Számos érv szól az egyes minisztériumi tevékenységek különböző gazdasági társaságokba való kihelyezése mellett. Az egyik leggyakoribb hivatkozás a nem kellően rugalmas, „vízfejű” minisztériumi apparátusról szól, s a bürokrácia útvesztőiben eltévedő köztisztviselőről. Az outsourcing közigazgatási „érvényesülésének” korlátját jelenti viszont, hogy az államigazgatásban dolgozók legfeljebb tizenöt-húsz százaléka végez egyértelműen kiszervezhető szolgáltatásokat. Megoldás-e ha a problémát és a köztisztviselőt a kiszervezett feladatokat ellátó cég „szőnyege alá besöpörve” kényszervállalkozásba és számlakibocsátásra kényszerítjük? Persze direkt pénzügyi megtakarítások is indokolhatják egyes tevékenységek kiszervezését. Az optimális az lenne, ha az outsourcing eredményeként a szolgáltatás összköltsége nem növekedne, a minősége viszont igen.

Mint az üzleti életben

A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) közigazgatási államtitkára, Pulay Gyula szerint a nemzetközi vélemények egybecsengenek a tekintetben, hogy az outsourcingra elsősorban a szolgáltatás jellegű feladatok érettek. Például az őrzés-védés, a karbantartás, a közlekedés (a hivatalnak folyamatban van egy megállapodása egy közelebbről meg nem nevezett taxiscéggel), az étkezde üzemeltetése, az informatika.

Tóth Tamás szóvivő arról tájékoztat, hogy a Külügyminisztérium (KüM) az alaptevékenységén felüli funkcionális feladatok ellátására – a korábbi évek során kialakított gyakorlat alapján –, jellemzően a hivatali karbantartási, üzemeltetési, takarítási, informatikai, biztonsági szolgáltatások terén, külső cégeket vett és vesz igénybe.

Pintér Gyöngyi Tündének, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) illetékesének véleménye az, hogy a tipikusan kiszervezhető területek – miként az üzleti életben – az úgynevezett kisegítő tevékenységek, így a portaszolgálat, a takarítás, a rendezvényszervezés, az ellátószolgálat. A manapság sokat hangoztatott PPP (Public Private Partnership) programok (erről lásd a Piac és Profit múlt és e havi számát!) tulajdonképpen mind kiszervezésnek tekinthetők, ugyanis esetükben általában állami beruházás helyett szolgáltatásvásárlás történik.

Szigetvári Viktornak, a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium (GYISM) sajtófőnökének elmondása szerint a kommunikációhoz, a médiával való kapcsolattartáshoz nem elegendőek a hivatali órák, ezért e körben a kiszervezés már megtörtént a tárcánál. Több háttérintézménybe helyeztek már ki tevékenységi köröket: a sportvagyont például a Sportfólió Kht., a pályázatokat a Mobilitas Kht. kezeli, és lényegében önálló intézmény a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet vagy a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Üdülési Centrum Kht. is.

Mit lehet, és mit érdemes?

– A költségvetési intézmények tevékenysége kiszervezésének több, részben jogszabályi korlátja is van: a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény vagy a gazdálkodással összefüggő feladatok esetében az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet – hívja fel a figyelmet Csapó Krisztián, a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) illetékese. – A jogszabályok a szellemi tevékenység végzésére irányuló szerződések létrehozását a piaci szereplőkkel erősen korlátozzák, összességében tehát kicsiny a mozgástér. Az outsourcing általában abban a körben nem alkalmazható, ahol a méltányosság, a szociális érzékenység szempontjait is figyelembe kell venniük a döntéshozóknak.

– Elsősorban a nem közvetlenül az államhatalom gyakorlásával összefüggésben álló tevékenységek szervezhetők ki, ha segítik a minisztériumot az alapfeladataira való összpontosításban – mondja Holló Imre, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) közigazgatási államtitkára. Kihelyezhetők bizonyos számviteli, pénzügyi technikai jellegű feladatok és a pályázatok lebonyolítása. Utóbbit egyébként a tárca már jórészt kiszervezte, azt elsősorban háttérintézményei felügyelik, ám maradt még bőven lehetőség a hatékonyság növelésére. A jövő egy karcsúbb, letisztultabb szervezeté, és a szakember meggyőződése, hogy az outsourcing intézménye nagy szerepet kap az államigazgatás reformjában.

Ardai Péter, az Oktatási Minisztérium (OM) illetékese szerint az irányító és stratégiaalkotó, valamint szabályozó jogköröket kell erősíteni, ami „elengedhető”, az kellő körültekintés mellett kihelyezhető a háttérintézménynek, partnercégnek.

Az IHM illetékese úgy véli, a hagyományosan köztisztviselői munkának tekintett döntés-előkészítő tevékenység egy része is kihelyezhető: az adatgyűjtési, elemzési munkák (tanácsadási) szolgáltatásként is megvásárolhatók annak szem előtt tartásával, hogy a döntést köztisztviselőknek kell meghozniuk, államigazgatási szervezeten belül.

Korlátok és a költségvetési prés

A bázisszemléletű költségvetési gazdálkodás viszont a racionalitás egyik legnagyobb korlátja: a finanszírozás ugyanis nem a feladatokhoz, hanem a korábban elért költségvetési pozícióhoz igazodik; következménye az egyidejűleg jelen lévő hiány és pazarlás. Mivel a költségvetés nem feladatokat, projekteket finanszíroz, hanem a már kialakult szervezetet és működését, ezért intézményen belül sem oldható meg a feladatorientált finanszírozás, nem érvényesíthető maradéktalanul a haszonelv, és nemigen van mód arra, hogy az intézmények elhagyjanak egyes „veszteséges” tevékenységeket.

A mindenkori költségvetési prés – most például a legfrissebb, 120 milliárdos megszorítás – nem teszi lehetővé, hogy a megtakarításokat érdekeltségi alapként lehessen kezelni. A költségvetési szervek nem tarthatják meg ésszerű gazdálkodásuk folytán elért megtakarításaikat, azaz a piaci racionalitást nem lehet az egész államigazgatási szervezet gazdálkodásában érvényesíteni.

A nemzetközi tanulmányok szerint a kiszervezés általában tíz-húsz százalékos nagyságrendű megtakarítást eredményezhet. A költségvetési intézmények kiadásainak zömét a bérek és közterheik jelentik. Ebből a szempontból tetten érhető a megtakarítás, hiszen a köztisztviselői állásokat általában nem minimálbérrel díjazzák. A MeH államtitkára szerint hiba lenne a bérköltségen való spórolás érdekében oly módon kiszervezni, hogy közben a dologi költség több legyen. Nem szabad elfelejteni, a partner sem ingyen dolgozik, s a külső szolgáltató számára az áfát is ki kell fizetni.

Az OM szakértője szerint a kiszervezés akkor sikeres, ha azt követően az adott feladat ellátása kevesebb költségvetési forrást igényel; persze nem árt figyelembe venni az átszervezés egyszeri költségeit is. A tárcának kedvező tapasztalatai vannak, ezért – a felsőoktatási intézményeket nem számítva – három köztisztviselőket, tizenöt közalkalmazottakat foglalkoztató költségvetési intézmény, valamint három kht. és két kft. működik a tárca felügyelete alatt. Kiszervezték például az ösztöndíjakkal összefüggő tevékenységet, a pályáztatási rendszer működtetését, a tankönyv-engedélyeztetést.

A GYISM sajtóosztálya tevékenységének kihelyezését is a közigazgatás korszerűsítési igénye indokolja, hiszen egy fogadás megszervezését nem mindig lehet négy hónappal korábban „megversenyeztetni”, ehhez rugalmasabb rendszer szükségeltetik.

Sok vagy kevés?

A gyakorlat azt mutatja, hogy jelentősebb megtakarítás olyan tevékenység kiszervezéséből következik, amelyhez nem kötődik közvetlen költségvetési támogatás, azaz nem az állam az egyetlen megrendelő. A piaci szférában az outsourcing tulajdonképpen a beszállítói versenyeztetés része, ez működtethető az államigazgatásban is, elsősorban a különböző szolgáltatások biztosítása területén.

Sok vagy kevés, olcsóbb vagy drágább, hogy például a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felügyelete alá huszonkilenc költségvetési intézmény, továbbá húsz kht., négy kft. és egy rt., kilenc – a fejezet költségvetéséből címzetten finanszírozott – alapítvány, közalapítvány tartozik (még ha önálló feladatok ellátását végezve nem minősíthetők háttérintézménynek)? Az illetékes szerint erre szükség van.

A legtöbb kritikát a MeH, pontosabban annak lassan megszámolhatatlan intézményeivel, hatóságaival összefüggésben fogalmaztak meg beszélgetőpartnereink, miszerint: miközben csökken a létszám, és kiszervezik a munkahelyeket, az önállóan működő szervezetek és a velük kapcsolatban állók száma növekszik. Általánosságban is igaz – mutattak rá a kritikusok –, hogy ha egy minisztérium valamely feladatok végzésével összefüggésben új költségvetési szervezetet hoz létre, a kiszervezéssel nem feltétlenül csökkennek a költségvetés kiadásai.

Kockázatok és üvegzseb

Ha e cikk végén az olvasónak némi hiányérzete maradt, sajnos, az jogos. Többszöri megkeresésünk ellenére sem sikerült például választ kapni arra, hogy a honvédelmi és a belügyi tárcánál miként kezelik a kiszervezés kérdését. Kockázatok akadnak a többi tárcánál is, egyrészt, mert ez drága mulatság, másrészt mert a kormányzati ígéret szerint az üvegzsebprogram és a folyamatos – jelenleg is működő – kontroll bonyolulttá teszi.

Mások szerint azonban a tárcák és az – így vagy úgy – alkalmazottak jövője sokkal biztosabb, mint ahogyan az ezekben a restrikciós hónapokban tűnik, hiszen bizonyos tevékenységeket egy minisztérium lát el a legjobb színvonalon. A tevékenységek puszta kihelyezésével ugyanis a „vállalkozás” még nincs sikerre ítélve.