- Nem sokszor szólhatott bele az ön életébe a véletlen. Eléggé tudatosan építkező személyiségként ismert.

- Két felsőfokú nyelvvizsgával indultam, a Külkereskedelmi Főiskolát elvégezve. Az egyik nyelvet, a németet anyanyelvi szinten tudtam, ha úgy tetszik, a szerencsének köszönhetően. Tíztől tizenhat éves koromig, hat évet Berlinben éltem, édesanyám a kereskedelmi kirendeltségen dolgozott. Diplomata akartam lenni, csak nem sikerült kijutnom a bécsi Diplomáciai Akadémiára. Maradtam itthon, s mint a legtöbb külkereskedelmi végzettségű fiatal, én is a külkervállalatoknál kezdtem a szakmát. Első munkahelyemen, a Metrimpexnél az élettől is elment a kedvem, mert semmi érdemi munkát nem végezhettem. A Konzumexnél már a mélyvízben találtam magamat, s az önálló, felelősségteljes munkavégzés nagyon nekem volt kitalálva. Cipőipari kooperációkkal foglalkoztam, egyedül jártam külföldre, fiatalon megélhettem az üzleti sikereket. A katonaság vetett végett ennek a munkának, mert leszerelés után már nem tudtam visszamenni, megszűnt a területem. Egy kis medicoros gyakorlat következett, de az tévedés volt.

A Siemens keresett medikai területre embert, jelentkeztem. Látogatásomkor éppen ott tartózkodtak a számítógépes ágazatot bővíteni akaró németek. Rögtön megállapodtunk. Üzletkötőként dolgoztam, másodmagammal én voltam a magyarországi Siemens informatikai területének képviselője. S ott alaposan megtanultam a szakmát. Ketten dolgoztuk meg az egész hazai piacot, ami az 1987-től 1991-ig tartó periódusban erőteljes felfutásban volt. És ezután már csak multiknál dolgoztam. Fontos állomás volt például az IBM, ott már középvezetői szinten kereskedtem, majd a HP kereskedelmi igazgatójaként dolgoztam 1999-ig. A véletlenek tehát elvezettek az SAP-hoz.

- Az SAP-nak rendkívül intelligens terméke van. A hardverek után ismét tanulás következett?

- Éppen ez a véletlen (?) hiszen, amikor az SAP gyakorlatilag 1989-ben megjelent a hazai piacokon, már a Siemensben, az IBM-BEN és a HP-ban is foglalkoztunk az eladásával. Már mindent tudtam róla, amikor az SAP önálló cégként is megjelent Magyarországon, és átmentem hozzájuk először kereskedelmi igazgatónak, majd rövidesen, 2000-től ügyvezető igazgatónak. A termék kultúrájának ismerete nagy előnyt jelentett, mert azonnal koncentrálni tudtam a szervezet felépítésére, strukturálására. Építkezni nagyon szeretek. Ezt a vénámat volt is lehetőségem alaposan kiélni, mert az SAP rohamos léptekben növekedett. A szervezet az indulás óta folyamatos fejlődésben, változásban, átalakulásban van. Belépésemkor negyvenen voltunk, ma négyszázan dolgozunk az SAP-nál.

- Cégépítésben nem volt gyakorlata. Hogyan oldotta meg a cégvezetés ön számára új területeinek a megismerését?

- Kulcskérdés a megfelelő szakemberek kiválasztása. Sikerült kiváló szakembereket magam mellé venni, akikkel együtt magas presztízsű céggé futtattuk fel az SAP Magyarországot. A multinacionális anyavállalatnak nálunk működik az egyik Support Centere, valamint az egyik fejlesztő központja. Európai szinten, német és angol nyelven, számos modulban mi kezeljük az SAP-felhasználók hibaüzeneteit, fejlesztő központunk pedig a termek egy jelentős moduljának, a Supply Chain Managementnek (SCM - értéklánc-menedzsment) a meghatározó bázisává fog fejlődni a következő egy-két évben. Ennek a két területnek a szakmai irányítását világszinten végzik, csak szervezetileg tartozik hozzánk a mintegy háromszáz ember.

- Hogyan lehet egy többdimenziós irányítású világszervezet tagjaként, önálló funkciókkal is ellátott szervezetet egységben irányítani, megannyi humánproblémával, ha az itt dolgozók többségének nem ön a szakmai főnöke, hanem a világ másik végén levő, esetleg a multi cég magasabb vezetői fokán ülő személy?

- Ez elsősorban az emberi oldalról megközelítve nehéz. Az SAP Magyarországnak elsősorban az az érdeke, hogy országon belül tartsuk a döntési kompetenciákat. Ne eszkalálódjanak a problémáink. Csak úgy lehet ezt elérni, ha munkatársaink mindegyike cégünk sikeréért dolgozik, abban motivált, hogy hazai vállalatunk elismert legyen itthon is és a multinacionális leányvállalatok között egyaránt. Jól bevált módszerem a problémák, gondok közös kommunikálása. Mindent megbeszélünk, s rögtön akkor, amikor a probléma, kérdés keletkezett. Leültetem a munkatársaimat egy asztalhoz, s addig vagyunk ott, míg meg nem állapodunk, a lojalitás, a józan paraszti ész alapján a mindenki számára elfogadható megoldásokban. S ezek a konszenzusos döntések mindig jónak bizonyulnak. A rossz döntések általában mindig szubjektív érzelmekből fakadóak.

- Gondolom, a kommunikáció eszközéül a gyors e-mailt választják.

- Nem jó erre az írásos kommunikáció, mert ösztönösen mindenki adminisztrálja magát. A leírt szó megmarad, elterjedhet, más is hozzáférhet, akivel nem biztos, hogy meg akarjuk osztani véleményünket. Ezért írásban óvatosabban fogalmazunk, s a probléma nem kerül ki az asztalra a maga teljes valóságában. Én csak a csoportos kommunikációban hiszek. Az emberi tényezőből eredő problémák kilencven százaléka kezelhető ily módon. Kollégáim okosak, képesek érzelmeiket félretenni a megállapodás, az értelmes kompromisszum érdekében.

- A józan észben hisz csak, melyből az érzelmek kiiktatódtak?

- Minden egyes döntést józan ésszel kell meghozni. Megfelelő mennyiségű információt begyűjtök a döntéshez, de nem viszem túlzásba. A logikus megoldás irányába megyek, arra terelem a kollektív döntéseket is. Gyorsan hozom meg a döntéseimet, de inkább jellemző rám a döntések delegálása. Az erős kollektív menedzsmentben hiszek, mely erős csapatot produkál.

- Baráti vagy munkatársi hangulatot képes teremteni a menedzsmenttel?

- Inkább munkatársi kapcsolatot tartok fenn a cégben. Egy vezetői tesztet kitöltve megállapították rólam, hogy extrovertált introvertált személyiség vagyok. Ez biztosan így van, mert a feladatvégzés és -megoldás irányában nyitott vagyok, de magánemberként szeretek begubózni a saját világomba. Az egyedüllétet kifejezetten élvezem. Magánemberként másként élem meg magamat, mint cégvezetőként. A vezetői magányt érzékelem. Óvatos vagyok az emberek érzelmi megnyilvánulásával szemben, mert nem vagyok tisztában azzal, vajon az első számú vezetőnek vagy az embernek szólnak-e. Feltételezem, hogy van szakmai tekintélyem a munkatársaim előtt. Hogy emberileg mit gondolnak rólam, nem tudom, de őszintén szólva nem is akarok ezzel foglalkozni. Vigyázok, nehogy megbántsak, megsértsek bárkit, megpróbálok természetesen viselkedni. De nem akarok mindenkinek megfelelni.

- Nem nagyon szeretheti a nyilvános szerepléseket, a középpontban levést. Ezért lepődtem meg, amikor moderátori, műsorvezetői feladatot vállalt a MENTA legutóbbi konferenciáján. Gyakorlatot akart szerezni a nyilvános szereplésben?

- Alaptermészetemnél fogva mondhatnám, hogy utálok beszédeket, előadásokat tartani. De az elmúlt évek vezetői tevékenysége rávett arra, hogy bizonyosfajta szerepléseket megkedveljek, de legalábbis kihívásnak vegyek, amit jól próbálok teljesíteni. Így például a vitavezetés kifejezetten szórakoztatott. Az IVSZ-ben is feladatot vállaltam az elmúlt évben. A második Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos projektünket vezetem. Bár erre is csak azért vállalkoztam, mert Kóka János IVSZ-elnökként megkért, ne csak kívülről "bekiabálva", hanem belülről, aktív munkával próbáljak valamit tenni a szervezet által képviselt értékekért, vállaljak konkrét feladatokat. Magamtól nem jelentkeztem volna erre a szerepkörre.

- Mi stresszeli önt a munkájában, mi okoz feszültséget?

- A mindennapi, hatalmas munkatempóban a mechanikus munkavégzés. Például a havi, negyedéves beszámolások. Felesleges nyomás alá helyeznek, mikor havi, negyedéves teljesítéseket kérnek tőlünk számon, amikor a piacnak egyáltalán nincs kiszámítható ciklikussága. Kritikus, analizáló természetem van. Természetesen toleráns vagyok egy bizonyos szintig bárkivel és bármi irányába. A szintet túllépve már mindennek azonnal véget vetek, nem szenvedek, nem emésztem magam feleslegesen.

- Mit jelent a siker az ön életében?
- Hosszú távú, ám elérhető célokat tűzök ki magamnak, s azok szerint működök. A célok eléréséhez vezető utat is élvezem. S a teljes kikapcsolódást is ismerem. A sport az egyik ilyen kikapcsolódási terület, ahol szintén célokat lehet megfogalmazni. A teljesítménycentrikus sportok vonzanak a legjobban, ilyen az autósport, de a játékot is igénylem. Járok focizni is. Ha sok a gondom, s egyedül akarok lenni, futni megyek - ez a leggyakoribb. A zene is nagyon fontos az életemben. Jól megvagyok vele, amikor egyedül akarok lenni. És általában vonzódom a művészetekhez. Jó viszonyban vagyok a színekkel is. Egyszer meg fogok tanulni zenélni. S elmegyek egy szigetre, ahol egész nap festhetek - egyszer.