A sör kedveltsége a férfiak körében jóval nagyobb, mint a nőkében – többek között ezt nem meglepő következtetést vonható le a GfK Piackutató Intézet felmérései alapján. A legelső, 1989-es kutatás során a válaszadók 34 százaléka kedvelte a sört, a nők 19 százaléka és minden második a férfi. Tíz évvel később a felnőtt lakosság 28 százaléka számára tartozik a sör a különösen kedvelt italfélék közé, ezen belül a nők közül 17, a férfiaknál 39 százalék a pozitívan vélekedők aránya.

Júniusban jóval több fogy

Életkor szerint az átlagosnál jobban kedvelik a sört a 29–49 évesek, a fogyasztás gyakoriságát tekintve pedig az 50–59 évesek emelkednek ki az átlagból.
Jövedelem szerint kevés eltérést mutat a kedveltség és a fogyasztás gyakorisága is. Regionális összehasonlításban azonban már vannak különbségek. Az átlagosnál kevésbé kedvelik a sört a dél-dunántúliak, a fővárosiak és a Pest megyeiek, pozitív mutatóival pedig az ország északkeleti része emelkedik ki. A fogyasztás gyakorisága azonban ezt nem tükrözi, mert az kiegyenlítettebb. Az adatok szerint ez a gyakoriság is csökken: 1989-ben a megkérdezettek még hetenként átlagosan 1,2 alkalommal ittak sört, tíz év múlva viszont már csak 0,6-szor.
Persze minden évben megugrik a sörfogyasztás, ha jön a kánikula. Tavaly például a magyar háztartások májusi 16,3 millió literes sörfogyasztása júniusban 23,1 millió literre nőtt. Egyébként avaly az első féléves sörfogyasztás mennyiségben 3, értékben 13 százalékkal növekedett az előző évi hasonló időszakhoz képest; az idén pedig… majd meglátjuk.
Érdekes változást látunk, ha hosszabb távon összehasonlítjuk a sör és a bor megítélését. A GfK tíz évvel ezelőtti felmérésekor még a bornál többen kedvelték a sört (a megkérdezettek 34 százaléka), mára viszont megfordult a helyzet. A fogyasztás is ezt tükrözi: 1990-ben az egy főre jutó sörfogyasztás a borénak csaknem négyszerese volt, jelenleg körülbelül a duplája.

Egységes Európa?

Az egységes európai élelmiszer-fogyasztás egyrészt valóság, másrészt utópia – mondja Wolfgang Twardawa, a GfK Piackutató Intézet nürnbergi központja fogyasztáskutató divíziójának vezetője. Bizonyos fokig már létezik, mert a különböző országok lakosságának egyes csoportjai fogékonyak az európai, sőt a globális piaci kínálatra. A nemzetközi márkák ismertsége és kedveltsége, a multinacionális kereskedelmi cégek terjeszkedése uniformizálja a vásárlási és az étkezési-italozási szokásokat., de az éghajlati különbségek következtében eltérő élelmiszer-termelés nyomán kialakult étkezési és ivási hagyományok megváltozása nem várható egyik napról a másikra.
A gabonatermesztésre alkalmas régiókban, így Magyarországon és tőlünk északabbra, a fogyasztók a sört részesítik előnyben, míg délebbre, ahol a szőlőtermesztés átlagon felüli feltételekkel rendelkezik, inkább isznak bort. A változásokat jelzi azonban, hogy míg például Franciaországban az egy főre jutó éves borfogyasztás 1950-ben elérte a 135 litert, ez a mutató ma 73 liter; Olaszországban pedig az elmúlt húsz év során 40 százalékkal esett vissza az egy főre jutó borfogyasztás.
Az élelmiszer-fogyasztási szokásokat természetesen társadalmi és gazdasági körülmények is befolyásolják. Ezek az egységesülő Európában általában közelítenek egymáshoz.

Úttörők és hagyományőrzők

Az étkezési-ivási szokások európai térképét tovább színezik az életstílus és a fogyasztási kultúra eltérései.
Ebből a szempontból egy hét európai országban végzett piackutatás három, mindenütt jellemző csoportot tárt fel: az elsőt alkotják az úttörők, akik diktálják a fejlődést és a legújabb trendeket, s szívesen próbálnak ki újdonságokat; átlagosan a hét ország lakosságának egyharmada tartozik ide, arányuk Olaszországban és Nagy-Britanniában ennél magasabb. A fogyasztók 48 százaléka viszont csak akkor követi és fogadja el az új fogyasztási divatokat, ha mások már kipróbálták és dicsérik azokat; ez a felfogás főleg a svédekre és a franciákra jellemző. És végül a legkisebb csoport a hagyományőrzőké. Ők elzárkóznak a változásoktól; átlagosan a vizsgált országok felnőtt lakosságának 19 százalékát teszik ki.
A magyar fogyasztók zömmel az első és a harmadik csoportba sorolhatók.
A különböző fogyasztói típusok közül az úgynevezett modernek a legritkább, míg az ínyencek a leggyakoribb borfogyasztók. A sör esetében ez éppen fordítva van.

Bajai-Eller