Az Európai Bizottság még januárban hozta nyilvánosságra a közös uniós energiapolitikáról szóló, hároméves tervet (lásd Piac és Profit 2007/2.). Előzményeként tavaly tavasszal az úgynevezett Zöld Könyv megjelentetésével nyitották meg a társadalmi vitát az új európai energiapolitikáról.

Környezet és biztonság az ellátásban

 Az időzítés nem volt véletlen: éppen egy éve, hogy drámaian megnőtt a világpiaci gáz- és olajár, aminek kapcsán olyan elemzések jelentek meg, amelyek szerint az EU energiafüggősége a jelenlegi 50 százalékról 2030-ig mintegy 65 százalékra -ezen belül a gázimporttól való függősége 57-ről 84 százalékra, az olajiparral összefüggő pedig 82-ről 93 százalékra -nő. Vagyis az úgynevezett fosszilis energiahordozók kiváltása nemcsak a környezetvédelem, hanem az ellátás biztonsága szempontjából is elengedhetetlen. A környezetvédelmet természetesen változatlanul nagyon komolyan kell venni: az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása ugyanis annak ellenére folyamatosan nő, hogy csökkentése érdekében egyre több erőfeszítést tesz az emberiség. Az éghajlat-változási kormányközi panel (IPCC) szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása már 0,6 Celsius-fokkal melegebbé tette a Föld éghajlatát, és századunk végére 1,4-5,8 fokos emelkedés várható attól függően, milyen sikeresen teszünk ellene. Mind az elfogadott európai, mind a most formálódó magyar energiapolitika három központi célkitűzése: a fenntartható fejlődés, a versenyképesség és az ellátás biztonsága. Az uniós bizottság hat konkrét területre fogalmazott meg elsőbbséget.

Elsőbbségi területek

 Az első terület a belső piac megvalósítása. Ennek érdekében többek között az európai energiahálózat szabályozásáról kell gondoskodni, egy európai energiaügyi szabályozó hatóság felállítását javasolják, és a hálózatok és a versenyben részt vevő tevékenységek szétválasztását.

A második elsőbbségi terület a belső energiapiacon az ellátás biztonsága, illetve a tagállamok közötti szolidaritás. Ennek lenne eszköze egy Európai Energiaellátási Megfigyelőközpont alapítása, továbbá az olaj- és gázkészletekre vonatkozó közösségi jogszabályok módosítása, az esetleges ellátáskiesések kezelése érdekében.

A harmadik terület az úgynevezett energiamix közösségi szintű meghatározása, de úgy -hangsúlyozzák -, hogy a tagállamok saját döntési kompetenciája ne sérüljön. Ma ugyanis minden ország maga dönt arról, hogy az energiaellátásban milyen arányban kap szerepet a szén, az olaj, a gáz, az atom és az úgynevezett megújuló energiahordozók. (Bár ez utóbbi kívánatos arányát már jelenleg is szabályozza az EU, és éppen most éledt fel a kormányok közötti vita arról, hogy legyenek-e kötelező mértékek.) A javaslat újdonsága az, hogy egy úgynevezett stratégiai áttekintő segítségével folyamatosan elemzik majd a különféle energiaforrások előnyét és hátrányát, és az unió az ellátásbiztonság érdekében közösségi szintű energiamix-célkitűzéseket fogalmaz meg.

A negyedik terület a globális felmelegedés problémájának a kezelése egy energiahatékonysági cselekvési terv elfogadásával. Ennek megvalósítása által 2020-ig 20 százalékkal kell csökkennie a közösségi energiafelhasználásnak csakúgy, mint az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának az 1990-es szinthez képest; valamint a megújuló energiahordozók részarányának is 20 százalékra kell emelkednie a korábbi 5,3 százalékról, illetve a 2010-re elérni kívánt 12 százalékról.

Az ötödik terület az európai vállalatok versenyképességének a növelése új generációs energiatechnológiák és eljárások bevezetésével.

A hatodik terület az energiaügyben az EU-tagállamok közös külpolitikája, vagyis a cél a nemzetközi porondon egy egységes európai vélemény képviselete. Ezen belül - importfüggőségünket szem előtt tartva - az uniós bizottság szeretné közösen meghatározni például azt is, hogy Európa miként viszonyuljon legfontosabb energiaszállítójához, Oroszországhoz.

Ezermilliárd euró kell

Ezeknek a kitűzött céloknak a megvalósítása rengeteg egyeztetést igényel még az EU tagországai között a következő hónapokban, sőt években. Ami azonban biztosan nem lesz vita tárgya, hogy az előrelátható energiaigény kielégítésére, valamint a fenntarthatóság, versenyképesség és ellátási biztonság hármas követelményének megfelelni nem tudó, korszerűtlen infrastruktúra lecserélésére mintegy 1000 milliárd euró befektetésre van szükség a következő mintegy húsz év során. Amit az unió olyan pályázatokkal kíván támogatni, mint például az Intellingens Energia - Európa (IEE) II. program, ami a Versenyképességi és Innovációs Keretprogram részét képezi.

A 2007. évi pályázat fordulóját áprilisban - lapunk megjelenésével egy időben - hirdetik meg, a beadási határidő 2007. szeptember 28. Hasonló rendszerben működik majd, mint az első IEE. Feladata az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és az energiadiverzifikáció támogatása, de nem technológiai jellegű, hanem népszerűsítő projekteket és úgynevezett integrált kezdeményezéseket támogat. A keretösszeg mintegy 55 millió euró. A társfinanszírozás mértéke a jogos költségek maximum 75 százaléka, ami növekedést jelent a korábbi 50 százalékhoz képest.

Az idei munkaprogram három fő témája: Save (energiahatékonyság), Altener (megújuló energiaforrások), Steer (közlekedés). Valamint ötfajta energiapolitikai célkitűzés: felkészítő politikák, piac kialakítása, magatartás változtatása, tőkéhez való hozzáférés, képzés.