A 2007-2013 közötti időszakban 22,4 milliárd eurót, vagyis 8000-9000 milliárd forintot fordíthatunk fejlesztésre, de csak akkor, ha ezt pályázatokon elnyerjük - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke egy szeptember végi sajtótájékoztatón, amelyen az Új Magyarország - korábban második nemzeti - fejlesztési tervről (ÚMFT) az Akadémia és a kormány között folytatott konzultáció megállapításait összegezték.
Az Európai Unió költségvetéséhez igazodóan hétéves ciklusra vonatkozó, de az ország fejlődését ennél jóval hosszabb időre meghatározó ÚMFT társadalmi egyeztetésének folyamatában az MTA, az akadémiai bizottságok és több száz kutató dolgoztak együtt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, és véleményezték az Új Magyarország fejlesztési tervet, amelyet alkalmasnak tartanak arra, hogy azt a kormány Brüsszelnek benyújtsa. Az MTA elnöke szerint további javításokkal olyan nemzeti terv készülhet, amely alapul szolgálhat "egy modern Magyarország megteremtéséhez". Ha jól pályázunk - mondta Vizi E. Szilveszter -, évente a nemzeti jövedelem 3-3,2 százalékának megfelelő összeget fordíthatunk beruházásra, és ha jól invesztálunk, néhány év múlva a GDP eddigi éves 3-3,4 százalékos növekedéséhez további 3-3,5 százalékos növekedés adódik hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy a bérek terén is közel kerülhetünk az uniós átlaghoz.
Szép, biztató szavak. Jó lenne, ha valóra is válnának.
Elmaradt vitanap
Kiemelt célként szerepel a tervben, hogy kialakuljon a kkv-k növekedéséhez, erősödéséhez, együttműködéséhez és stabilitásához szükséges gazdasági környezet. Az eszközök: a jövőben kiemelten támogatják a fejlődésüket, külön támogatási csatornákat működtetnek számukra, és javítják tőkeellátottságukat.
A kkv-k segítségre számíthatnak még többek között a vállalkozói kultúra, az üzleti ismeretek elsajátítása terén, az infokommunikáció és a vállalatirányítási rendszerek alkalmazásában, a technológiafejlesztésben, valamint információs és tanácsadási szolgáltatások is támogatják majd együttműködésüket, különösen a regionális ágazati klaszterek és beszállítói hálózatok kialakításában.
Saját menetrendünkhöz képest ugyanis késésben vagyunk. Igaz, szeptember végére gyakorlatilag befejeződött az Új Magyarország fejlesztési terv társadalmi vitája - ezt megelőzte egy másfél évig tartó "első forduló", amelynek során nagyszámú szakmai, érdek-képviseleti, gazdasági, társadalmi szervezet, intézmény, az önkormányzati, a tudományos és a civil szféra képviselői tettek javaslatot -, ám az e tárgyban előirányzott parlamenti vitanapra már nem került sor: kitűzött időpontja az MTV elleni vandál támadás másnapja volt. Ezt követően, október közepén küldte volna Brüsszelbe a kormány a magyar elképzeléseket arról, mire használnánk fel a 2007-2013 között hazánkba érkező uniós forrásokat. Október végére kellett volna elkészíteni a konkrét ágazati, regionális operatív terveket - amelyekről szintén lesz külön társadalmi egyeztetés -, ezek tartalmazzák majd, hogy az elkövetkező hét évben konkrétan milyen fejlesztésekre kerül sor; az operatív programokat szintén be kell nyújtani Brüsszelnek. Novemberben pedig - erről korábban Bajnai Gordon fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos beszélt - már két évre szóló akciótervek készültek volna konkrét projektekről.
A késés talán nem végzetes. A kormány azt kezdeményezte, hogy a parlament október 12-én tartsa meg az elmaradt vitanapot az Új Magyarország fejlesztési tervről. Ezt követően a kabinet a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban egyeztet a javaslatról a régiós fejlesztési tanácsok képviselőivel és független szakértőkkel, majd átdolgozás után véglegesíti az Európai Uniónak benyújtandó tervet.
#page#
Helyzetkép és teendők
Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az országok voltak sikeresek a fejlesztésben, ahol képesek voltak összpontosítani - vagyis leszűkíteni a célrendszert -, és képesek voltak arra is, hogy fölvállalják a konfliktusokat. Erről a Magyar Kereskedelmi Kamara szeptember végi elnökségi ülésén beszélt a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos, aki elmondta: az Új Magyarország fejlesztési terv fókuszában a foglalkoztatás és a növekedés áll, de az ÚMFT tulajdonképpen egy hárompillérű program egyik eleme. Az elsőbbség a konvergenciaprogramé, amely az egyensúlyteremtést szolgálja, és erre épülhet az Új Magyarország fejlesztési terv. S ha az új egyensúly kialakul, egyre gyorsabb növekedésre lesz lehetőség. A harmadik pillér pedig az elosztás reformja, az államreform.
Bajnai Gordon kiemelte: az egyensúlyteremtés minden jövedelemtulajdonostól áldozatokat követel. Ezt egészíti ki a kormányszóvivő október eleji közleménye, amelyben leszögezte: nem felesleges áldozatokról van szó, hanem értelmes befektetésről, a következő években ugyanis minden egyes megtakarított forintra öt forint fejlesztési forrás jut. Igaz, a kormánybiztos szerint a konvergenciaprogram és az ÚMFT kölcsönhatásában rövidtávon épp a fejlesztési terv két legfontosabb célja, a foglalkoztatás és a növekedés esik leginkább áldozatul.
A nagyobb gondot a foglalkoztatás, vagy még inkább a foglalkoztathatóság jelenti. Nem elegendő ugyanis a tartalék-munkaerő megléte, mert a foglalkoztathatóságot olyan tényezők is befolyásolják, mint a képzettség vagy az egészségügyi állapot. Emiatt is szükség van a képzési rendszer reformjára: jelenleg a közoktatás ahelyett, hogy fölzárkóztatna, növeli a meglévő különbségeket, egyre több diplomást képzünk feleslegesen, ugyanakkor leépült a szakoktatás. A foglalkoztatás mai szintje - a népesség közel 50 százaléka inaktív, és körülbelül kétmillióan fizetnek adót - az aktuális demográfiai trendek mellett nem tartható. A hazai foglalkoztatási ráta több mint 8 százalékkal elmarad az európai uniós átlagtól.
Ami a növekedést illeti: hiába kedvező a mutató, ha nincs egészséges kkv-piramis, nincs széles bázis. A növekedés szigetszerű, elsősorban a multiktól, adott földrajzi környezettől függ. A jelenlegi kép egy szétszakadó országot mutat. Éppen ezért prioritás a vállalkozói bázis szélesítése, és a leszakadó országrészek - Dél-Alföld, Észak-Magyarország - fölzárkóztatása.
A kormánybiztos tájékoztatása szerint az unós forrásokból 600-800 milliárd forint közvetlenül a gazdaságnak jut majd. Olyan tőkehelyzetet kívánnak létrehozni, amely megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a vállalkozások direkt módon be tudjanak kapcsolódni a 8000 milliárd forint elköltésébe. Bajnai Gordon első számú kedvezményezettként a kis- és középvállalkozásokat jelölte meg. Emellett nagyon fontos terület a kutatás-fejlesztés, a tudásközpontok, klaszterek létrehozása is. Infrastruktúra-fejlesztéssel, képzéssel kívánják ösztönözni a vállalkozásokat arra, hogy a ma még hátrányos térségekben letelepedjenek.
Az elnök hangsúlyozta: az uniós pénzeknek a GDP növekedési görbéjére kell hatniuk, vagyis nem elkölteni kell ezeket, hanem úgy elhelyezni, hogy "beindítsák a motorokat". Ehhez pedig az kell, hogy a fejlesztési források zöme a vállalati szférába érkezzék.
Parragh értékelése szerint ennek akadálya lehet, hogy "rosszul állunk az érdekérvényesítésben", túl erős a politika, szükség lenne a gazdasági szereplők nagyobb részvételére többek között a területfejlesztésben, és a kis- és középvállalatok szervezeteit, tudásukat is integrálni kellene a döntéshozatalba. Kiemelte: ne csak kamattámogatás legyen, a hitelképesség növelése nem elegendő, mert a cégek tőkeszegények, ezért vissza nem térítendő forrásokra is szükség van. Úgy vélekedett, hogy a nagy feladat még csak most következik: az ÚMFT-ben lefektetett konszenzusos elvek alapján ki kell dolgozni az operatív programokat.
Melyik támogatás a jobb?
Fontos eleme a programnak, hogy az új egyensúly létrejötte szerkezetváltást is eredményez: bővül a magánszektor az állam csökkenő szerepvállalása mellett. Emiatt is fontos a vállalkozások támogatása: képessé kell válniuk arra, hogy fölszívják a nagy ütemben érkező forrásokat.
Régi dilemma, hogy mi segíti igazán a hazai vállalkozásokat: a visszatérítendő vagy a vissza nem térítendő támogatás. E téren nagyon figyelni kell az arányokra, hangsúlyozta Bajnai Gordon, aki szerint a visszatérítendő támogatások fenntartható módon eredményeznek gazdasági növekedést, míg a vissza nem térítendők csak keveseket hoznak kedvezőbb helyzetbe, a többségnek nem jut ilyen pénz.
A visszatérítendő támogatásokból visszaáramló összegek ugyanis alapba terelhetők, így folyamatosan működtethető, kihelyezhető tartós forrást jelenthetnek. A kormánybiztos e körbe sorolta a kockázati tőkét is, amelynek a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet szánnak a jövőben. A vissza nem térítendő támogatások odaítélésénél pedig fontos szempont lesz: a pénznek olyan helyre kell kerülnie, ahol a hatása tovagyűrűzik a gazdaságban.
