A Balaton övezetében a kilencvenes évek végére – különösen a vízparti településeken – az egekbe szöktek az árak. Ebben – Pihovszky Kristóf, a GKI kutatásvezetője szerint – jelentős szerepük volt a külföldi vásárlóknak, akik nemcsak nyaralónak, hanem pénzügyi befektetésnek is tekintették az itteni házakat. Az elmúlt két-három év stagnálása a realitásoktól sokszor elszakadt folyamatok korrekciójaként értékelhető. A Balaton és a Velencei-tó környezetében a kereslet a korábbi egyharmadára-egynegyedére esett vissza.

Változó igények, fontos részletek

Ma már az „átlagos” vevő nem mindenáron akar tó közeli ingatlant vásárolni. Egyre fontosabbak a részletek: az igényes kialakítás, a jó elhelyezkedés, vagyis a minőség, persze reális áron. Mindezek azonban a hazai piacon csak ritkán vannak meg együtt. Ez is magyarázza, hogy három-négy esztendeje alaposan megcsappant az érdeklődés szinte az összes hazai tóparton az üdülőingatlanok és -telkek iránt, így félő, hogy az idei kereslet-visszaesési csúcs után jövőre már jelentős értékvesztéssel kell kalkulálniuk a tulajdonosoknak.

A külföldieket az irreálisan magasan tartott árak mellett az egyre rosszabb közbiztonság, a tulajdonlással járó helyi kötelezettségek és a hasznosítás nehézkessége, honfitársainkat pedig a külföldi ingatlanok egyszerűsödött megvásárlási lehetősége és kedvező ára fordította el a hazai üdülőépítéstől, -vásárlástól. Sőt, a jelenlegi kínálatban mind több külföldi tulajdonban lévő balatoni üdülőingatlan található, a négy-öt évvel ezelőtti vételárnál akár 20-30 százalékkal alacsonyabb áron.

S bár manapság is köttetnek igen előnyös hazai üdülőingatlan-ügyletek, a külföldi vásárlók érdeklődése egyrészt a fővárosi kiemelt minőségű új lakásokra, másrészt a gyógyvizeink környékén – Hévíz, Keszthely, Zalakaros – épült társasüdülőkre, szabadidős, gyógy- és egészségmegőrző szolgáltatásokat nyújtó szállodakomplexumokra tevődött át. Mindezt hűen tükrözik a statisztikai adatok is, amelyek szerint a magán-üdülőpiac stagnálása miatt számottevően csökken az üdülőépítkezések aránya: az elmúlt években újonnan tető alá hozott nyaralók száma évente országosan általában nem érte el, vagy épphogy meghaladta az ezres nagyságot.

Okok és árak

Igaz, a külföldi – főleg német – vevők elmaradásához az euróra való áttérés és az európai gazdaságok stagnálása is hozzájárult, a magyar vásárlók esetében pedig a lakáshoz kapcsolódó támogatások (a kedvezményes kamatú hitellehetőség, a gyermekek után járó szocpol. emelése stb.) játszottak ilyen szerepet; az üdülőépületeknek ugyanis jóval nagyobb az illetéke, valamint adóvonzata, mint a lakóépületnek. Ez a magyarázata, hogy a most épülő üdülőparkokat lakóparkként kategorizálják, és több önkormányzat – ösztönözve az új építkezéseket – kisebb-nagyobb területeket von be lakó-, illetve vegyes (üdülő-lakó) övezetbe.

A konkrét balatoni árakat nézve a forgalmazók kínálatában számos, 25–35 éve épült, 500–700 négyzetméteres telken fekvő, 60–70 négyzetméteres, üdülőnek használható, felújítandó ház található 12–17 millió forint közötti áron; a néhány éve épült hasonló ingatlanokért már 22–27 milliót kérnek. Az új, 120 négyzetméteres, közvetlen vízparti házak kínálati ára Balatonlellén, Révfülöpön 40 millió forint körüli, s a többi felkapottabb tóparti településen is eléri a 250–280 ezer forintot négyzetméterenként. A közműves építési telkek ára 4,5 millió forintról indul, és helytől, adottságtól függően emelkedik.

Velencei kilátások

A Velencei-tó a fővároshoz való közelsége miatt mindig az érdeklődés középpontjában állt, de a kedvezőtlen illeték- és adójogszabályok miatt itt is csökkent az üdülők iránti érdeklődés. A beépítetlen telkeket viszont változatlanul keresik a vevők.

A külföldiek „rohama” négy-öt éve lezajlott, a magas árak miatt ugyanis számukra nincs igazi vonzerő. Igaz, a Gárdonyban rövidesen beinduló termálfürdő-fejlesztéstől sokat várnak a helyiek, hiszen a tervezett, európai színvonalú létesítmények és szolgáltatások kisebb befektetői „inváziót” indíthatnak el.

A közvetlen vízparti parcellák – amelyekre szinte lehetetlen szert tenni – négyzetméterára 10–15 ezer forint között van, a víztől jóval távolabb lévő területekhez azonban ennek feléért is telekhez lehet jutni. Az egy-két éve tető alá hozott, télen-nyáron lakható, nívósabb ingatlanok 24–35 millió, a 15 éves kertes családi házak pedig 20–22 millió forint között kaphatók.

Az évtizedekkel ezelőtt oly kedvelt Dunakanyarban, valamint a Fertő-tó környékén szinte mozdulatlan az üdülőpiac, s a lakóingatlan- és telekpiac sem ébredt fel igazán több éve tartó álmából.

A még viszonylag „felfedezetlen”, nagyobb fejlesztések előtt álló üdülőterületeken – például a Tisza-tó, Délegyháza vagy a Bánki-tó környékén –, ahol a vízi sportok mellett kitűnő a terep egyéb kikapcsolódásra is, érdemes lehet ingatlant vásárolni. Itt egyrészt jóval alacsonyabbak az árak és a beruházási költségek, másrészt a területek egyéb adottságai – horgászat, vadászat stb. – jelentősen meghosszabbítják az idényt. Azzal azonban itt is számolni kell, hogy az üdülőingatlan hosszú távú befektetés.