- A 2007-től 2013-ig tartó pénzügyi időszak előkészületeiből nyilván az érdekel bennünket leginkább, hogy mekkora összegű támogatásra számíthatunk, s azt milyen célokra fordítjuk.

-Természetesen országunk közvetlen jövőjét az elkölthető pénzmennyiség nagyságrendje alapvetően meghatározza. De még mielőtt erről esne szó, hadd említsem meg, hogy idén három nagyon fontos feladatot kell megoldanunk, s csak egy közülük a második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), a következő EU-finanszírozási ciklus, 2007 és 2013 közötti fejlesztések stratégiai keretterve. Ennek készítése természetesen a változó uniós eljárásrendek, törvénytervezetek folyamatos integrálása mellett zajlik. El kell készítenünk őszig a fenntartható fejlődés ránk vonatkozó vállalásokat tartalmazó stratégiáját, amely az EU hasonló témájú koncepciójába fog illeszkedni. A harmadik feladatunk a lisszaboni folyamattal kapcsolatos: az EU versenyképességét erősítendő, akciótervet kell készítenünk hosszú távra. Döntően a gazdaságra, foglalkoztatásra koncentrálva, természetesen nagy hangsúlyt helyezve a felzárkóztatásra, a szegénység felszámolására, hozzá kell járulnunk Európa versenyképességének erősödéséhez. Mindezen folyamatok és munkálkodások mellett arra is figyelünk, ne csak az unió hasson ránk, hanem mi is próbáljuk meg befolyásolni az unió gondolkodását. A lisszaboni kritériumokkal kapcsolatos gazdasági fejlődés terén Magyarország tette a legtöbbet az elmúlt öt évben a tagállamok között. Továbbra is komoly szerepet kívánunk betölteni ebben a folyamatban.

- Csak problémáról hallani az EU-s szereplésünket illetően.

- Kívülről nézve Magyarország nagyon jó bizonyítványt kapott. Rendben folynak a pályázatok, épülnek az utak, a szennyvíztisztítók. De itthon még bizonyítanunk kell az embereknek, hogy a jövőjük biztosítva van. A most futó programok sikerének tudatosítása azért fontos, hogy azáltal az emberek megértsék, számíthatnak az unióra, biztosak lehetnek abban, ha valamit jól csinálnak, támogatást kapnak. Tudniuk kell, hogy kiszámíthatóvá vált a jövőjük. Belülről nézve azonban még csak a problémákat látjuk. A pályázók között, legyenek azok gazdálkodószervezetek, önkormányzatok, a civil szféra képviselői, több olyan van, akinek nem jut egyből támogatás, min azok, akik első próbálkozásra sikeresen igényelnek közösségi forrásokat. Nehéz most még meggyőzni a veszteseket: ugyan nem nyertek, de a következő években megtöbbszöröződik az esélyük. A nyerteseknek pedig bonyolult pályázati eljárásban sok feltételnek kell megfelelniük, rengeteg garanciát igazolniuk, s hosszú ideig kell előfinanszírozniuk a projektet, majd még hosszabb ideig kell megfelelni a kiírásoknak.

- A deklarált számadatokból megtudhattuk, hogy évről évre megduplázódik, de inkább megháromszorozódik a pályázati forrás, s a második NFT már hét-nyolcszorosára növelt pénzekhez jutást ígér. Mikor lesz ennek érezhető hatása a közhangulatra?

- Már most is vannak nagyon szép eredmények, megvalósult beruházások, amelyekről többet kellene tudniuk az embereknek. Leginkább az infrastruktúra, az oktatás, képzés és foglalkoztatás területén tapasztalható előremozdulás. De életünk minden részére érzékelhetően kiterjedő hatása az európai uniós támogatási pénzeknek a 2007-től kezdődő pályáztatások után, 2008-2009-ben lesz. Előbb-utóbb eljutnak a tudatunkig a sikerek. Az emberek majd végre arról is beszélnek, hogy átadták az új iskolát, megépítették a sok gondot megoldó utakat, elkészült a sportpálya, tisztább lett a vizük stb.

- Rossz a kommunikáció? Vagy mi az oka az elégedetlenségnek?

- Az a probléma, hogy az elmúlt évtizedekben elvesztették az emberek a hitüket, szorongóvá váltak. Nehezen hiszik el, hogy a holnapjuk jobb lehetőséget ígér. A negatív társadalmi hangulat megváltoztatása komoly munka lesz. Alapjaiban a kézzelfogható eredményekre támaszkodva el kell tudnunk adni az embereknek a biztos jövő ígéretét. Készül a koordinált kommunikációs terv, amelyet a partnerségre alapozunk. Be szeretnénk vonni az embereket a jövő tervezésének fázisába, hogy a megvalósításban már tudatosan vegyenek részt.

- Hogyan állunk Brüsszelben a pénzekről folyó tárgyalásokkal?

- Biztosak a pozícióink. Évi 1200 milliárd forint támogatás felől már nyugodtak lehetünk. A közvetlenül az EU-hoz kapcsolódó pénzek összességében hét évre 8000 milliárd forintot tesznek ki. S akkor még nem beszéltünk a külföldi befektetések nagyságrendjéről. Természetesen nagy csaták folynak a támogatások elosztása körül. Két nagy csoport feszül egymásnak, de már nem sokáig. Két-három hónapon belül véglegesíteni kell a sarokpontokat, mert 2006 végéig el kell készíteni a rendeleteket, eljárási rendeket, s indulnia kell 2007 januárjában az új pénzügyi évnek, s a pályáztatásoknak nemzeti szinten is. Nyilván a nettó befizető országok, mint Franciaország, Németország, Hollandia, Anglia, Ausztria és Svédország, azt szeretnék, ha a leginkább rászoruló nemzetek kapnák meg a pénzt. Egyikük sem gondolja, hogy Magyarországnak kevesebb járna.

- Változhatnak még a pozícióink a következő hónapokban?

- Részletkérdésekben harcolunk saját érdekeinkért. A sarokszámokban, fő elvekben már egyetértés van. Például számunkra is természetes, hogy az úthálózat bővítésére, korszerűsítésére, környezetvédelemre költött pénzek prioritást élveznek. De el szeretnénk érni, hogy oktatásra, egészségügyre több pénz jusson. Az EU és mi is preferáljuk a kutatás-fejlesztést, de ezen belül érdekünk, hogy a pénzeket ne csak a nagy kutatási bázisok hívhassák le, a feltételeknek ne csak a nagyok tudjanak eleget tenni. Eredményesen dolgoztunk azért, hogy a leginkább fejlett területekre, például a kutatás-fejlesztésre, innovációra fordítandó alapok legyenek felhasználhatóak az infrastrukturális feltételek kiépítésére is. Nehezebb csatát vívunk, s eddig eredménytelenül - pedig több országgal együtt képviseljük érdekeinket - a Kohéziós Alap esetében az úgynevezett N+2-es szabály megváltoztatása ügyében. A beruházási pénzeket a szabály szerint összesen három éven keresztül lehet lehívni, ami nagyon kevés idő egy nagyberuházás megvalósításakor. Szeretnénk ezt a határidőt legalább egy évvel kitolni. Készülünk arra is, ha ez nem sikerülne. Megpróbáljuk kidolgozni jó előre azokat a nagy projekteket, amelyeket 2007-2008-ban akarunk elindítani. Nehéz ügy lesz, mert Magyarországon sem az állami, sem az önkormányzati, sem a magán gazdasági szféra nem áll olyan jól, hogy évekre előre megfinanszírozzon egy nagyobb beruházást a pénz megnyerésének ígéretében. A Magyar Fejlesztési Bank feladata lesz majd olyan kedvező finanszírozási konstrukciók kidolgozása, mely ezt a problémát segít megoldani.

- Milyen fejlesztési prioritásokat tartalmaz jelen pillanatban a következő Nemzeti Fejlesztési Terv?

- Három fő befektetési területre koncentrálunk. Az első természetesen az ember s hozzá kapcsolódóan minden, ami a tudás fogalmával összekapcsolható. Így az oktatás, a képzés, az egészségügy. A második a gazdaság. A gazdaságon belül elsődlegesen preferálandó területek azok, amelyekben a legnagyobb hozzáadott érték termelésére vagyunk képesek, és amelyek bővítik a foglalkoztatást. Ilyenek: az infokommunikációs technológia, a biotechnológia és általában a kutatás-fejlesztés. Kiemelt terület tehát az informatika.

- Tehát meghallgatásra találtak azok, akik az informatikát generáló szerepe miatt akarták kiemelt helyen kezeltetni?

- Azt hiszem, meg lesznek elégedve. De más szempontból megközelítve, olyan szektorok fejlesztésére koncentrálunk, amelyeknek sok köze van a szolgáltatásokhoz. Szándékosan nem mondom a szolgáltatási szektor fogalmat, mert az már idejétmúlt. Ilyen például a logisztika és a gyógyturizmus. Külön metszetben kap nagy hangsúlyt a kis- és középvállalkozások megerősítése, mert Magyarország leginkább velük tud a legszélesebb körben versenyhelyzetbe kerülni. A harmadik fő befektetési terület természetesen a környezet. Benne értve a környezetvédelmet, a csatornázást, a szennyvízkezelést, az árvízvédelmet éppen úgy, mint a hulladékelhelyezést, a megújuló energetikai fejlesztéseket, közlekedésfejlesztést. Ez utóbbiba a vasúti hálózat, az elővárosi közlekedés éppúgy beletartozik, mint a közúthálózat fejlesztése.

- S mindezek egy másik rendezőelve szerint a régiófejlesztés is meghatározó szerepkörben van.

- Ezek a fő befektetési területek regionális szinten is megjelennek. Készülünk a régiókkal együtt a pénzek elosztásának decentralizációjára. Ez gyökeres változás lesz a jelenlegi gyakorlathoz képest. A pénzek 50 százaléka vidékre kerül, s abból 30 százalék fölött a régiók fognak rendelkezni. Ott lehet pályázni rá, ők fogják a pályázatokat elbírálni, a pénzeket elosztani, felelősen dönteni az adott régió fejlődése érdekében. Természetesen a központi fejlesztések, például az autópályák, főútvonalak, hidak stb. nagy része is vidéken fog megvalósulni. Követjük az EU decentralizációs politikáját. Ott is a nemzetekre bízzák a támogatási pénzek elosztását. Kivéve a nagy Kohéziós Alapról való döntést, amelyből az országokon átívelő nagy európai infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozzák, például az autóutakat, vasutakat, Duna-hidakat.

- Mikor kezdődik a második NFT társadalmi egyeztetési folyamata, és milyen remények vannak a konszenzusra?

- A parlamenti pártokkal a konszenzusra nincs sok remény. De az alapvető célokban egyetértésre mindenképpen törekedni kell, mert a program időtartama több kormányzati cikluson átívelő. Abban reménykedünk, hogy a három befektetési terület hat fő célja nyolc elemének elfogadtatása sikeres lesz, mivel ki ne szeretné, pártpolitikai hovatartozás nélkül azt, ha az országban egyre jobban boldogulnának az emberek, fejlődne a gazdaság, több lakás épülne, lenne elegendő és tisztességes munkahely, sikeres ország lennénk. A hat fő cél nyolc eleme egyébként a következő: gazdaságfejlesztés, közösségfejlesztés, közlekedésfejlesztés, környezetvédelem, egészségügy, oktatás-képzés, foglalkoztatás és az informatika fejlesztése. A politikai és a Gazdasági-Szociális Tanács szintjén már megindult egyeztetés után április végén kerül a kormány elé a második NFT tervezete. Elfogadás után megkezdődik a széles társadalmi egyeztetési folyamat a koncepcióról, majd ősszel a tervezésről, mely már párhuzamosan zajlik a brüsszeli egyeztetéssel. Mi reménykedünk abban, hogy ha képesek vagyunk Romániával, Szlovákiával harmonizálni, egyeztetni fejlesztési elképzeléseinket, talán sikerül egymással is.

- Végezetül beszéljünk arról is, hogy Magyarország másik potenciális versenyelőnye - az informatikai mellett -, a földrajzi fekvéséből adódó logisztikai központtá válás lehetősége sokak szerint már elveszett. Lehet-e még valamit tenni, s teszünk-e a megvalósulásáért?

- Árpád apánk kiváló helyet talált az ország számára. Szerintem ennek előnyét csak ezután tudjuk majd igazán kihasználni. Már csak azért is, mert a hagyományos értelemben vett logisztikai tevékenység már a múlté. Már másról van szó, ha logisztikáról beszélünk. Éppen az a hozzáadott érték, amely az informatika és a szolgáltatás szintjén az országunkban megerősödik, éppen az kell a versenyképes logisztikai szolgáltatáshoz. Modern logisztikában az áruelosztó szerep összekötődik egy termelő, szolgáltató tevékenységgel, amely hozzáad a termék értékéhez. E mögött a hozzáadott érték mögött ott van a kutatás-fejlesztés és az oktatás is. Magyarország fantasztikus földrajzi adottságai folytán a minden oldalról jövő-menő áru- és emberi forgalmat fejlett szolgáltatásokkal kell kiszolgálni. A logisztikai központtá válás folyamata tehát szervesen összekapcsolódik szolgáltatói szerepkörünk erősítésének koncepciójával, abban az informatika kiemelt szerepével. Természetesen az infrastruktúra-fejlesztés és az oktatás-képzés ugyanúgy harmonizál a tervekkel. Ez a magyar településrendszer átfogó fejlődését fogja eredményezni. S ha szintetizáljuk mindezt azzal a ténnyel, hogy Magyarországon a kkv-k erőssége a szolgáltatások területén tapasztalható, akkor gyönyörűen kirajzolódik Magyarország specialitása: egy olyan kikötő, ahol a beérkezőket megállító, kiszolgáló, többletet adó szolgáltatások várják. Jó fogalmat kell találnunk a szolgáltatásra, a logisztikára és a hozzáadott értékre együtt. S azt jelzőként használnunk Magyarország neve mellett. S ez már nem a harmadik, hanem a negyedik szektor, az "új generáció". Ez a jövőnk.

Baráth Etele: "A kézzelfogható eredményekre támaszkodva el kell tudnunk adni az embereknek a biztos jövő ígéretét. Készül a koordinált kommunikációs terv, amelyet a partnerségre alapozunk. Be szeretnénk vonni az embereket a jövő tervezésének fázisába, hogy a megvalósításban már tudatosan vegyenek részt"

Baráth Etele: "Abban reménykedünk, hogy a három befektetési terület hat fő célja nyolc elemének elfogadtatása sikeres lesz, mivel ki ne szeretné, pártpolitikai hovatartozás nélkül azt, ha sikeres ország lennénk"

Megpróbáljuk kidolgozni jó előre azokat a nagy projekteket, amelyeket 2007-2008-ban akarunk elindítani. Nehéz ügy lesz, mert Magyarországon sem az állami, sem az önkormányzati, sem a magán gazdasági szféra nem áll olyan jól, hogy évekre előre megfinanszírozzon egy nagyobb beruházást a pénz megnyerésének ígéretében.

Részletkérdésekben harcolunk saját érdekeinkért. A sarokszámokban, fő elvekben már egyetértés van. Például számunkra is természetes, hogy az úthálózat bővítésére, korszerűsítésére, környezetvédelemre költött pénzek prioritást élveznek. De el szeretnénk érni, hogy oktatásra, egészségügyre több pénz jusson.

Jó fogalmat kell találnunk a szolgáltatásra, a logisztikára és a hozzáadott értékre együtt. S azt jelzőként használnunk Magyarország neve mellett. S ez már nem a harmadik, hanem a negyedik szektor az "új generáció". Ez a jövőnk.