Az alkalmazottak mintegy 60 százalékát foglalkoztatják, a bruttó hozzáadott értéknek csaknem 40 százalékát állítják elő, az exportértékesítés közel egyötöde a tevékenységük eredménye. Ez a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások teljesítménye. Legtöbbjük a szolgáltatások területén tevékenykedik, sokuk az iparban, s nem kevesen a mezőgazdaság területén keresik boldogulásukat. Gazdálkodásukat magas munkaerő- és alacsony tőkeintenzitás jellemzi, és jóval nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból, mint az árbevételből vagy a jövedelemtermelésből. S bár mindez nemzetközi összehasonlításban természetesnek tűnhet, a hazai kicsik és nagyok közötti különbség jóval nagyobb, mint az európai átlag - ráadásul az olló inkább nyílik, mint záródik -, mint ahogyan a magyar kkv-k jövedelemtermelő és exportképessége is jelentősen elmarad az uniós szinttől.

Mindezek megkerülhetetlenné teszik őket a gazdaságpolitikai stratégiák kidolgozásakor, hiszen versenyképességük javítása kulcskérdés a magyar gazdaság fejlődése és az emberek jóléte szempontjából. Szerencsére ez nem az egyetlen pont, amelyben a négy parlamenti párt egyetért - mert azért elképzeléseik arról, hogy mi hozhatna fordulatot a kis- és középvállalkozások gazdálkodási körülményeiben, jelentősen eltérnek egymástól -, a terhek csökkentése mindannyiuk terveiben szerepel.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség: kedvezményes kölcsönök mellett tőkejuttatás

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség alelnöke, Varga Mihály azt tartja, minden kormánynak van filozófiája, elgondolása, hogy mi történjék a hazai kis- és közepes vállalkozásokkal. 2002-ben, a kormányváltáskor e téren gazdaságpolitikai váltás történt.

- A kormány, nevezetesen Csillag István gazdasági miniszter azt mondta - idézi föl a párt alelnöke -, hogy nem kell itt semmilyen segítség, a piac majd mindent megold: aki életképes, talpon marad, aki meg nem, az eltűnik a süllyesztőben. Kiderült, hogy hibásan ítélte meg a hazai vállalatok helyzetét, ezért sorra olyan kamattámogatáson alapuló programokat indított, amelyet nem tudtak igénybe venni. A kormány nem ismerte föl, hogy ez a szektor alapvetően tőkehiányos. Nekünk tíz-tizenöt év alatt kell behoznunk azt, amit Nyugat-Európában szervesen épült föl a történelem során.

A magyar vállalkozásoknak a tőkehiány mellett, alapvető likviditási problémáik is vannak. Ezt csak azzal lehet orvosolni - ha a kedvezményes kölcsönök mellett - tőkejuttatást is kapnak. Az államnak felelőssége van abban is, hogy a piaci szereplőkkel együttműködve olyan területeket és fejlesztési irányokat válasszon ki, ahol koncentrált támogatással hatékony segítséget nyújthat a vállalkozásoknak. A Széchenyi-terv nem akart minden szférát támogatni, a hazai kis- és középvállalkozókra fókuszált. Ha csak két esztendőt élt is, komoly eredményeket ért el a turizmus vagy a lakásépítés területén. A kis- és középvállalkozások a munkavállalók kétharmadának biztosítanak munkahelyet, elemi érdekünk tehát, hogy ez a szféra megerősödjék.

- Milyen lehetőségeket lát erre az adórendszer révén?

- Az elmúlt években az adórendszer módosításai jelentősen növelték a vállalkozók terheit. Ezt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tanulmánya is alátámasztja: csak 2005-ben 80-100 milliárddal nőtt a vállalkozói szféra adóterhe. Az elmúlt három évben több mint harminchárom adóemelésének kétharmada a vállalkozásokat érintette; például az ökoadó, energiaadó, vállalkozói járulék. Nemcsak az új adók megjelenése, hanem a régiebbiek emelkedése is növelte a terheket. A Pénzügyminisztérium kiszámolta, hogy 2003-ban és 2004-ben az adóteher növekedése 500 milliárd forint volt. Ahhoz, hogy a szektor versenyképessége javuljon, adócsökkentésre van szükség. Közép-Európában vállalkozói adóverseny van. A mérséklés mellett gondolkodni kell azon is, hogy milyen mértékben kellene közelíteni az adókulcsokat, a különböző adófajták adókulcsait. Azt a vállalkozásokra lehet bízni, hogy milyen adó lerovása után veszik ki a jövedelmet a vállalkozásból.

- Milyen egyéb elképzeléseik vannak a jövőre nézve?

- Nyilván nem lehet ott folytatni, ahol 2002-ben abbahagytuk. Nagyon sok minden megváltozott, azóta szomszédos versenytársaink elhúztak mellettünk. A vállalkozóknak másfajta segítségre van szükségük. A hitelek kamattámogatása helyett szerencsésebbnek vélem a technikai, technológiai megújulást, a munkahelyteremtést segítő támogatásokat. Vannak megoldandó szabályozási kérdések, amelyekre az állam nem reagált kellőképpen, ilyen például a kereskedelmi törvény kapcsán a beszerzési ár alatti értékesítés ügye vagy az, hogy az uniós csatlakozással lényegében korlát nélkül dőlhet be az import. Elkezdtük még 2000-ben - és a mostani kormány folytatta, nagyon helyesen - a beszállítói programok kiterjesztését. Szerintünk ezt is érdemes továbbvinni, hiszen amelyik multinacionális cég állami támogatást kap a beruházásához, attól az állam és az ország joggal várhatja el, hogy minél több magyar beszállítója legyen. Mindezek mellett lényegesen csökkenteni kell a munka terheit, mert azok megakadályozzák a hazai vállalkozások növekedését.

Magyar Demokrata Fórum: javítani kell az érdekérvényesítést

Az MDF alelnöke, Viniczai Tibor szerint - aki maga is több vállalkozás tulajdonosa, vezetője - ma Magyarországon a kis- és középvállalkozások rosszul érzik magukat.

- A hazai vállalkozások még mindig alultőkésítettek - magyarázza Viniczai Tibor -, s ezt a gondot nem enyhíti a hitelrendszer mai valósága. A terhek, az adminisztráció is évről évre súlyosabbak, példaként említeném a kisebbeknek könnyebbséget jelentő negyedéves áfabevallás megszüntetését, és ez évtől már a statisztikai adatszolgáltatás is havi gyakoriságú, valamint még külön, az egyes szakmákhoz kötődő extra eljárásokat, jelentéseket. Mindez komoly terhet jelent a kis- és középvállalkozások számára. A bürokrácia fogja a székét, felesleges papírokat gyártat, hogy igazolja önnön létjogosultságát. Ráadásul mindehhez hozzáadódik még az uniós tagságunkkal járó piacnyitás, az ebből következő egyre élesedő verseny.

- Bár általánosan elfogadott vélemény, hogy az élőmunka terhei nagyon magasak Magyarországon, az európai összehasonlítások alapján inkább a középmezőnyben vagyunk e téren. Lát lehetőséget a drasztikus változtatásra?

- Az adó ésszerű szükségszerűség, az ésszerűtlen elvonásokat azonban meg kell szüntetni. Nem véletlen, hogy a magyar vállalkozások zömmel minimálbért fizetnek az alkalmazottaiknak. A szomszédban, Szlovákiában például jóval kisebbek a bérköltségek, s nem csak azért, mert ott a bérek is alacsonyabbak, mint nálunk. A rugalmasabb vállalkozások már csak emiatt is megindultak a szomszédos országok felé.

- Ön szerint tőkeexportról van szó, vagy át is települnek a magyar cégek?

- Mindkettő. Nem csupán a határ mentén, több vállalkozás van, amelyik átteszi a székhelyét a szomszédos országokba, pedig az egységes adó bevezetésével például a szlovákiai elvonások némileg még növekedtek is. Ha nem változik itthon a helyzet, ez a folyamat tartóssá válhat.

- Milyen elképzelései vannak az MDF-nek az ön által említett gondok megoldására?

- Alapvető gond, hogy ma a gazdaság szereplői nem nagyon tudják az érdekeiket érvényesíteni sem a kormányzattal, sem a bürokráciával szemben. Máig nincs lobbitörvény, ami akár a korrupció melegágya is lehet, hiszen azért lobbitevékenység folyik. Pedig az MDF lassan egy évtizede, hogy ezt a kérdést napirenden tartja. Az érdek-képviseleti rendszer is átalakításra szorulna. A jelenlegi viszonyok között például megoldatlan a minőségi munkavégzés megkövetelése, miután ellenőrzési, hatósági jogköre nincs a kamaráknak. Célravezetőbb lenne, ha a kamarák nem a területi lobbizás színterei lennének, hanem szakmai érdekképviseletek vennék át a helyüket. De azt látni kell, hogy az államháztartás reformja, az ellátórendszerek rendbetétele nélkül nem tehermentesíthető a gazdaság. A magyar államháztartási kiadások vásárlóerő-paritáson negyven százalékkal meghaladják az unió átlagát. A rosszul működő egészségügy, oktatás is óriási pénzeket visz el, valamint a hazai társadalmi juttatások is, amelyek - ugyancsak vásárlóerő-paritáson - a svédországival azonos szinten vannak. Ezt mind finanszírozni kell. De nem jó az sem, hogy a politika időnként megpróbálja kihasználni az elégedetlenséget. És az sem ártana, ha az ígéretek és a megvalósíthatóság között lenne némi korreláció.

Magyar Szocialista Párt: a munkahelyteremtés támogatása döntő kérdés

Az MSZP elnökhelyettese, Szekeres Imre szerint paradigmaváltásra van szükség a kis- és középvállalkozások támogatásában azért, hogy az állami támogatások teljesítményre ösztönözzenek, és munkahelyeket teremtsenek.

- Nem a közvetlen ingyenes állami juttatások és támogatások az igazán hatékonyak - szögezi le az elnökhelyettes -, hanem azok, amelyek minden vállalkozás számára ösztönzést jelentenek. A közvetlen állami kifizetés csak azoknak jó, akik megkapják, ám versenyhátrányt jelent azoknak, akik nem kapnak ilyet. Ugyanezt a költségvetési támogatást hasznosabban is felhasználhatjuk, ha például olyan telephelyek kialakítására fordítjuk, amelyeket több vállalkozás is igénybe vehet. Nemcsak azért, mert több vállalkozást érint, hanem azért is, mert versenysemleges, és mert azoknak a fejlődését segíti, akik egyébként magasabb hozzáadott értéket tudnak létrehozni.

- Sokan a túlzott elvonásokat okolják a kis- és középvállalkozások viszonylag nehéz helyzete miatt.

- A szocialista párt adóreformja csökkenti az elvonásokat. Az országgyűlés már jóvá is hagyta az öt évre szóló adócsökkentést. Először fordul elő, hogy a vállalkozások több évre előre tudják, milyenek lesznek az adózási körülmények. Megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, ami elsősorban ott jelentett terhet, ahol alacsony a bérszínvonal - és ez elsősorban a kis- és középvállalati szektorra jellemző -, megkezdődik a járulékterhek csökkentése is, és megszűnik az iparűzési adó. Mindez közvetlenül az intenzív, fejlődésre képes vállalkozási szektort segíti. A minimálbér emelése nemcsak azért fontos, mert tisztább lesz a gazdaság, hanem azért is, mert a magasabb bérköltségek arra késztetik a vállalkozásokat, hogy döntően magasabb hozzáadott értékű beruházásokat végezzenek. Ezek ugyanis jobban el tudják viselni a magasabb bért és -terheket.

- Azért egy ilyen beruházás nem csak döntés kérdése.

- A mi gazdaságpolitikánk azt ösztönzi, hogy a vállalkozásoknak megérje beruházni. A programunk fontos eleme a kockázati tőke szerepének növelése, valamint azoknak az információknak, szolgáltatásoknak a biztosítása, amelyek a modern vállalkozások számára szükségesek. Fontos azoknak az adminisztratív terheknek a csökkentése is, amelyek időt, energiát visznek el a vállalkozásoktól. Ez nemcsak az egykapus intézésre vonatkozik, hanem arra is, hogy ésszerűbb adózási rendszer legyen. Döntő kérdés az is, hogy képes-e a magyar kis- és középvállalkozási szektor integrálódni a nagyobb termelési rendszerekbe, bekapcsolódni a beszállítói programokba. A mi elképzeléseink szerint az a kívánatos, és azt kívánjuk állami eszközökkel is támogatni, ahol egy nagyvállalatnak nemcsak az itteni gyárába szállít be egy üzem, hanem a többibe is. Központi eleme a gazdaságpolitikánknak: minél több nőnek és férfinak legyen munkája. Ez államháztartási kérdés, és szociálpolitikai és gazdaságpolitikai kérdés is. A mi koncepciónk az, hogy azoknak a munkavállalását segítsük, akik nehezen foglalkoztathatók, hátrányos térségben laknak, nincs vagy elavult a szakmájuk. Sok esetben a kis- és középvállalkozásoknak is az a problémájuk, hogy a fejlődésükhöz nem tudnak megfelelő munkaerőt igénybe venni. A munkavállalókat és a munkaadókat is támogatni akarjuk: a munkavállalás extraköltségeinek egy részének átvállalásával, a munkaadó oldaláról pedig járulékkedvezménnyel, adókedvezménnyel. Ez még az országon belüli, területi kiegyenlítést is jól szolgálja.

Szabad Demokraták Szövetsége: hosszú távon fenntartható vállalkozásfejlesztésre van szükség

Az SZDSZ nevében megszólaló Kóka János gazdasági miniszter úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások támogatásáról a rendszerváltás óta minden kormány politikai elitje szívesen beszélt, érdemi lépések azonban nemigen történtek, talán csak ebben a ciklusban volt más a helyzet.

- Mindeközben - állítja a liberális miniszter -, mindenféle probléma, körbetartozások, hitel- és tőkehiány ellenére, ezek a vállalkozások rendkívüli tehetséggel, kreativitással, képzelőerővel fejlődnek, számuk, árbevételük, profitabilitásuk folyamatosan nő. Csak 2004-ben negyven százalékkal nőtt az árbevételük. Vagyis, az adatokból az derül ki, hogy mindenekelőtt hagyni kell őket dolgozni. A politika feladata leginkább az, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsen, amely mellett ezek a vállalkozások fejlődhetnek.

- Hogyan hozható létre ilyen környezet?

- Nekem az a határozott álláspontom, hogy két irányba kell lépni: kevesebb adót kell elvenni tőlük, és olyan támogatási elemeket kell számukra létrehozni, amelyek az átmeneti nehézségeiken segítenek. Ilyenek lehetnek a tőke-, hitel- és garanciaprogramok vagy a különböző speciális szolgáltatáscsomagok az egyes szektorok speciális jelenségeire válaszul. Például az építőiparban a körbetartozásokra válasz lehet, mondjuk, a faktorálás állami eszközökkel, vagy faktoringtevékenység mögé odaállni garanciális eszközökkel. Ezek fenntartható folyamatok, itt az állami eszközök egy fenntartható kis- és középvállalkozási fejlesztési rendszer elemei. Nem jó az a támogatási rendszer, ahol versenyképességet és piacot helyettesítünk. Nem jó, ha a kis- és középvállalkozások aktuális támogatási lehetősége attól függ, hogy éppen vannak-e rá költségvetési források, meg hogy a politika éppen a kegyeibe fogadja-e őket. Ez a liberális vállalkozásfejlesztési politika lényege. És itt van a legjelentősebb vitánk a konzervatívokkal.

- Pontosan mi a vita lényege?

- A Széchenyi-terv például erről szólt: kiválasztották azokat a támogatásra egyébként érdemes vállalkozókat, akik valamilyen szempontból számukra kedvesek voltak, és ezeket finanszírozta az állam. Annyit adott, és azoknak, amennyire lehetőség volt, illetve akik számukra kedvesek voltak. A program mindössze néhány száz vállalkozásnak - amelyek között, minden ellenkező híresztelés ellenére, multinacionális cégek is voltak - nyújtott érdemi segítséget. A fönntartható támogatás keretében viszont kereskedelmi bankok, pénzintézetek folyósítják a pénzt. A konzervatívok a fenntartható vállalkozásfejlesztési elemeket, a hitelt, a tőkét elhanyagolták. 2002-ben mindössze 15 milliárd hitelt vettek fel állami támogatással a kis- és középvállalkozások, kormányzásunk nem egészen négy éve alatt pedig több mint 300 milliárdot. Most már több mint száz vállalat van, amely tőkeprogramban vesz részt.

- A következő négy évre milyen elképzeléseik vannak?

- Mindenekelőtt a gazdálkodás feltételeit kell liberalizálni: tehát csökkenteni kell az adókat, a társadalombiztosítási terheket, a túlméretezett bürokráciát - államapparátust, megyét, közhivatalokat, önkormányzati hivatalokat és társaikat -, transzparensebbé kell tenni a gazdaságot, a korrupció jelenlegi szintjét is vissza kell szorítani, infrastruktúrát kell fejleszteni, megfelelő szakembereket képezni. A piacgazdaság pedig kitermeli magából azokat a támogatási rendszereket, amelyek hosszú távon is fenntarthatók. Az államnak az elsődleges feladata nem az, hogy belenyúlkáljon a gazdaságba, hanem hogy teremtse meg a feltételeket, amelyek a vállalkozások számára kedvező klímát teremtenek.