Most más törvények uralkodnak körülöttünk. Ma az a biztos, hogy holnapra megdől minden, amire ma felkészültünk, amire számítottunk.
2009 eljövetelével szinte mindennap felül kellett írnunk előző napi döntéseinket. Kicsi és nagy cégek többségénél válságstáb ülésezik naponta, s meghozott döntéseiket már másnap megmásítják. A világgazdaság hírei napról napra ijesztőbbek, a magyar gazdaság összeomlásának esélyei elég jelentősnek tűntek, és a bizonytalanság még tart egy ideig. Még vannak szerencsés ágazatok, ahol nem, de többségében szinte leállt a gazdaság. A megrendelések megritkultak, a megkötött szerződésektől tömegesen állnak el a partnerek, az emberek jelentősen visszafogták fogyasztásaikat, a beruházások leálltak, a fejlesztési terveket elnapolták, a folyamatban lévő fejlesztéseket leállították. Racionalizálunk, költségoptimalizálunk, kisebbre szabjuk cégünket, elbocsátjuk munkatársainkat, készülünk a válságra. Mentjük megteremtett értékeinket.
Most már másról szól a történet. Nem arról, hogy a kínkeservvel létrehozott, felfuttatott, bevezetett, hírnevet, elismertséget szerzett cégünk, portékánk hogyan fejlődhet, gyarapodhat, milyen esetleges piaci értékkel bírhat, amelyet realizálhatunk a piacon, ha eljön az ideje. Ebben a gazdasági helyzetben még az sem jöhet reálisan szóba, hogy vevőt találjunk, aki valós értékünkön megvásárol bennünket. A túlélés a többség számára az egyedüli választás, melynek esélye már nem a saját tehetségünkön múlik, rajtunk kívülálló hatalmak irányítják sorsunkat.
A gazdaság eddigi, kiszámítható működését a pénzügyi szektor felelőtlen hitelezési politikája végképp (?), de egyelőre biztosan, elrontotta. Legalábbis onnan indítható a baj. A gazdaságot hajtó pénzügyi motor nem működik, nincs pénz a gazdaságban. A tőzsdék, pénzpiacok cápái még tovább rontottak a helyzeten, mert semmi és senki nem állta útjukat, hogy ki ne használják a bajba jutott cégek, országok helyzetét, s ne keressenek mérhetetlen pénzeket mások tönkremenetele árán. Kiszolgáltatottan keressük az okokat, ki, mi tette ezt velünk, kinek, minek volt ahhoz joga, hogy saját profitéhsége kiszolgálása okán elrontsa világunkat?
Milyen súlyosak ezek a szavak, így leírva. Akár a szabadversenyes kapitalizmus elleni vádbeszéd is lehetne. De ez nem áll szándékomban. Butaság lenne megvádolni a gazdaság szereplőit, hogy miért nem voltak belátóbbak, miért nem voltak tekintettel másokra, miért ilyen mohók, miért nem elégszenek meg olyan profitkilátással, melyben ügyfeleik, a gazdaság más szereplői, netán a társadalom tagjai, esetleg globális méretekben, az egész Föld érdekei is tekintetbe vannak véve. Mikor csak a kapitalista gazdaság alaptörvénye szerint, legálisan, konszenzusos alapon tették, amit tettek. Hiszen mindenki így cselekszik vagy cselekedett eddig.
De meglepve látom, hogy nem csak nekem, nálam nagyobb felelősséggel bíróknak is ilyen megközelítésű felelősségre vonás jut az eszükbe, s ez szóhasználatukban, döntéseikben visszaköszön. Barack Obama már a megválasztása előtt, az Európai Unió vezetői - köztük a francia és a német kormányfő a legerőteljesebben -, s ne menjünk messzire, a mi miniszterelnökünk s legnagyobb meglepetésemre Putyin orosz elnök is Davosban a felelősség és együttműködés kifejezéseket többször használta, mint bármikor. Kormányok hatalmas támogatási csomagokkal avatkoznak be világszerte a gazdaságba, melyek egyik közös célja, a gazdaság húzóágazatainak megmentése mellett, hogy a bankokra nyomást gyakoroljanak a vállalkozói szektor hitelezése, pénzellátása érdekében. Közben szaporodnak világszerte az állami beavatkozások a társadalom tűrőképességéhez és a jelen helyzethez etikusan illő fizetések, jutalmak megszabásáért. Eddig senki által észre nem vett és szóvá nem tett uzsorakamat-szagú hirdetések, üzleti vállalkozások iránt erősödnek itthon a hivatalos és médiafellépések. Hirtelen fontossá vált a nagy áruházláncokhoz beszállító termelők kiszolgáltatott helyzetének jogszabályi rendezése, ami mintegy 18 éve húzódik, s eddig senkit nem zavart. Előkészítés alatt van hazánkban, mégpedig nagykoalíciós támogatottsággal, a hitelintézeti törvény módosítása, miszerint a bankok és hitelezők közötti szerződésekben az adósoknak is lesznek jogaik a szerződésmódosításokkor. Az egyenrangú bank-ügyfél viszony kialakulásának felelőssége kormányszintre tevődött.
Az együttműködés, a problémák együttes megoldásának felelőssége, minden szereplő érdekeinek figyelembevétele, az a gondolkodás, amit mindez fémjelez, felerősödik, és ez tetten érhető globális és lokális szinten egyaránt. Az új amerikai adminisztráció meghirdette új külpolitikai irányvonalát, melynek lényege: „oda kell figyelnünk egymásra, s tanulnunk kell egymástól". Angela Merkel az Európai Unió országait sürgeti nagyobb összefogásra, együttműködésre. Szinte kiközösítésre okot adó magatartásforma lett Európában, ha valamely ország csak a saját érdekeit nézve hoz intézkedéseket. Az együttműködés, az összefogás érdekében az elmúlt hónapokban számos esetben tették félre képviselők párthovatartozásukat, s hoztak saját érdekükön túlmutató döntéseket. Csak nálunk nem. Még nem.
A mikrogazdaság jelenségeit is érdemes összegezni a felelősség és az együttműködés újfajta megjelenései kapcsán. Már a múlt év második felében megszaporodtak a versenytársak együttműködési készségének jelei. A verseny klasszikus felfogása szerint - ami eddig divatban volt - az egyazon piacon működők egymás ellen, egymásra licitálva, fejlesztési, megoldási és árversenyben dolgoztak. A cél nagyobb részt hasítani ki a piacon a másik rovására.
Ma az üzleti tárgyalások egyre többször az egy piacon szereplők között folynak arról, hogyan fogjanak össze, hogyan optimalizálják közösen erőforrásaikat a túlélés érdekében. A leginkább az agráriumban ismert szövetkezések, társulások, konzorciumok szaporodásának irányába mutató együttműködési reflexek jelentős eltérést mutatnak a versenygazdaság klasszikus működési elveitől.
Hogyan lesz szinkronban a gazdaság ez irányba fejlődése például a versenytörvényekkel, a társasági törvénnyel, és még sorolhatnánk?
A kérdéseket érdemes feltenni. A válságból kijőve a világgazdaság ugyanolyan törvények szerint fog tovább működni, mint a válság előtt? Az állami beavatkozások, a felelősségérzet tudatosodása, az együttműködési készség erősödése, az összefogás, az egymásra utaltság felismerése egyszeriben elfelejtődik, s visszaáll a régi rend? Vagy egy egészen más gazdasági rendszer jön létre? Paradigmaváltás, gazdaságiforma-váltás is történik? A kapitalizmuson belül kialakul egy belátó, felelős, önmérséklő kapitalizmus? Vagy a kapitalizmus mint gazdasági formáció helyett egy új, egy más jön? Ami még az emberiség történetében nem volt? Mert visszafelé soha nem megy a történelem, a társadalmi és gazdasági rendszerváltozások folyamata.
A jelek számomra biztatók, mert azt mutatják, hogy a „felelős gazdaság", a „felelős profit" irányába mutató jelenségek száma szaporodik. Sokan barátaim, üzleti partnereim közül idealistának titulálnak, mert meggyőződésem, hogy errefelé kell elmozdulnunk, erre tartunk. A felelősség jövőnk iránt globális és egyéni. Mindannyiunk közös érdeke eddig létrehozott értékeink megőrzése, élhető világunk fenntartása, emberibbé tétele. Ebben reménykedem.
Ehhez keresünk gondolkodópartnereket.
Alkossuk meg együtt a közös jövőnket.
