Záhonyt el lehetett mondani számokkal már korábban is. Az ukrán - egykoron szovjet - vasúti határállomás infrastruktúráját a hetvenes években építették ki, a KGST tranzitkereskedelmének egy része itt haladt át, így tehát napi 40 ezer tonna áru gépesített rakodását valósították meg. Ez a teljesítmény akkoriban megfelelt a hamburgi kikötő áruforgalmának. Azóta az akkori társadalmi berendezkedésnek s a KGST-nek éppen úgy vége lett, mint sok ezer záhonyi család biztonságos kenyérkeresetének.

- Valóban szükség lenne egy befektetni kész pénzügyi csoportra - jelentette ki Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke. - Ma is vannak olyan cégek a záhonyi térségben, amelyek abból akarnak megélni, hogy szolgáltatásokat nyújtanak majd a határon. Az orosz-magyar kereskedelem fellendülésének reményében azonban csak egy-két helyi cég kezdett el fejleszteni.

Az Aranyosapátiban lévő húsfeldolgozó nagyvállalkozás tulajdonosai már másodszorra bizakodnak. Először akkor kezdtek el nagyüzemmé válni, amikor a térségben fizikai valóságában is megjelent Tom Lantos. Az amerikai képviselőt a kilencvenes évek derekán Demján Sándor és akkori cége, a CEIC Holding, valamint a MÁV akkori vezérigazgatója, Sipos István hívta meg.

Akkoriban a nemzetközi beruházói tőke már-már megfogalmazta "szándéknyilatkozatát" a térségről, mivel Japán és Kína is gazdaságossági okokból szorgalmazta a tengeri szállítás kiváltását a vasútival. Japánból Hamburgba 35-40 nap a vízi út, míg a távol-keleti orosz kikötőkből vonaton Záhonyig 12-14 nap, Hamburgig további négy nap. Az áru ellenértékét rendszerint a címzetthez való megérkezéskor kapja meg a gyártó, azaz körülbelül 20 napot nyerhetnek a vonat segítségével. Az orosz üzleti körök is érdekeltek voltak abban, hogy a nyers és félkész anyagok Nyugat-Európába szükség szerint magasabb feldolgozottsági fokon, illetve a szezonális áringadozásokat kivédve jussanak el.

Az üzleti fejjel gondolkodó akkori MÁV-vezetés és az ingatlanfejlesztésben már akkor is számos eredeti ötlettel előálló Demján-csoport valóban felkeltette a komoly befektetői körök érdeklődését, Tom Lantos tehát nem véletlenül sétált át gyalog az ukrán határon kezet rázni ottani képviselőkkel, s értekezni a záhonyi és csapi fejlesztések összehangolásáról.

Új időszámítás kezdete

Miközben a nagyok a 80 négyzetkilométeres logisztikai, ipari zónáról gondolkodtak, a kisebbek a maguk nemzetközivé növelhető vállalkozásait építgették. De közbejött valami, az 1998-as oroszországi pénzügyi krach, majd pedig az orosz politikai kapcsolatoknak hátat fordító akkori kormányzat. Gazda László közgyűlési elnök és országgyűlési képviselő számára éppen ezért jelenti új időszámítás kezdetét Putyin elnök magyarországi látogatása.

- Szabolcsban igen sok cég építette tevékenységét az orosz piacra, de ahogyan az orosz gazdaság 1998-ban megroggyant, megroggyantak azok is - emlékeztet az előzményre a közgyűlési elnök. - Ma már mindenki pontosan tudja, hogy ez az Oroszország messze nem azonos az 1998-assal, kiváló költségvetési pozíciókkal, igen nagy tartalékokkal rendelkezik, és bevallottan modernizálni akarják agráriumukat.

Putyin két budapesti bejelentése közül az egyik az volt - fültanú lehetett a szabolcsi elnök -, hogy "minden támogatást készek megadni azért, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek visszakerüljenek az orosz piacra". Feltéve, hogy Magyarország másféleképpen vesz részt az orosz mezőgazdaság talpra állításában, mint hajdanán. Akkor abból állt az üzlet, hogy 500 ezer tonna almát elcserélt az ország kőolajért, fűrészáruért. Most azt kérik, innovációt, tudást, vetőmagot, továbbképzést adjunk az orosz agráriumnak, s a tényleges élelmiszerexport a minőségről szóljon.

Hogyan függ mindez össze Záhony másodvirágzásával? Az orosz államelnök erre is válaszolt, a tárgyalásokra meghívott fültanú Gazda László pedig emlékeztet:

- Oroszország a kelet-európai, közép-európai, dél-európai kivitelét - a mezőgazdasági behozatalát - Záhonyon keresztül szeretné lebonyolítani. De Moszkva is tudja, mi meg aztán végképp, hogy a térségi infrastruktúrák hiányosak Záhonyban. Készek szerepet vállalni a fejlesztésben.

Utak, hidak, tervek

Szabolcsban ezt úgy is értik, hogy Oroszország szándékaival nem ellenkezően s Ukrajna terveivel összehangoltan találja meg saját számításait a kelet-magyarországi térség. Belátható időn belül Kijevtől az országhatárig elkészül az úgynevezett ötös folyosó teljes korszerűsítése, tőlünk pedig 2006-ban Nagykállóig ér el az autópálya, 2009-ben pedig már Vásárosnaményig. Kijevben - 16 évnyi tárgyalás után - végre aláírta a két ország képviselője az úgynevezett "5-ös autópálya határmetszéspont" szerződést. Két "kimenetet" tartalmaz ez a megállapodás, a Beregdaróc-Déda közöttit és a mostani záhonyi közvetlen közelében létesülőt. Vagyis - vezet vissza Gazda László információja a képzeletbeli autópálya-építési térképhez - Vásárosnamény és Záhony között nagyon is üdvös, ha elkészül az új út 2010-ig.

Addigra már új híd is lesz a határvárosnál a Tisza fölött, sőt rögtön két vízi átkelőnek érdemes elkészülnie, hogy Szlovákia, Lengyelország, Litvánia felé is lényegesen javuljon a közlekedési kapcsolat. A magyar és a román kormány azt a döntést hozta nemrégiben, hogy Vajától a 3-as autópályáról leágazva Szatmárnémeti és Nagybánya között vezet majd egy új út, s gondolkodnak az Odessza-Nagybánya-Szatmárnémeti-Vaja sztrádában is, olyannyira, hogy e fejlesztés miatt Brüsszelbe invitálták Gazda Lászlót.

Noha Záhony neve nem mindig szerepel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei jövőkép útfejlesztési tervében, ezt a helyiek nem hiányként élik meg. Hanem úgy, hogy a térség egésze kapcsolódik be Európa és Oroszország, Ukrajna közlekedési hálózatába, mégpedig aktív szereplőként. Sőt, Szolnok és Záhony, illetve Miskolc és Záhony között már folyik a vasúti hálózat korszerűsítése, s hat megye társult, hogy ha már egyszer keresztülfolyik rajtuk a Tisza, akkor legyen a folyóból nemzetközi vízi út, jogi és logisztikai értelemben egyaránt.

Az utak, vasutak és vízi utak építésével, fejlesztésével komoly restanciákat dolgoznak le a kormányzatok, jókora térségeket kapcsolnak be - vagy inkább vissza - a gazdasági élet vérkeringésébe. De ahhoz, hogy a cégek is hinni merjenek a felkínált lehetőségben, a Tisza menti városkában és környékén azt is bizonyítani illik, hogy nem tiszavirág-életűnek tekintik a mai értelemben vett vállalkozási övezet fejlesztését Budapesten, Moszkvában és Kijevben.

Az orosz elnök tavaszi budapesti tárgyalásaitól sem függetlenül a Regionális Fejlesztési Holding gesztorálásával - és a gazdasági kabinet előterjesztette állásfoglalás szerint - az üzleti életnek is fontos programot indítottak el. S bár a holdingnál egyelőre nem találtunk kérdéseinkre hivatalosan is válaszokat adó szakembert, megtudtuk, hogy első lépésnek 600 millió forintos tőkeemeléssel fejlesztőtársaság működik és vált léptéket Záhonyban. Az átrakási szolgáltatási piacban ugyanis nem pusztán Moszkva lát fantáziát, hanem azok is, akik Tom Lantosék, Demján Sándorék nyomdokain járva üzleti folyamatok teljes láncolatát kívánják ráfűzni az áruszállítás, -elosztás, -raktározás, -csomagolás, -vámkezelés műveleteire.

A gazdasági tárcánál az ipari parkokkal, logisztikai fejlesztésekkel foglalkozó főosztályvezető-helyettes, Nikodémus Antal számára egy további "leágazás" miatt fontos állomás Záhony. Mint a Piac & Profitnak utalt is rá, több olyan rendezvényen vehetett részt, amelyen Magyarországot a Kínából érkező áruk európai logisztikai bázisának tekintik. A taszári repülőtér a légi úton, Nagykanizsa a tenger felől szállított portékák miatt értékelődhet fel. Természetesen a vasúti szállítás kézenfekvő "fővárosa" pedig Záhony lehet.

- Kormánydöntés is megjelenik a hátterében annak az ukrán kohászati beruházásnak, amelyik acéllemezek gyártását teszi lehetővé Záhonyban - emlékeztet a legfrissebb programra Nikodémus Antal. - A Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. három közeli területet jelöl meg a leendő üzem helyéül, de mindhárom lehetséges helyszín sajátja, hogy lehetőséget kínál a tiszai szállításra éppen úgy, mint a széles és a normál nyomtávú vasút elérhetőségére.

Több milliárd forintnyi közvetlen befektetés már szinte biztosnak mondható a park infrastruktúrája kialakításához. S ebben nincs benne a záhonyi logisztikai fejlesztés azon ága, amelyik a kikötőépítésre, a hajózható meder kialakítására vonatkozik. Az országos területfejlesztési koncepcióban is önálló "jogokkal" szereplő Záhony tehát helyet kapott Ukrajna kapunyitási törekvéseiben, de európai szárazföldi kapuja lehet a magyar határváros Kínának is, s egyáltalán nem véletlen, hogy Putyin elnök ugyancsak felfedezte a települést.

De sem a minisztériumi főosztályvezető-helyettes, sem a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke nem véletlenül utalt az orosz nyitás kapcsán is az ukrán acélipari beruházásra, arra a vállalkozásra, amelyik hosszú kihagyás óta most jelent először komoly léptékváltást a tőkebefektetésben. E nagyberuházás kínálta biztonság alapján lesznek nyugodtabbak a kisebb cégek, orosz-magyar, ukrán-magyar vegyesvállalatok.

- Még mindig berzenkednek, pedig ha valamikor, akkor most már teljesen alaptalanul, az orosz tőke megjelenésével szemben - tér vissza a putyini "vonalhoz" Gazda László. - Most megjelenhetnek a régióban az orosz befektetők, keresve magyar partnereket. Pár év múlva annak sem fogjuk nyomát látni, hogy valamikor ellentétek voltak Oroszország és Ukrajna között. Mindkét országban rájönnek: Európa versenyképessége a tét, s ehhez egyre több közük van nekik is, meg talán a záhonyi térségnek is.