A jogeset  

A kereskedelmi tevékenységet sikeresen folytató kft.-vel tartós üzleti kapcsolatban álló cégek egy idő után az úgynevezett. körbetartozás miatt nem tudták megfizetni a megvásárolt árú ellenértékét, ennek következményeként a kft. sem tudta kifizetni a beszállítóit. Az ügyvezetők a tisztességes üzleti szándékuk kifejezése jeléül írásban többször is elismerték a kft. fennálló tartozásait, és - a kinnlevőségeik megtérülésének várható időpontjaira figyelemmel - határidő-hosszabbítást kértek a tartozások rendezésére. A kft. kinnlevőségei azonban nem folytak be, így a kft. a módosított határidőben sem tudott fizetni. Ezért az ügyvezetők a kft. tartozásának elismerésére és további fizetési haladékkal vállalt fizetéssel újabb és újabb nyilatkozatot tettek hitelezőiknek. Amikor pedig már végképp reménytelennek látták a kft. fizetőképességét, gondoltak egyet, és az egyik sajtóhirdetésben megjelent, a "veszteséges cégét rendbe tesszük" ajánlat elfogadásával megbízást adtak egy "szakértő" cégnek arra, hogy "keressen vevőt a kft. megvásárlására".

A megbízás teljesítésének eredményeként a kft. tagjai mint eladók és a szépen felöltöztetett hajléktalanok mint vevők a közvetítővel megjelentek az ügyvéd előtt, aki az üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződést írásba foglalta. Az adásvételi szerződésben az eladók, akik ügyvezetők is voltak, a kft. két legrégebbi beszállítójával szemben fennálló tartozás megfizetése érdekében, egy meghatározott összeg erejéig fenntartották maguknak azt a jogosultságot, hogy a kft. számlájára befolyó pénzösszeg kifizetéséről rendelkezzenek. Az adásvételi szerződés rögzítette a kft. negatív értéken álló vagyoni helyzetét, az üzletrészek "vételárát", és a szerződő felek az üzletrészek tulajdonjogának átszállását a szerződéskötés időpontjában jelölték meg. Ezt követően, de az átruházással egyidejűleg, az eladók az ügyvezetői tisztségükről lemondtak, az új tagok pedig módosították a társasági szerződést a székhelyt illetően és az ügyvezetők személyében is. A vevők valójában nem fizettek vételárat, hanem mindezekért megfelelő mértékű pénzbeli ellenszolgáltatást kaptak, a közvetítő céget pedig jutalék illette meg. A kft. a székhelyét másik megyében lévő helységbe tette át, az új ügyvezető pedig az egyik új tag lett, aki meghatalmazást adott az ügyvédnek, hogy a kft. adataiban bekövetkezett változásokat a cégbíróságnál jelentse be. A cégbíróság a benyújtott okiratok alapján a változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte.

A kft. számlájára befolyt összegből - az üzletrész-adásvételi szerződésben meghatározott összegre fenntartott rendelkezési jog alapján - a volt tagok (ügyvezetők) átutalták a két legrégebbi beszállító részére a kft. tartozását.

A cégbíróság a változások bejegyzését követően két év elteltével észlelte, hogy a kft. a székhelyén nem található, az ügyvezetője és a tagjai elérhetetlenek, ezért a kft.-t - végelszámolási vagy felszámolási eljárás lefolytatása nélkül - hivatalból törölte a cégjegyzékből.

A kft. hitelezői a törléssel megszűnt kft.-vel szemben fennálló igényüket a kft.-től már nem  tudták igényelni, ezért feljelentést tettek csődbűntett miatt. A feljelentésnek vádemelés lett a következménye, és a büntetőeljárásban született jogerős ítéletében a bíróság a kft. eredeti tagjait (ügyvezetőit) társtettesként elkövetett csődbűntettben bűnösnek mondta ki, és a közvetítő büntetőjogi felelősségre vonása sem maradt el.

A kft. hitelezői az igényüket az üzletrészüket átruházó eredeti tagokkal (ügyvezetőkkel) szemben kívánják érvényesíteni, arra hivatkozva, hogy a megszűnt cég tartozásaiért a volt tagok a saját vagyonukkal korlátlanul felelnek, ugyanis a hitelezők rovására visszaéltek a kft. elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével, illetve a kft. vagyonát más személyek - a kielégített hitelezők - javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve tudniuk kellett, hogy ezáltal a kft. a kötelezettségeit harmadik személyek (más hitelezők) részére nem lesz képes teljesíteni. Vajon sikeres lehet-e az igényérvényesítésük?

A büntető törvénykönyv (Btk.) hatályos rendelkezései szerint, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (Cstv.) hatálya alá tartozó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a tartozása fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével; színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével; az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve továbbfolytatásával; vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az is, aki a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodószervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az előbbi magatartások valamelyikével előidézi, illetve hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja. Még súlyosabban (2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel) büntetendő mindez, ha a cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár.

A büntetés azonban csak akkor szabható ki, ha a csődeljárást megindították, vagy a felszámolást elrendelték, illetve a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.

Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a Cstv.-ben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétséget követ el, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Cstv. a gazdálkodószervezet vezető tisztségviselőjének előírja, hogy a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmét a bíróságnál terjessze elő, ha a szervezet a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatólag nem tudja kielégíteni.

A törvényi rendelkezésekből megállapíthatóan az ismertetett ügyben a kft. volt tagjai a csődbűntettet nem az üzletrészek eladását tartalmazó színlelt ügylettel követték el, hiszen az üzletrészek ingyenes átruházásával nem a kft. vagyona csökkent, hanem valójában az üzletrészét átruházó tag magánvagyonában következett be változás. A kft. volt ügyvezetői (illetve tagjai) a csődbűntettet azzal a magatartásukkal követték el, hogy a kft. gazdasági tevékenységét az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon tovább folytatták, és a kft. felszámolási eljárását a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem kezdeményezték. A már fizetésképtelen helyzetben lévő kft. számlájára befolyt pénzösszeg átutalásáról két hitelező részére pedig úgy intézkedtek, hogy tudták, illetve tudniuk kellett, hogy azzal részben vagy egészben meghiúsítják a kft. többi hitelezőjének a kielégítését.

A kft. cégbejegyzésétől kezdődően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Az üzletrész mértéke - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a tagok törzsbetétéhez igazodik. Az üzletrész forgalomképes, elvileg bármilyen jogcímen (adásvételi, ajándékozási, csere stb.) átruházható, de átruházását a társasági szerződés kizárhatja vagy korlátozhatja, kivéve az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen való átruházást, amit lehetővé kell tenni, azonban a kívülállóra ruházás a társaság beleegyezéséhez köthető, ha a társasági szerződés a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit is szabályozza.

Az üzletrész tulajdonosának megváltozását az üzletrész megszerzője köteles 8 napon belül bejelenteni az ügyvezetőnél a tagjegyzékbe való bejegyzés végett, és az ügyvezető a bejegyzést köteles bejelenteni a cég székhelye szerint illetékes cégbíróságnál.

A 2006. július 1-jén hatályba lépett társasági törvény az üzletrész átruházását írásbeli alakhoz köti, és 2007. szeptember 1. előtt indult tagváltozás bejegyzése iránti kérelem mellékleteként az írásba foglalt üzletrész-átruházási szerződést be kellett nyújtani a cégbírósághoz. Ez a rendelkezés több szempontból is támadást kapott. Ezért a 2007. szeptember 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás értelmében az üzletrész-átruházási szerződést már nem is kell a cégiratokhoz csatolni. Ennek következményeként az üzletrész-adásvételi szerződésen alapuló tagváltozás cégbejegyzési eljárásában a cégbíróság az üzletrész-átruházási szerződést tartalmilag nem vizsgálhatja, az átruházással kapcsolatos esetleges jogvita egyéb peres eljárásra tartozik. Ezzel megegyező volt a korábbi cégbírósági gyakorlat az üzletrész-átruházási szerződés csatolásától függetlenül.

A cégbíróságnak nem volt hatásköre annak vizsgálatára, hogy a tagsági jogukat átruházó tagok és lemondott ügyvezetői fenntarthatták-e a kft. bankszámlája felett valamilyen mértékben a rendelkezési jogot, a kft. vagyoni helyzetéhez viszonyítottan értékarányos-e a szerződésben rögzített vételár, fennállt-e már a vezető tisztségviselőknek a felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kötelezettsége. E körben az üzletrész-adásvételi szerződés írásba foglalásánál közreműködő ügyvédnek volt tájékoztatási kötelezettsége. A cégbíróság tehát a változásbejegyzési eljárásban az előbbiekben ismertetett kérdésekben nem is vizsgálódhatott.

A társasági törvény rendelkezése szerint gazdasági társaság tagja (az rt. részvényese) a jogutód felelősséggel tartozik nélkül megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. A kft. tagjának a társaság fennállása alatti felelőssége korlátozott, ami azt jelenti, hogy a vagyoni hozzájárulásának (és a társasági szerződésben esetleg vállalt egyéb szolgáltatásának) teljesítésén felül nem felel a kft. tartozásaiért, azokért a kft. a saját vagyonával áll helyt. A kft. jogutód nélküli megszűnését követően a volt tag felelőssége főszabályként nem változik, korlátozott marad a társaságot terhelő kötelezettségekért: a felosztott társasági vagyonból az egyes tagokra jutó rész erejéig áll fenn, ami alól csak a törvény kifejezett rendelkezése tehet kivételt.

E jogszabályi rendelkezések és a kft. volt tagjai ügyében hozott büntető bírósági ítélet alapján az ügyben a kft. tartozásaiért a volt tagok korlátlan felelőssége állapítható meg, amely a kft. hivatalból való törlését követő 5 évig áll fenn, ha ennél rövidebb elévülési időt nem állapít meg a törvény valamely követelésre.

A társasági törvény hatályos rendelkezései értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint (a saját vagyonukkal és korlátlanul) felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott kárért. Ha a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezik, akkor a vezető tisztségviselők a feladataikat már nem a társaság érdekeinek, hanem a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni, és a Cstv. 2006. július 1-jétől hatályos új rendelkezése megállapítja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét is.

A Cstv. szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a gazdálkodószervezet vezetői a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el (ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a keresetükben meghatározott mértékben csökkent. Az ilyen per megindítására a felszámolási eljárás folyamatban léte alatt van jogi lehetőség. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodószervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy esedékességkor nem lesznek képesek kielégíteni a velük szemben fennálló követeléseket. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. Mentesül a felelősség alól az a vezető, aki bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Ha a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója - összevont (konszolidált) éves beszámolója - külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Vezetőnek minősül az a személy is, aki a gazdálkodószervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.

A vezető tisztségviselőknek a gazdálkodószervezet hitelezőivel szembeni, a magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségének megállapítására és a vezető tisztségviselők, illetve vezetők marasztalására csak abban az esetben kerülhet sor, ha e személyek a tevékenységüket nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége és a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége érdekében látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent.