Európai uniós összehasonlításban jelenleg Magyarországon van a legkevesebb bérlakás, arányuk a teljes lakásállományon belül egyes adatok szerint 11-12 százalékos, más elemzők pedig mindössze 7-9 százalékról beszélnek, szemben az európai uniós 35 százalékos átlaggal, de még a szomszédos Romániában is 19 százalék a bérlakások aránya. A változáshoz, lakásépítési hitelek vagy a bérlőknek adott kedvezmények formájában, egészen biztosan állami ösztönző erő kell.
De szögezzük le: Magyarországon az emberek a lakhatást szinte kizárólag saját tulajdonú otthonban képzelik el. És ez nemcsak a bérlakások terjedését, hanem például a munkahelyekhez igazodó mobilitást is erősen gátolja. Ha az állam valamilyen formában tényleg támogatná a bérlakások építését, illetve anyagilag hozzájárulna a munkahelyváltás miatt bérlakásba költözők költségeihez, akkor az biztosan segítené a munkaadókat és a munkavállalókat is - derül ki a GKI Zrt. tavaly nyáron készült felméréséből. A megkérdezett cégvezetők úgy látják, hogy minél magasabb végzettségű valaki, és minél vonzóbb számára a felkínált állás, annál jobban hajlik arra, hogy ha megoldott a lakásgondja - például kap egy bérlakást -, akkor elfogadja a vele járó lakhelyváltoztatást.
Önkormányzatok pénz nélkül
A kormány 2006-ban meghirdetett bérlakás-építési hitelprogramja, amelynek keretében kedvező kamatozással 25 évig törleszthetnék az önkormányzatok a 60 milliárd forintos állami hitelt, nem működik. Az eltelt másfél év alatt ugyanis az eladósodott helyhatóságoknak nem volt erre pénzük. Tény, hogy vannak kivételek is. Egyes, tőkeerős önkormányzatok, például a fővárosban a XIII. kerületi önkormányzat 2010-ig 200 bérlakás megépítését tervezi, ebből az első 54 lakásos társasház átadására 2008 nyarán kerül sor. A kerületnek összesen 7200 önkormányzati bérlakása van, ez a teljes kerületi lakásállomány 10 százaléka.
Szintén egy korábbi próbálkozás volt, hogy az I.IBW osztrák kutatóintézet irányításával a Társaság a Lakásépítésért Egyesület munkacsoportja évi 10 ezer új bérlakás építésére kidolgozott egy modellt. Ennek keretében 2020-ra a bérlakások aránya megközelíthetné a 11,5 százalékot, ami nem érné el ugyan el a kormány által korábban ígért 15 százalékos arányt, de a jelenlegi 9-11 százalékos bérlakásállomány mindenképpen bővült volna. Az egyesületi anyagban azonban olyan javaslatok szerepeltek - például, hogy csökkentse a bérlakásépítést terhelő áfát; az új lakások bérleti díja, valamint a lakás-takarékpénztári befizetések váljanak adómentes béren kívüli juttatássá, a közhasznú bérlakásszektor létrehozása kapcsolódjon össze az uniós támogatások felhasználásával -, amelyeket az állam nem fogadott el.
Vannak kedvező fejlemények is: a Holcim (a világ vezető cement-, kavics- és betongyártó vállalatainak egyike) Hungária Otthon Alapítvány ugyanis 2007-ben harmadik alkalommal írt ki országos pályázatot az önkormányzatok számára bérlakásépítésre, aminek az eredményét a nyár elején hirdették ki. Eszerint az alapítvány 101 millió 300 ezer forintot adományozott 8 település önkormányzati bérlakás-építési programjainak társfinanszírozására. A támogatás révén összesen 33 bérlakás épül meg. Ezekben a hetekben, 2008 elején negyedik alkalommal újra érdemes figyelni a pályázati kiírást. (De hogy ez csak csepp a tengerben, jól mutatja, hogy az önkormányzatok összesen 200 lakás kialakításához kértek segítséget.)
Üzleti alapon
Kifejezetten üzleti alapon épített és így is üzemeltetett bérlakások Magyarországon alig-alig vannak. Nem szabad ugyanis ezt a piacot összekeverni a lízinggel. Mert hiába igaz, hogy lízing esetében a lakás egészen a futamidő végéig a lízingcég tulajdonában marad, és olyan, mintha a benne élő bérleti díjat fizetne, az ügylet célja, hogy a lakás végül a lízingbe vevő tulajdonába kerüljön. S mivel a lakásvásárlók egyre kevésbé megtakarításaikból vásárolnak lakást, inkább külső finanszírozást használnak fel erre, a kérdés leginkább úgy merül fel, hogy a jelzáloghitelt vagy a lízinget válasszák-e.
Ilyen esetben a cég tulajdonáról a csődbiztos (vagyonkezelő) dönt. Ebből a szempontból a hagyományos hitel biztonságosabb. A banki lakáskölcsönnél fizetésképtelenség esetén a kényszerértékesített lakás értékéből levonják a bank követelését, a fennmaradó összeg azonban a volt tulajdonost illeti.
A kockázatok ellenére a szakemberek mégis mérföldkőnek tekintik a lakáslízing terjedését. Ez a konstrukció sok lehetőséget rejt magában. A lízingelt lakás bérbe adható, előtörlesztéssel hamarabb megvehető, a lízing eladható.
Az ingatlanok lízingelésének fő előnyeként az önrész nélküli vásárlást szokták emlegetni, és a lakáslízing-konstrukciót eddig az akut tőkehiányban szenvedő magánszemélyek használták ki elsősorban. Pénzügyi szakemberek, adótanácsadók véleménye szerint azonban ez a finanszírozási forma a vállalkozásoknak adócsökkentési kiskapu is, így nem véletlen, hogy manapság egyre jobban terjed a mikro- és kisvállalkozások körében.
A kisvállalkozások fejlődésének jelentős mérföldköve, amikor megfelelő irodát, telephelyet alakítanak ki maguknak, hogy onnan vezényeljék, irányítsák üzleti ügyeik alakulását, és számukra jó megoldás a bérlés mellett a lízing is. Hiszen például a lízingszerződéssel járó összes költséget elszámolhatják, így az értékbecslés, a közjegyző, a folyósítási, a szerződéskötés, az illeték és a helyszíni szemle díját. Ezek teljes egészében leírhatók az adóalapból, ami - egy tízmilliós lakás esetén - megközelíti a félmillió forintot.
