz válaszolni. Úgy gondolom, a szegénység nem nemesít. Sőt árt! Egy Marmot nevű brit közegészségügyi szakember arra az eredményre jutott vizsgálatában, hogy a jólét jobb fizikai és mentális egészséggel jár. Alacsonyabb a halálozás, kisebb mértékű a deviancia.

■ Praxisában, páciensei gyógyulásában akadtak nagy - kedvező és kedvezőtlen - meglepetések? Mert azt szokták mondani, az emberi léleknél nincs titokzatosabb dolog.

- Annyira azért nem titokzatos. Nem voltak nagy meglepetéseim, általában szerencsésen bejöttek a prognózisaim.

■ Mit gondol az antidepresszánsok valóságos hatóerejéről, illetve a placebókról? Mellőzhetők a gyógyszerek? És ön szerint lényegében öröklött vagy az életút során szerzett tulajdonság a depresszióra való hajlam?


"A mai ember egész egyszerűen nem tudja kezelni a jelenlegi társadalmi valóságot." - fotó: Fényes Gábor

- Súlyos és heveny pszichiátriai zavarok esetében nem nélkülözhetők a gyógyszerek. Akkor is, ha például a legdivatosabbak, az antidepresszánsok elsősorban mint placebók hatnak. De a placebóhatást megbízhatóan, viszonylag gyorsan fejtik ki. Erről most már sok kutatás számol be. A baj az, hogy a gyógyszerek kiszorítják a pszichológiai és a pszichoszociális terápiákat. A depresszióban például a családi szocializáció zavarai, a kialakult hibás élményfeldolgozási és viselkedésszabályozási mechanizmusok és az ezek miatt nehezebben elviselhető stresszek nagyobb szerepet játszanak, mint az öröklés. Ezekkel az életfolyamatból eredő okokkal tudnak a pszichoterápiák eredményesen foglalkozni. Magam pszichoterapeuta vagyok.

■ A pszichológiai iskolák szeretnek fellépni egy megkérdőjelezhetetlennek vélt dogmával, ami szerintük az emberi psziché lényege. Libidó, önmeghaladás, hatalomvágy, flow-élmény, hallottunk már sok variációt.

- A lélek olyan, mint egy bonyolult fehérjemolekula, amit színes golyókból álló modellekkel szoktak ábrázolni. Egy kor figyelme olyan, mint egy vékony fénysugár, mindig egy részletet tud megvilágítani. Freudnál a szexualitás, aztán a tudattalan volt ilyen. A mai irányzatokban a nárcizmus, a mentalizáció, az én szerkezete az érdekes. Minden komoly pszichológiai teória soktényezős folyamatmodell. Nem állóképet készít a lélekről, hanem a dinamikáját képezi le, aminek alapján a legkülönbözőbb helyzetek is összetevőire bonthatók, és nagyjából kimutatható, hogy az adott személy fejlődése milyen irányba folytatódik.

■ Mi a legdivatosabb pszichológiai irányzat ma?

- A kognitív viselkedésterápia, aminek lényege a viselkedésszabályozó környezeti ingerek manipulációja, illetve az ezeket az ingereket felfogó és feldolgozó agyi, logikai, gondolati sémák hibáinak megállapítása. A tünet tulajdonképpen egy hibás tanulás eredménye. A viselkedésben megfigyelhető és befolyásolható körülmények állnak itt a figyelem fókuszában. A pszichoanalízisben a kezelési idő nehezen kiszámítható, márpedig a kórházakban tervezni kell. A kognitív viselkedésterápiákban a kezelés legtöbbször programozható, célzott, behatárolt. A magángyakorlatban is ezek a technikák a legelterjedtebbek. Ma nem csupán gyógyítanak, hanem tréningmódszerekkel - amik ugyancsak viselkedésmódosítások - fejlesztenek. Piaci versengés van a pszichoterápiában is. Aki ad magára, az valamit módosít a külföldön eltanult technikán, és akkor az onnantól az ő módszere. Az elméletek sietve születnek, mint minden más a mai társadalomban. Tíz évvel ezelőtt 260-360 közöttire tették a különféle pszichés technikák számát. Ma ezek túlnyomó része besorolható hatvan irányzat egyikébe. Ezeket túlnyomó részben már nem beteg emberek viselkedésmodifikációjára használják, hanem képességek fejlesztésére.

■ Milyen elmozdulást lát az értékrendünkben?

- Míg korábban az ember önmagát elsősorban egy kollektívához - családhoz, társadalmi réteghez - és annak értékrendjéhez viszonyítva határozta meg, ma a saját egyéniségét kultiválja, és ennek megvalósítása az abszolút mérce. Teljesítményelvű társadalomban élünk, ahol senki sem önmagában, hanem az egyéni teljesítménye alapján válik értékes emberré. És minden teljesítmény valahogyan a fogyasztással áll összefüggésben. Már a kései szocializmusban feltűnt Magyarország sajátos helyzete, hogy kompország. A legnyersebben vette át a fogyasztási értékeket. Gorenje-jelenség nem volt sehol másutt. Ma két meghatározó irány él a korszellemben. Az egyik a posztmodern, hogy minden klasszikus életforma, érték, szerepséma, énkép érvényét vesztette, illetve megnyílik, szabadon választható, alternatív módokon valósítható meg, és ezt mind befogadja a társadalom. A másik irányvonal a New Age-mentalitás: szakítás a tudományos materializmussal, nyitottság a spirituális felfogás iránt, rezzenéstelenül elfogadni az asztrológiát, az előző életek ideáját. De szkeptikus vagyok ezekkel kapcsolatban.

■ Ez a pszichológiába is kisugárzik. Nem egy ilyen irányzat örökkévalóság-tudatra ébreszti gyakorlóit, amennyiben felvetik és átélhetővé teszik mások inkarnációit.

- A léleknek ez a folytatódása a modern és individualizált embernek egyfajta vágyképlete is. Nemrég részt vettem Bázelban a Pszichedelikus Világtalálkozón, ahol a cseh származású, Amerikában élő Stanislav Grof, a transzperszonális pszichológia atyja beszélt a módosult tudatállapotokban tapasztalt élményekről: valamiféle átélése ennek a transzperszonális dimenziónak, hogy része vagyok a kozmosznak, hogy nem vagyok egyedül. Légzőgyakorlattal váltja ki ezeket a tudatállapotokat. Jobb gyűjtőfogalom híján ezt is a „testterápiák" közé sorolhatjuk, ami szintén virágzó üzletág. Ezek közt a kineziológia is nagyon jó irány. A modern ember elszakadt a saját testétől, eszköznek tekinti, és vissza kell találnia hozzá. Újra kell tanulnia a relaxációt, amit a macska spontán csinál.

■ Amikor Grof páciensei átélnek valami rendkívülit, mi az? Igazi ősi élmény, a kollektív tudatalattiból előhúzott információ és élmény, vagy valamiféle fantázia?

- Szerintem inkább fantázia, de nagyon erős érzelmeket mozgat, és ezáltal különleges. Ezek az élmények egyfajta látásmódot tükröznek. Az élmény leírása nem pontos térképe a jelenségnek, hanem egy közvetítőkép.

■ Egyik legnépszerűbb munkája az empátiáról szóló könyve. Az empátia mégsem teszi tisztánlátóvá a pszichológust.

- Hát nem. Az empátia lényege, hogy az ember ideiglenesen el tud magáról felejtkezni, és teljesen a másikra figyel. Feltétele, hogy elfogadja a másikat. Ez nem olyan, hogy diplomát kapok róla, és aztán mindig menni fog, mint a biciklizés. Sokan egyenlőségjelet tesznek empátia és tolerancia között - tévesen. Az empátia pont arra való, hogy azt értsük meg, amit az illető önmagának sem igazán tud megfogalmazni, sőt lehet, hogy titkolni próbálja maga elől. Az empátia nem a másik titkának meglesése vagy gondolatolvasás, hanem a másik érzelmi-hangulati, illetve értékszemléleti állapotának a feltárása. Értékek mentén vannak a pozitív és negatív emóciók. Arról sokat tudunk, hogy minden élmény, illetve inger több szinten kódolódik az emberben. Van egy azonnali felfogás. Ebben nem kell tudni az egész legendáját a másik állapotának, de azt érezzük, hogy szívesen csinálja-e azt, amivel foglalkozik, hogy hiteles-e. A hétköznapokban nem kell mindig empatizálni. Ha a pályaudvari jegypénztárnál vagy más gyors tranzakcióknál nem kapjuk meg azt a szolgáltatást, amit elvárunk, akkor azt szankcionáljuk, keményen lépünk fel, és nem empatizálunk a pénztárossal. De ez csak a felszín, e mögött világok vannak.

■ Közben próbáljuk megérteni a minket körülvevő világot is a maga összetettségében, és rengeteg információt fogyasztunk.

- A mai ember egész egyszerűen nem tudja kezelni a jelenlegi társadalmi valóságot. Nagyon esetleges, hogy mi ért meg belőle. Az információs „túlfogyasztás" egyre inkább a rossz helytállási technika sajátossága. A hárítás egy formája, tartózkodás attól, hogy szembenézzek a dolgaimmal, hogy rendbe tegyem az emberi kapcsolataimat, menekülés az intimitás elől. Hódítanak az autoerotikus tendenciák és a cyberszex. Szomory Dezső híres mondása: „Minden férfi tudja, az önkielégítés a legjobb a világon, csak a közösülés mégis nagyobb hecc." Szinte teljesen hiányzik az a folyamat, hogy a referenciacsoportunkkal megbeszéljük a tévében, interneten látottakat-hallottakat. Pedig már Lazarsfeld egy kutatása nyomán ötven éve tudjuk, hogy a televíziós hatás kétlépcsős, a belső feldolgozáshoz elengedhetetlen valamilyen személyközi kommunikáció bizalmas vagy tekintélyes másik emberrel. Úgy érzem, új értékmódosító mozgalmak fognak létrejönni a világban. Politikai, filozófiai jellegű, de végső soron életformát átalakító mozgalmak, melyekben kiemelt szerepet kap majd a szelektivitás, a nagyobb tudatosság. Remélhetőleg nem fundamentalista megoldási képletekkel állnak elő, hanem az egyéni választás hangsúlyozásával.

Véleményvezér

Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa

Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa 

A Fidesz politikusai nem tudják ott hagyni az állami zsíros bödönt.
Mészáros Lőrinc és neje hatalmas luxusba fojtotta a magyar fanyalgók miatt érzett bánatát

Mészáros Lőrinc és neje hatalmas luxusba fojtotta a magyar fanyalgók miatt érzett bánatát 

Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő ismét utolérte a Mészáros házaspárt.
Újabb eseményt szervez Karácsony Gergely

Újabb eseményt szervez Karácsony Gergely 

Nem nyugszik a főpolgármester.
Nincs neurológiai betegsége Orbán Viktornak

Nincs neurológiai betegsége Orbán Viktornak 

Nyelvi botlás lehetett csak.
Lázár János hatalmas öngólja, a betiltott vonatinfó helyére egyre újabb verziók születnek

Lázár János hatalmas öngólja, a betiltott vonatinfó helyére egyre újabb verziók születnek 

A betiltás a digitális világban immár mulatság tárgya.
Semmi nem fog Magyar Péteren

Semmi nem fog Magyar Péteren 

Ezúttal komoly kihívóra lelt Orbán Viktor.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo