Az MFB Globális kihívások - fejlesztési dilemmák című konferenciáján Berend T. Iván az előadásában azt mondta, a globalizáció és a külföldi tőkebefektetés nem önmagában jó vagy rossz, és a haszonélvezője sem feltétlenül csak a multinacionális nagyvállalat. Akár minden szereplő jól járhat, igaz, lehetnek a folyamatoknak komoly vesztesei is.
- Mitől függ a globalizáció hatása? Ki lehet a haszonélvezője?
- A globalizáció körül folyó nemzetközi vitában vannak, akik azt állítják, hogy ez a folyamat minden résztvevőnek előnyöket ad, mindenki nyer rajta, sőt a gazdaságilag elmaradottabb országok felzárkóznak, és még a "harmadik világ" fogalom is eltűnik. A másik tábor azonban éppen az ellenkezőjét állítja, az imperializmus új formájáról beszél, amelyben a gazdag országok nyernek, míg a szegények rosszul járnak forrásaik és legjobb munkaerőik elvesztése következtében. A globalizáció ellenzői legfőbb érvként azt említik, hogy hatására a szegény és a gazdag országok közötti szakadék szélesebbre nyílt, mint bármikor korábban. Bár ez utóbbi tény, én mégsem értek egyet egyik állítással sem. A globalizációnak valóban vannak nyertesei és vesztesei, de ez nem azonos a "globalizáló" és a "globalizált" országokkal. A gazdaságilag elmaradottabb országok nyerhetnek és veszíthetnek is a multinacionális vállalatok benyomulásával. Előállhat olyan helyzet, s ez nem ritka napjainkban, hogy a kevésbé fejlett országban elszigetelt külföldi zárványok jönnek létre, amelyek kihasználják az ország erőforrásait, olcsó bérszintjét, de az így nyert profitot kiviszik onnan. Ebben az esetben a külföldi tőkebefektetéseknek nem lesznek továbbgyűrűző hatásai, és nem erősítik meg a befektetéseket fogadó országot. Ez hozhat ugyan valamelyes fejlődést, de nem vezet felzárkózáshoz. Sőt tartósítja a bér- és fejlettségiszint-különbségeket. Más esetben azonban a fogadó ország nagyon is profitál a külföldi bérmunkákból és befektetésekből, a behozott fejlett technika továbbgyűrűzik, és kapcsolódó belső fejlődést generál, növeli a termelékenységet, és felzárkózást indít meg. Nem egy volt ázsiai gyarmati ország mára ennek nyomán gyors felzárkózásban van. Hasonló jelenség játszódott le Írország és Spanyolország esetében is. Minden azon múlik, hogy a befogadó ország képes-e kapcsolódó fejlesztésre, saját vállalkozásainak kibontakoztatására, át tudja-e venni az új technikát. Ez viszont az illető ország infrastrukturális fejlettségén, képzettségi színvonalán, politikai stabilitásán, munkaetikáján, vagyis számos kulturális, gazdasági és társadalmi tényezőn múlik. Összefoglalva: a globalizáció lehet jó, és lehet rossz is. Egy biztos, a legrosszabb, ha egy ország elszigetelt marad, és kívül reked.
- Magyarország hogyan tudta kihasználni a beáramló tőkét? Mennyire sáfárkodtunk, illetve sáfárkodunk jól a megnyíló lehetőségeinkkel?
- Magyarország számos fontos mutató tekintetében az átalakuló országok élcsoportjába tartozik. A high-tech és a közepes high-tech iparok súlyát vizsgálva az összes ipari termelésben például a kilencedik helyen áll a világban, a hazai kis- és közepes méretű vállalatok szerepét tekintve pedig az újonnan csatlakozott országok rangsorának az élén van, bár a szektorban foglalkoztatottak száma elmarad a fejlett nyugati országok átlagától. Az átalakuló országokban ugyanis a foglalkoztatottak mindössze tíz-húsz százalékát - Magyarországon az arány eléri a húsz százalékot - foglalkoztatják ezek a vállalatok a nyugati ötven százalékos részesedéssel szemben. Ugyancsak az elsők között áll az ország a hazai bedolgozó vállalatok szerepét illetően a nemzetközi termelési hálózatban. De vannak kedvezőtlen mutatók is: a növekedés lelassulása, a túlzott eladósodás, melyek jelenleg megtorpanásra utalnak. Nehéz reformlépéseket kell végrehajtani az államigazgatásban és számos más területen is. Ez sajnos nem egyedülálló. Minden átalakuló országnak voltak, vannak és lesznek ilyen megtorpanásai, amint a kilencvenes évek végén a cseh, az ezredforduló idején a szlovén s számos balkáni példa is mutatja. A népszerűtlen intézkedések vállalásával azonban túl lehet jutni ezeken a zökkenőkön, s erre is több esetet sorolhatnék, beleértve a kilencvenes évek közepi Bokros-csomag korrekciós példáját is.
- Mi volt a külföldi tőke szerepe a magyar gazdaság átalakulásában az elmúlt tizenöt évben, és mi lehet a jövőben?
- A külföldi befektetések modernizálták a magyar kommunikációs rendszert, a kereskedelmi kultúrát, korszerűsítettek számos technikailag elmaradott és kevésbé versenyképes vállalatot. A meghonosított high tech iparokról már szóltam, de ki kell még emelni, hogy versenyképes exportágazatokat hoztak létre. A magyar ipari termelés és kivitel mintegy hetven százalékát - ez az arány hasonlít Írország gazdasági mutatóihoz - ma ezek a vállalatok állítják elő. Mindennek köszönhetően a munka termelékenysége éveken keresztül mintegy tíz százalékkal növekedett, megközelítve mára a nyugati országok termelékenységi szintjét. Ez a szerep változatlanul jelentős, de nagy baj lenne, ha kizárólag csak erre épülne a hazai gazdaság további fejlődése. A nagy nemzetközi termelési rendszerekhez kapcsolódva szükség van a hazai bedolgozó és ellátó vállalatok gyors növekedésére, a magyarországi innovációs bázis erősítésére. Röviden, a felzárkózás belső tényezőire is oda kell figyelni.
- A konferencián elhangzott előadásában azt mondta, lesz olyan ország a térségben, amely a globalizáció áldozatává válik. Hogyan látja, Magyarország haszonélvezője vagy vesztese lesz a nemzetközi folyamatoknak? Van-e esélyünk, hogy utolérjük Nyugat-Európát?
- Magyarország egyelőre az esélyesek közé tartozik az előbbiekben említett előnyök és sikerek révén. Az átalakulás több évtizedes folyamatában azonban nincsenek garantált sikerek. Mindent meg lehet javítani, és el is lehet rontani rossz politikával, a stabilitás megingásával. Míg Észtország az átalakulás sikerországai közé tartozik, a Szovjetunióból vele egy időben kiszakadt és függetlenné vált Moldova egy főre jutó nemzeti jövedelmi szintje 1991 és 2006 között évente 8,4 százalékkal, ipari termelése pedig 2,4 százalékkal csökkent. A balkáni országok helyzete például sokkal kevésbé reményt keltő, mint a közép-európai országoké. Ebben nem kis szerepet játszik a történelmi, kulturális és politikai örökség sem.
#page#
- A gazdasági átalakítás folyamatában mi az állam szerepe? Hol húzódik az állami szerepvállalás határa?
- A közép-európai régióban az átalakulás első éveiben neoliberális ideológia érvényesült. Ez az elmélet a legjobb állami magatartásnak a legkisebb szerepvállalást, az állam mindenhonnan való kivonulását tartja. Ma már nyilvánvaló, hogy ez káros: ennek az elvnek az elfogadása a kilencvenes évek elején nagyban hozzájárult a térség súlyos visszaeséséhez és nagy tömegek nyomorba süllyedéséhez. A történelem bebizonyította, hogy az államnak fontos szerepe van a gazdaságban és különösen az átalakulás folyamatainak vezérlésében. Ma Magyarországon, amint az unió régi tagországaiban is, a gazdaság mintegy húsz százaléka van állami kézben. Az állam gazdasági, pénzügyi és fiskális politikája nélkülözhetetlen az egyensúly megőrzése szempontjából, az állami jogalkotás és intézményépítés nélkül pedig a piacgazdaság sem működhet sikeresen. Az európai modellben ugyancsak fontos funkciója van az államnak a megfelelő szociális védőháló fenntartásában, a piaci működés kedvezőtlen társadalmi hatásainak korrekciójában.
- Milyen szerepet játszhat egy állami tulajdonban lévő fejlesztési bank a gazdasági átalakulásban?
- Az átalakuló országok egyik szembetűnő gazdasági gyengesége a bankhitelek alacsony aránya: a teljes hitelösszeg a nemzeti jövedelem egyharmadát sem éri el. Még kedvezőtlenebb az úgynevezett kockázati tőke különlegesen alacsony volumene, ami pedig döntő szerepet kellene, hogy játsszon az innovációra épülő, újonnan létrejött kisvállalatok finanszírozásában. Az Egyesült Államokban például ez a konstrukció a technikai fejlődés egyik legfőbb mozgatórugója, hiszen egy kiváló innovációs ötletre épülő vállalkozás így lábra tud állni és megerősödhet. Az imént azt kérdezte, hogy Magyarország mennyire tudta kihasználni a nemzetközi működő tőke jótékony hatásait. Nos, ezen a téren érdemi változásokra van szükség ahhoz, hogy a külföldi pénzek beáramlása megfelelően továbbgyűrűzzön, és a hazai gazdaság önállósodásához vezessen. Ha nincs megfelelő bankkölcsön és kockázati tőke, akkor tartóssá válik a külföldi tőkétől való túlzott és egyoldalú függőség, ami útját állhatja a felzárkózásnak. A Magyar Fejlesztési Banknak éppen ezért történelmi szerepe van az ország fejlődésének katalizálásában: ez az intézmény a hazai kis- és közép-, valamint az induló vállalkozások finanszírozásával előmozdította és segíti ma is a gazdaság önállósulását és ennek révén a megerősödését.
