Új szereplő tűnt fel a hazai kábeltelevíziózás egén, s ettől most sok magyar háztartásfő nyújtogatni kezdte a nyakát. Van, aki azért, mert eddig nem volt, van, aki azért, mert be volt kábelezve. A helyzetet bonyolítja, hogy az új csillag feltűnésével egy időben a fővárosban és környékén eddig tömegek által – felerészben ingyen – nézett, földi sugárzású adó műsorát is kódolni kezdték. A magyar háztartásfők többsége tehát választás előtt áll: ha szinten kívánja tartani eddigi csatornaválasztékát, vagy bővíteni szeretné azt, jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mint eddig. Akárcsak a kábelpiac főszereplőinek, akik egy szinte érintetlen piac meghódításának reményében költenek napjainkban súlyos pénzeket kábelfektetésre és műholdra. A kábeloffenzíva valódi tétje a háztartások multimédiás bekebelezése, az internetező, interaktív, „távháztartásfő” megnyerése.

Nagy falat
Nem mintha önmagában a kábelpiac nem lenne elég nagy falat. Ma Magyarországon 3,7 millió háztartásban van televízió, s ebből 1,2–1,6 millióban néznek kábelen közvetített adásokat. Ebből az adatsorból két következtetés vonható le. Az egyik, hogy elég nagy a bizonytalanság a bekábelezett háztartások számát illetően, a másik, hogy legszerényebb becslések szerint is, közel kétmillió háztartás bekebelezetlen még.

Ez utóbbi könnyen magyarázható: kábelezni nagy lakósűrűségű helyen – városokban, megyeszékhelyeken – érdemes, mert így alacsonyabb, tehát inkább megfizethető a fajlagos, egy megrendelőre jutó költség. Ha kisebb településeken is találunk kábeles adást, annak hátterében leginkább egy gazdag és/vagy mindenre elszánt önkormányzat, befektetési társaság áll.

Persze kábel és kábel között óriási különbségek vannak. Az egyik véglet az egyirányú, soros légkábel, a másik a visszirányú, csillagpontos, földbe fektetett kábel. És akkor nem beszéltünk a „kábel nélküli kábel”-ről, ahogy Kéry Ferenc, a 228 tagot és közel egymillió előfizetőt tömörítő Magyar Kábelkommunikációs Szövetség elnöke nevezte az UPC Direct To Home (DTH) szeptemberben indult szolgáltatását, mikor is műholdról érkezik az adás.

Sötét ló
Márpedig erről mindenképp kell beszélni, hisz a potenciális kétmillió nagy része a DTH révén juthat további csatornákhoz. S mivel az adás az ország minden pontján fogható – már ugye, ha megvannak a kellékek hozzá –, ez kihívást jelent minden, már működő kábeltársaság számára.

– Aggódnak a tagjaink, mi lesz velük – mondja Kéry úr, s nyugtatja az aggódókat: „tessék tisztességesen dolgozni, a probléma kezelhető”. Az indirekt hatásban bíznak, jelesül abban, hogy a DTH által felkeltett érdeklődés hatására sokan nem az igen költséges megoldást választják (lásd keretes írásunkat), hanem a helyi kábeltársaságot.

Lesznek persze, akik épp fordítva, a gazdagabb kínálat miatt a kábeltől átpártolnak a DTH-hoz. „Sötét ló” – fogalmazza meg tömören az új szereplővel kapcsolatos érzéseit az elnök, aki szerint a jelenlegi kábelpiacon az tud megmaradni, aki képes finanszírozni a folyamatosan szükségessé váló befektetéseket. Így például azt, hogy eleget tegyen a médiatörvény előírásának, amely szerint 2003. január elsejéig a kábelhálózatot alkalmassá kell tenni a korszerű adatátvitel megvalósítására. Más kérdés, hogy az ugyancsak UPC-tulajdonban lévő UPC Magyarország Kft. – a hazai legnagyobb, 560 ezer előfizetővel rendelkező kábeltársaság, amely két év alatt 110 ezerrel növelte előfizetőinek számát – nem sérti-e már a médiatörvényben megszabott egyhatodos arányt. (Erről lapzártánk után tárgyal az ORTT – lásd keretes írásunkat.)

Hagymásy András, az UPC Magyarország Kft. kommunikációs igazgatója kérdésünkre azt mondta:
– Ez idáig senki nem jelezte, hogy törvényt szegnénk, és pontosan még senki nem fogalmazta meg, hogy az egyhatodos törvényt hogyan kell értelmezni. AZ UPC Direct különben sem minősül műsorelosztásnak. – A DTH iránt érdeklődők, illetve a belépők száma pedig, az indulástól eltelt idő rövidsége miatt „nem publikus, de magasabb a vártnál”.

Hiányzó kábeltörvény
A várhatóan meglóduló hazai kábelpiac jogi szabályozása hagy némi kívánnivalót maga után. Hiányzik ugyanis egy átfogó kábeltörvény, és ezt a hiányt csak részben pótolják az 1992-es távközlési, az 1993-as frekvenciagazdálkodási és az 1996-os médiatörvény vonatkozó passzusai.
A kábeltörvény tervezetéről már volt parlamenti vita idén februárban, de szakértők szerint valószínűbb, hogy nem külön, hanem a készülő hírközlési törvény részeként lesz majd csak szabályozva az ügy. Gálik Mihály, a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem vállalatgazdaságtani tanszékének vezetője, a Telemed Kutatóközpont igazgatója, mint mondta, „pozitivista állásponton” van:
– Fejlődik a hírközlési infrastruktúra, s makrogazdasági szempontból ez a lényeg. Mert életfontosságú, hogy bejöjjön az országba a tőke, ehhez pedig a fejlett infrastruktúra elengedhetetlen. A szabályozást utólag is megejthetjük.

Gálik szerint a hazai kábelpiac, részben a technikai fejlődés, az átviteli sebesség radikális növelése eredményeként, most jutott a „konszolidációs” szakaszba, aminek jele egyrészt a koncentráció, másrészt a kínálat bővülése. Az előbbit természetes, sőt szükséges folyamatnak tartja, a kábeltelevíziózás „tőkeigényes, high-tech iparág”, ahol már nem lehet „Gelka-szintű” felkészültséggel és pár milliós tőkével versenyben maradni. Már csak azért sem, mert „nem a csatornaszám bővítése, hanem az internet, a távközlés, a multimédia az igazi nagy üzlet, itt van a legnagyobb terjeszkedési lehetőség”.

Megafúzió és felvásárlás
A kábelpiac koncentrációs folyamata a kilencvenes évek vége felé gyorsult fel. Egy megafúzió eredményeként 1998 végén az addigi két piacvezető, a Kábelkom Kft. és a Kábeltel Kft. olvadt össze, s lett a United Pan-European Communication (UPC) tulajdona. Színre lépett a legnagyobb tőkeerővel rendelkező MATÁVkábelTV Kft. is, amely sorra-rendre vásárolta fel az addig jobbára önkormányzati tulajdonban lévő fővárosi és vidéki kábeltársaságokat. Kéry Ferenc, az MKSZ elnöke pedig arról a folyamatról számolt be, amelynek eredményeként a kisebb, vidéki önkormányzatok adják el – főként forráshiány miatt – tulajdonrészüket a kábeltársaságoknak.
Az utolsó nagyhalak egyikét, a kecskeméti önkormányzat tulajdonában lévő, 22 ezer előfizetővel rendelkező, 26 csatornát adó Telemozi Kft.-t hosszas viták után idén hirdették meg eladásra, 2,5 milliárd forintért.
– Angliában a két legnagyobb kábeltársaság érdekkörébe tartozik a szolgáltatások kilencven százaléka – fejtegette Gálik Mihály –, és mégsem szűnt meg a királyság. A tulajdoni szerkezet ellenőrzésén keresztül egyre kevésbé lehet érvényesíteni a fogyasztói érdekvédelmet, tudniillik hogy fogyasztó ne legyen kiszolgáltatott. A világ arrafelé tart, hogy ezt a kérdést a versenyjogon keresztül szabályozza.

A versenyhivatal öröme
Jelenleg Magyarországon az első 8 kábeltársaság tartja kézben a piac 45-50 százalékát. Tanulságos végignézni a Gazdasági Versenyhivatal(GVH) honlapját (www.gvh.hu), ahol se szeri, se száma a kábeltársaságok piaci viselkedésével kapcsolatos GVH-határozatoknak.

Egy idén, június 24-én kelt határozatában a hivatal rendhagyó módon üdvözli az előző napon született parlamenti döntést, amely a hírközlési törvényt módosítja, s amelynek értelmében, a változást követően távbeszélő-koncessziós társaságok nem szerezhetik meg a saját távbeszélő-hálózatukkal párhuzamos kábeles műsorelosztásra (kábeltelevíziózásra) alkalmas hálózatok felett a rendelkezési jogot.

Érdemes szó szerint idézni a GVH üdvözlő határozatából. „A Gazdasági Versenyhivatal véleménye szerint e korlátozás a közelgő távközlésipiac-nyitás egyik első szabályozási lépése, amely a piacnyitást követő minél intenzívebb verseny és ezen keresztül az összes távközlési fogyasztó érdekeit szolgálja. Indoka az a sajátos helyzet, hogy a távközlési szektorban az egyik leginkább költségigényes és ezért legkevésbé megtámadható piaci szelet a helyi fogyasztók elérését biztosító, úgynevezett hozzáférési hálózat. A jelenlegi műszaki színvonalat figyelembe véve a távbeszélő-hálózat – amellyel a koncessziós társaságok rendelkeznek – alternatívája a kábeltelevíziós hálózat lehet, amelyen a távközlési szolgáltatások széles skáláját lehet megfelelő műszaki fejlesztést követően nyújtani. A kétféle hálózat egy kézben való egyesülése gyakorlatilag kizárná a hálózatok közötti versenyt.”

A parlamenti határozat egyébként a 30 ezer fő alatti településeknél már értelemszerűen megengedőbb, hisz ott többnyire nincs távközlési alternatíva.
A törvénymódosítás első számú kárvallottja természetesen a Matáv, legalábbis távközlési monopóliumának lejártáig. (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ezen az elvi alapon vétózta meg a GVH a tatai önkormányzat kábeltelevíziójának a MATÁVkábelTV Kft. általi megvásárlását – 2000. június 6-án, tehát a parlamenti határozat előtt két héttel.)

Kábel nélküli kábel
Nem így a fővárosban, ahol nemcsak a Matáv kontra kábeltársaságok, hanem a kisebb kábeltársaságok közötti versenyhelyzet – lásd gazdasági erőfölénnyel való visszaélés – is szüli a konfliktusokat, s így a GVH-határozatokat is. De ezek most eltörpülni látszanak Antenna Hungária Rt. (AH) szeptemberi lépésváltása miatt.
A Budapesten és környékén fogható AM-mikró-adásokat (19 csatorna) – az igen csekély, tavaly havi 135 forint előfizetői díj ellenére – legalább annyian nézték illegálisan, mint legálisan. Az éveken át tartó gyakorlat – amelyet Kéry Ferenc „nem piackonform állapotnak” nevezett – azt eredményezte, hogy egyrészt a jelentősebb műsorszolgáltatók, például a CNN, a Eurosport fokozatosan „lejöttek” az AM-mikróról, mondván, hogy ők a nézettség és nem a fizetők után kérik a díjat; másrészt – bár ezt visszamenőleg nehéz bizonyítani – a fővárosi kábeltársaságok kínálata iránt sem volt „adekvát” a kereslet, hisz számosan gondolhatták, hogy még mindig olcsóbb kevés csatornát nézni ingyen, mint befizetni valamelyik társasághoz. Ebből fakadóan a főváros bekábelezése lelassult.

A kábelesek évek óta hangoztatott „megszüntetni vagy kódolni” követelésére, valamint arra, hogy a szolgáltatás nézettsége napról napra csökkent, végül is termékeny választ adott az Antenna Hungária Rt.: az év végig kódolni fogják műsoraikat. Mint azt Mészáros László, az AM-mikró projektigazgatója elmondta, „a decemberi határidő nincs kőbe vésve”, a kódolást akkorra fejezik be, amikorra minden érdeklődőt el tudnak látni dekóderrel. Kérdésemre, hogy mennyire tartják konkurenciának az UPC Directet, Mészáros úr azt válaszolta, hogy nem igazán, mert míg az AH rendszere kisközösségeket is ellát – vagy egy háztartásban több készüléket –, addig az UPC-nél egy dekóder egy készüléket szolgál csak ki. A másik fontos különbség, az árban van.
– Mi kevesebbet adunk, de jóval olcsóbban, és a felmérések szerint ez a kevés a magyar nézők 90 százalékának elég is – mondta Mészáros László.

Árrobbanás
Bármelyiket is választják, a 10 ezer forintot jóval meghaladó egyszeri beruházáson túl, a havi költségek kapcsán nyugodtan beszélhetünk árrobbanásról a kábelszolgáltatók piacán. Gálik Mihály is túlzottnak véli az áremelkedés mértékét, de, mint mondta, a piac majd szabályozni fog.
– Volt már ilyen, hogy elkalkulálta magát egy cég. A brit műholdas adás indításakor 299 fontért kínálták az adaptert, nem sokkal később már 199 fontért. A végén ingyen odaadták. A gyakorlat az, hogy a korai felhasználóktól arcátlanul magasnak látszó, ám sokszor a költségeket még így sem fedező árat kérnek. Most itt ez van. Tesztelik a piacot.

Ami pedig a „multimédiás” jövőt illeti, az már jelen van. Az internetezést az UPC Magyarország Kft. már több vidéki nagyvárosban – Miskolc, Nagykanizsa Szolnok – elindította, s Kovács Nimród, a UPC Central Europe elnöke szerint bevallottan három pillérre kívánják helyezni tevékenységüket: ez a kábeltévé, az internet és a telefon. Mészáros úr, az AH részéről pedig arról számolt be, hogy nem távoli terveik közt szerepel az egyik csatorna digitalizálása – ami a digitális tévézés szempontjából fontos –, de maga a rendszer már alkalmas internetezésre. Ne felejtsük: Magyarországon a lakásból internetezők aránya öt százalék alatt van.