Az idei nyáron folyamatosan pótolni kell az 1500 hektáros tógazdaság tavainak vizét, mivel naponta 1-1,5 centiméternyi vízmennyiség párolog el belőlük. Bár a párolgás mértéke két hónap alatt elérheti a 40-60 centimétert is, a Séd-Nádor csatorna vízrendszerének, s az ottani jó vízgazdálkodásnak köszönhetően, ha szűkösen is, de elegendő vízhez jutottak az elmúlt hetekben is a rétimajori halastavak. A vízpótlást viszont a gazdálkodónak teljes áron kell megfizetnie, amin Lévai Ferenc szerint a halgazdálkodás versenyképességének javítása érdekében változtatni kellene.
További költségnövekedést okoz, hogy a forróságtól 30-31 fokra felmelegedett tavak vizébe folyamatosan oxigént kell juttatni, ezért minden hajnalban teljes kapacitással kénytelenek működtetni a nagyteljesítményű "lélegeztető gépeket," s minden eszközzel kavarják, frissítik a vizet.
Bár ezzel a módszerrel, s a szokottnál is nagyobb odafigyeléssel az Aranyponty rétimajori és soponyai halastavain sikerült elkerülni a halpusztulást, a pikkelyesekkel táplálkozó madarak komoly károkat okoznak. Az alacsony vízállás miatt ugyanis a halastavak ideális halászterületet kínálnak számukra. A veszteségeket tovább növeli, hogy a nagy melegben étvágytalanok a halak, lelassult gyarapodásuk. Komoly kiadástöbbletet okoznak a magas takarmányárak, amelyek akár 50-60 százalékkal is növelhetik a haltermelők termelési költségeit, s a fogyasztói árak emelkedéséhez vezethetnek.
Lévai Ferenc szerint a mostani aszály ismét felhívta a figyelmet a vízgazdálkodás fejlesztésének fontosságára, továbbá arra, hogy az állattartás takarmányellátásának biztonsága végett az állam és a termelők összefogásával, takarmányalapot kellene létrehozni, s legalább három évre be kellene fagyasztani a takarmányárakat. Véleménye szerint az egyre gyakoribb aszálykárokat csak hosszú távú, átgondolt stratégiával lehet ellensúlyozni.
