Kényszer vagy függetlenség?

Jövő év június 31-éig mégsem büntetik meg a színlelt szerződéssel dolgozókat, illetve munkáltatóikat. Legalábbis az adóhatóság ellenőrei nem, ám az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelet igen. Ez derül ki Kiss Péter kancelláriaminiszter május 26-ai bejelentéséből. Miközben pár nappal előtte a parlament illetékes bizottsága még egyértelműen elvetette az újabb egyéves halasztásra vonatkozó, elsősorban SZDSZ-es javaslatot.

Egy tollvonás kevés

A munka törvénykönyve 2003. július elsejei módosítása óta - ami pontosította a munkaügyi ellenőrök eljárási rendjét az ilyen ügyekben - az érintettek nem először jönnek izgalomba, és a kormány sokadszorra táncol vissza a beígért szigorúbb ellenőrzésektől. Ez azt bizonyítja, hogy az úgynevezett kényszervállalkozások felszámolása sokkal összetettebb probléma, mint hogy egy tollvonással és büntetésekkel kezelni lehetne. Hiszen egyrészt még ma is nagyon magasak a munkabéreket terhelő járulékok, márpedig a rendszerváltás után elsősorban ennek a kikerülése, pontosabban a dolgozókra való áthárítása miatt kényszerítették a - jellemzően maguk is a túlélésükért küszködő - vállalkozások az alkalmazottaikat a vállalkozói létbe. Másrészt időközben egyre több, úgynevezett kényszervállalkozó jött rá, hogy ma már nem is igazán akarja feladni ezt a relatív függetlenségét.

#page#

Inkább fizetik a büntetést

Csak a be nem fizetett adó és járulék behajtására vonatkozik a színlelt szerződések esetére először 2004. június 31-éig, majd most egy évvel meghosszabbított moratórium. A munkaügyi felügyelők eddig is és ez után is ellenőrzik, hogy kik a ténylegesen foglalkoztatottak, és kiket alkalmaznak vélhetően színlelt szerződéssel. És az ő esetükben betartja-e a munkáltató a munkaidő hosszára, a túlmunkára, a munkavégzés körülményeire stb. vonatkozó előírásokat. Azonban 2003. július 1-jétől 2004. december 31-éig a színlelt szerződések miatt első alkalommal tetten érteket méltányosságból a munkaügyi miniszter rendelete alapján nem büntették meg. Az ismételt jogsértések esetén viszont már igen. Majd 2004. január 1-jétől április 30-áig (az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis bevezetése miatt) lehetőséget adtak arra, hogy az ellenőrzéskor a cégek a vállalkozói és/vagy megbízási szerződéseket munkaviszonyra változtassák, ekkor még büntetés nélkül. Csakhogy az érintett cégek kétharmada inkább kifizette a büntetést, és nem változtatott a szerződéseken - derül ki az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség nyilvántartásából.

"Ahogy közeledett a tavaly megadott, idén június 31-éig szóló moratórium határideje, elsősorban azoknál a munkatársaknál gondoltuk át, hogy maradjon-e meg a vállalkozói megbízási forma, vagy változtassuk azt munkaviszonyra, akik tényleg nem kényszerből vállalkozók, hanem mert az ezzel járó függetlenség a megfelelőbb a számukra - mondja egy nevét érthetően elhallgató gazdasági szolgáltató kft. ügyvezetője. - Ők ugyanis a saját nevükön adják a számlát, és az ellenőrzéskor a legkönnyebb kiemelni őket. Miközben azok, akiket azért nem jelentettünk be alkalmazottként, mert a munkabérük utáni adó- és egyéb terheket nem tudjuk kigazdálkodni, a legkevésbé megfoghatók. Ők ugyanis inkább hozzájuk közvetlenül nem köthető társaságokon keresztül veszik fel a járandóságukat. Ezt követően pedig minden külső és belső munkatársunkkal felülvizsgáltuk a megbízási szerződéseket, és jogi tanácsadóink javaslatait követve módosítottuk, akár visszamenőleg is, ahol ez szükségesnek tűnt."

Kettőn áll a vásár

A munkavállalók - vagy alvállalkozók - szempontjából a kérdés többek között úgy vetődik fel: vajon hajlandó-e a megbízóm így is alkalmazni, vagy elveszítem a munkám, ha nem fogadom el az általa diktált feltételeket. Azonban a leginkább érintett szakmákban, a fuvarozók, biztonsági őrök, zenészek, ügynöki munkát végzők, a tömegkommunikációban, a színházak világában dolgozók és más szellemi szabadfoglalkozásúak közül egyre többen biztosak abban, hogy nem is kívánják a vállalkozói szerződést munkaviszonyra átalakítani. Így ugyanis nem kell naponta kötelezően bejárni a munkahelyükre. Ha nem szeretnének, nem kell ügyeletet vállalniuk. S azt sem kéri számon senki, hogy nappal vagy ha úgy tetszik, éjszaka dolgoznak-e. A lényeg, hogy a határidőre elvégzett munkáért kapják meg az előre kialkudott összeget. Igaz ugyan, hogy cserébe lemondanak például a fizetett szabadságról, a végkielégítésről vagy a felmondási védelemről. De ennyit megér a relatív önállóság.

Igaz, lenne köztes megoldás: a szigorú ellenőrzések és a büntetések kilátásba helyezése mellett már tavaly felmerült, hogy németországi mintára Magyarországon is be kellene vezetni az önfoglalkoztatói státust. Az ehhez szükséges jogszabályi módosítások azonban azóta se történtek meg, és lapzártánkkor a parlament őszi ülésszakának a munkatervében szerepel. Ha elfogadják, jövő év január 1-jén lépne hatályba. A javaslatok szerint ez esetben a munkáltatók bér- és adóterhei alacsonyabbak lennének, mint a munkaviszony esetében, és módot adna a munka rugalmasabb megszervezésére.

#page#

Kiss Péter bejelentése szerint 35 százalékos átalányadó terhelné majd az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulással (ekho) járó szabadfoglalkozású státust. Az átalányt a munkát adó fizetné, és kiváltaná mind a 13,5 százalékos egyéni, mind a 32 százalékos munkáltatói járulékot és a személyi jövedelemadót is. Ebben a rendszerben tehát az adózás és a társadalombiztosítás szempontjából munkavállalónak minősülnének az így dolgozók, ám mivel megmaradna a megbízási jogviszony is, például betegszabadság nem járna nekik.

Számla helyett távmunkásként?

A kényszervállalkozások felszámolására tett ajánlatot - még a jelenlegi jogszabályi lehetőségből kiindulva - a Magyar Távmunka Szövetség is. Szerintük ugyanis a kényszervállalkozók nagy hányada olyan munkakörökből kerül ki, amelyek könnyen átalakíthatók távmunkává. Ahhoz azonban, hogy a munkáltatóknak valóban megérje munkaszerződéssel és nem vállalkozói megbízással távmunkásokat alkalmazni, egy sor jogot és kötelességet tisztázni kellene. Például, hogy miként ellenőrizheti a munkáltató a munkavállaló rendelkezésére bocsátott eszközök használatát. Hogy az otthoni infrastruktúrán a munkavállaló vállalhat-e más cég számára is különmunkát. És adókedvezmények nélkül bizony aligha várható ennek a foglalkoztatási formának a terjedése. Igaz, az idén mintegy 800 millió forintot fordít távmunka-pályázatok kiírására a munkaerő-piaci alapból a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, amelyet az első félévi munkaterv szerint egyebek között kutatási anyagok készítésére fordítanak.