A másfél évtizeddel ezelőtti tőzsdenyitást hétéves előkészítő folyamat előzte meg. A meghozott alapvető jogszabályok és infrastruktúra alapján hosszú szünet után 1990. június 21-én indult el ismét a tőzsdézés Magyarországon, méghozzá a nemzetközi standardoknak megfelelően: a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) volt az első, a Nyugat számára is elfogadható, szabályozott értékpapírpiac a régióban. Jelenleg negyvenhat papír van a BÉT-en, amely napjainkban éppen csúcsokat döntöget: az ezer ponton indult index idén szeptember közepén már huszonnégyezer pont fölé kúszott, és október elején is ekörül tartja magát.
A BÉT-et újjáélesztése óta zuhanások és szárnyalások jellemzik: összesen nyolcvankilenc papír fordult meg, az index pedig volt már ezer pont alatt is. A zuhanásokhoz minden esetben a belpolitika és a nemzetközi események vezettek, a stabilizálódás fő motorja pedig a részvényforgalom 80 százalékát adó öt legnagyobb tőzsdei cég, a Mol, a Magyar Telekom (korábban Matáv), az OTP, a Richter és az ötödik helyért általában versengő BorsodChem, Egis vagy FHB jó teljesítménye.
Nehéz ébredés a Csipkerózsika-álomból
A hosszok és besszek sorozata 1990. június 24-ével, az első igazi kereskedési nappal, az IBUSZ nyilvános emissziójával eufórikus hangulatban indult. Ez az emelkedett hangulat azonban nem tartott sokáig. Az itthoni események - a spontán privatizáció botrányai, az Antall-kormányzat kényszerű áremelései, a taxisblokád és 1990 végére az infláció közel 30 százalékos szintje -, valamint a nemzetközi helyzet nem kedveztek az amúgy sem erős tőzsdének, és a forgalom hónapról hónapra esett.
A tőzsde működésének két elengedhetetlen kelléke a brókerek és a részvények, két alapfeltétele pedig a bizalom és a hit. Az 1990-es megnyitáskor brókerek még csak-csak akadtak, de igazi, nyilvánosan kibocsátott részvény mindössze egy volt. A bizalomra és hitre pedig egészen 1994-ig várni kellett. Az IBUSZ privatizációja ugyanis Tömpe István, az Állami Vagyonügynökség akkori elnökének székébe került, így a privatizációért felelős szervezet az elkövetkező időszakban inkább óvakodott az újabb tőzsdei privatizációtól. Ez viszont erősen korlátozta az újszülött lehetőségeit. 1990 év végéig öt újabb kibocsátásra került sor, és az első év során - tehát 1991. június 21-éig - összesen tizenkét részvény forgott a parketten.
#page#
Az első igazi magyar "blue-chip", a Fotex papírját már a hazai kisbefektetők is igyekeztek tömegesen jegyezni. Az 1990. évi forgalom nagy részét ez a részvény adta, olyannyira, hogy a nemzetközi alapok számára évekig egyet jelentett a rendszerváltás utáni magyar tőzsdével.
A tőzsde első pár évében sokat vitatott kérdés volt, hogy vajon a privatizált állami cégek vagy a tőkére vágyó sikeres magáncégek fogják-e benépesíteni a parkettet. Az akkori döntéshozók azonban ódzkodtak a számukra ismeretlen szabályok szerint zajló nemzetközi emissziótól, inkább a tendereket és különalkukat részesítették előnyben. A sokasodó brókercégek viszont minden erővel igyekeztek becsábítani a magánvállalatokat. 1992 májusában az alig egyéves, gyorsan gazdagodó - és hamarosan csődbe menő - irodatechnikai cég, a Kontrax két leányvállalatát vezette be, míg 1993-ban a máig sikeres Zwack Unicum Rt. érkezett a parkettre. A Fotex mellett sokáig ez volt az egyetlen, külföldi befektetők számára is vonzó társaság.
Az igazi forgalmat végül is az állami privatizáció tőzsdére terelése hozta meg, igaz, később, mint remélték: 1993-ig hat privatizált állami vállalatot vezettek be (1996 végén pedig már a papírok nagy része ebbe a kategóriába tartozott).
Ám miközben 1993 nyarán már összesen huszonhárom részvény forgott - a brókercégek száma ennek a duplája volt -, a részvényforgalom siralmas képet festett: 1992-ben tizenkét hónap alatt kisebb volt, mint a nyitást követő hat hónapban. Ráadásul a 35 százalékos infláció miatt reálértéken a hozamokban komoly visszaesés jelentkezett. Az Antall-kormány idején a különböző botrányok mellett szembe kellett nézni azzal is, hogy a magyar kisbefektető nem ismeri a tőzsdét és a játékszabályait sem.
#page#
Egyszer lent, másszor fent
Az 1994-1996 közötti időszak tekinthető a BÉT fénykorának: a börzére terelt privatizáció hatására szaporodtak a szereplők, fellendült a forgalom. A két legnagyobb magyar gyógyszergyár, az Egis és a Richter Gedeon Rt. 1994-ben került a tőzsdére, majd 1995-ben az OTP és a Mol, 1996-ban a BorsodChem, 1997-ben pedig a Matáv. Ezek a cégek a mai napig a magyar tőzsde blue-chipjei közé tartoznak.
Az első sikerév 1994 volt: tizenkét hónap alatt a részvények száma huszonnyolcról negyvenre, a forgalom 9 milliárdról 28,6 milliárd forintra nőtt. Bár a rákövetkező évben a belpolitikai helyzet, illetve a nemzetközi események (mexikói pénzügyi válság) megingatták a tőzsdét, Bokros Lajos pénzügyminiszter megszorító intézkedéseinek hatására visszatért a bizalom. Olyannyira, hogy a külföldi befektetők is megjelentek a magyar részvénypiacon, s a forgalom év végére meghaladta a korábbi négy év összforgalmát. Bár a kínálat még mindig szűk volt, a kereslet hatására szárnyaltak a részvényárak. Fejlődött a kereskedés is: bevezették a határidős ügyleteket, majd kidolgozták a háromszekciós tőzsdemodellt, és lehetővé vált a távkereskedés.
A privatizáció 1999-ig tartó első szakaszában realizált 1630 milliárd forint bevételből 82 milliárd forint a hazai nyilvános és külföldi zártkörű kibocsátásokból származott. Igaz, a tőzsdei tőkebevonás definíciója nem egységes, és így különböző elemzői számítások léteznek, a tőzsdére a privatizáció során bevezetett társaságok - csupán a klasszikus tőzsdei tőkeemelést figyelembe véve is - jelentős nagyságú tőkét tudtak bevonni.
1997 és különösen 1998 azonban maradandó változásokat hozott a magyar tőkepiac szerkezetében. Az orosz pénzügyi válság különösen érzékenyen érintette a hazai tőzsdét: a magánbefektetők jelentős hányada komoly veszteségeket könyvelhetett el, és sokan közülük csak 2004-ben tértek vissza. Közben a privatizáció is a végéhez közeledett, újabb nagy kibocsátásra már nem lehetett számítani, és az Orbán-kormány árbefagyasztó (gáz és gyógyszer) intézkedései sem tettek jót a hazai értékpapírpiacnak.
Az i-re a pontot a dotkomlufi tette fel. Bár valódi internetpapírok nem voltak a magyar tőzsdén, azért néhányat kreáltak. Meredeken emelkedett a Matáv árfolyama, és a Fotex bejelentette: internetes áruházat nyit. A lufi amerikai kipukkadása azonban hatott itthon is: 2001-ben a forgalom 40 százalékkal esett, tömegesen vezették ki a részvényeket a tőzsdéről, és a brókercégek száma is a felére zuhant. Hároméves mélyrepülés vette kezdetét. Ez idő alatt még a tőzsde jövője is megkérdőjeleződött.
#page#
Napjaink kilátásai
A sokáig lebegő kérdés, hogy lesz-e Budapesten tőzsde, a nemrégiben lezajlott tulajdonosváltás után pillanatnyilag nyugvópontra jutott. A pesti tőzsdét ma 63 százalékban osztrák bankok tulajdonolják, és - bár törekvés van egy stratégiai együttműködés, a Kelet-Európai Tőzsdeszövetség megalakítására - már nem merül fel opcióként, hogy a BÉT beolvad valamely környező tőzsdébe. A Budapesti Értéktőzsde tehát továbbra is saját papírjaival fog kereskedni Magyarországon, de a későbbiekben a szövetség körein belül kialakulhat a közös elszámolás, illetve a tulajdonosok döntése révén akár közös tulajdonlás is.
A privatizáció során tőzsdére vitt társaságok - már amelyik azóta nem süllyedt a jelentéktelenségbe - adják ma is a BÉT forgalmának 95 százalékát. A börze jubileumi kiadványa, a Tőzsde születik című kötet adatai alapján figyelemre méltó a bevezetéskori alaptőkék összevetése a társaságok mai árfolyamértékével: az akkor összesen 1500 milliárd forintot érő részvények mai árakon nagyságrendileg 5000 milliárdot érnek, tehát a BÉT befektetői hozzávetőleg négyszeres nyereséget tudtak realizálni a papírjaikon.
2005 a BÉT sikeréve lehet. Talán megfordul a trend, és - az újkori magyar tőzsde életében először - 2006-ban több lesz a tőzsdére bevezetett részvények száma, mint az onnan kivonulóké. Persze a helyzet nem egyszerű: a privatizáció lezárult - ebből az irányból nem várható újabb szereplő -, a hazai cégek köre pedig általában kicsi a bevezetéshez. Hiányzik tehát a tömeges utánpótlás. Míg Lengyelországban például évi 20-30 újabb cég jelenik meg a parketten, nálunk maximum ötre lehet számítani - hangsúlyozza dr. Mohai György vezérigazgató-helyettes.
A tíz újonnan csatlakozott EU-tagország közül a lengyel és időnként a cseh tőzsde forgalma előzi meg a hazai piacot, de a frankfurti tőzsdén például az egynapi forgalom vethető össze a BÉT féléves adataival. Tehát kis ország, kis tőzsde. Ettől azonban még működhet jól, ha van kereslet a részvénypiacon. Ez pedig elősegíthető különböző szabályozókkal. Jó hír, hogy az utóbbi években a világban megjelenő új tőke helyet keres magának. A csökkenő hazai infláció eredményeképpen esnek a kamatszintek, és így az alacsonyabb betéti hozamok a részvények felé terelhetik a figyelmet. Akár a hazai papírok felé is.
