Időjárás-manipuláló masinával tört világhatalomra A bosszúállók című 1998-as sci-fiben a Sean Connery által játszott megalomán brit arisztokrata. Ma már nem pusztán filmírók agyszüleménye az efféle beavatkozás: a pekingi olimpia idején 30 repülőgép, 4000 rakéta és 7000 repülőgép-elhárító töltet állt a kínai vezetés rendelkezésére, hogy bevesse a közeledő viharfelhők ellen, és esőcsepp-csökkentő kemikáliákat szórjon beléjük.
Sózott felhők
A klímaváltozás következtében az árvizek, hurrikánok, aszályok egyre gyakoribbá válása növeli a politika és a gazdaság igényét az időjárás módosítására. Ám a technológiai fejlesztéseket e téren nagy titoktartás övezi.
Az esőhiányos Közel-Keleten Abu-Dzabi emírje, Khalifa bin Zayed szultán fél évvel titkos „esőfakasztó" projektje elindulása után nyilatkozott csak a programról. A svájci kutatókkal közösen végzett kísérletben 2010 nyarán helyezték üzembe azt az esőcsináló gépet, amelynek két hónap leforgása alatt 52(!) alkalommal sikerült látványos eredményt produkálnia, éppen a legaszályosabb időszakban. A 11,2 millió dolláros projekttel az olajsejkség célja az, hogy kiváltsa a tengervíz-sótalanítás költséges technológiáját, mivel egy ilyen üzem építése 850 millió, fenntartása évi 6-45 millió dollárba kerül.
A tekintélyes Max Planck Intézet felügyeletével a tudósok régóta ismert teóriát vezettek be a gyakorlatba: ionizátorokat használtak. A nagyfeszültségű gépek negatív töltést juttatnak a magas légköri tartományokba, ahol ez magához vonzza a levegő porszemcséit, és a párát, ami felhőképződéshez vezet. A felhőből pedig zivatar fakad. A Sunday Times brit lap szerint a gerjesztett viharok erős intenzitásúra sikeredtek, de csak akkor jártak eredménnyel, ha a légkör magas rétegeiben 30 százalék fölötti volt a páratartalom. Semmiből tehát nem lehet esőt csinálni. A svájci intézet munkatársai hangsúlyozták, egyéves tesztidőszak szükséges, hogy az így nyert adatokból megállapíthassák, nem károsítja-e a régió természetes ökológiai folyamatait a beavatkozás.
2000-ben Dél-Afrikában, majd Mexikóban vetették be azt a Graeme Mather által tíz évvel korábban kigondolt módszert, amely kálium-klorid és nátrium-klorid (konyhasó) felhőkbe szórásával növelte az esőcseppek nagyságát. Ez ugyancsak a felhőn belüli pára bevonzását eredményezi, aminek még a gomolyfelhő szétoszlása előtt meg kell történnie, különben elmarad a zápor. A „megsózott" felhők itt is 30 százalékkal több vizet bocsátottak ki magukból.
Melegített és hűtött vihar
A „légköri geomérnökök" jó ideje foglalkoznak trópusi ciklonok (hurrikánok és tájfunok) megszelídítésével. Ezek a meleg óceánok párolgásából nyernek hőenergiát, és éppen a globális felmelegedés miatt egyre intenzívebbek. A Tomboló Vihar nevű amerikai kormányprogramban 1962 és 1982 között ezüst-jodid- és szárazjég-szemcséket szórtak a hurrikánok forgó részébe, hogy elvegyék a légörvény erejét. Egy korábbi projekt 1958-től kormot használt e célra, ám az eredmény nem volt meggyőző. Tudósok konkrét számításokat végeztek 2002-ben, hogy hogyan lehet gyérebben lakott területek felé terelni a szárazföldre begyűrűző hurrikánokat. Ross Howard - a globális pillangóhatást aranyköpésbe sűrítő Edward Lorenz tanítványa - azt latolgatta, milyen más irányokba mozdul el egy hurrikán, ha órákkal korábban melegedik fel. Az elterelést az óceán egyes területeinek felmelegítésével és lehűtésével érnék el: az előbbi érdekében műholdakra szerelt mozgatható tükrökkel irányítanák a napfényt a vízre, utóbbihoz magasan szálló repülőgépek kondenzcsíkjaival borítanák árnyékba a tengert. (Csakhogy ez nagy üvegházgáz-emisszióval jár, bár nagyon is hatékony lehet, mivel a szeptember 11. utáni háromnapos légtérzár idején egy fokkal emelkedett a talajhőmérséklet az USA-ban.)
A Berkeley Egyetemen azt javasolták, vékony olajréteget kell képezni az óceánon a melegvíz-párolgás - és forgószélképződés - megfékezésére, ez azonban árthat a vízi élővilágnak és a tengerek kémiai egyensúlyának, ráadásul a szél szétfújná az olajat. Egy floridai cég mégis azt állítja, hogy terméke, a por formában forgalmazott polimer saját súlyának ezerötszázszorosával egyenlő párát képes lefogni és megkötni a tengeren éppúgy, mint a felhőkben, amivel erősebb hőenergia-felvételre kényszeríti a ciklont a nagyobb esőcseppek megmozgatásához, vagyis végső soron szétoszlatja a vihart.
Ötletrohamok
Szakértők eljátszottak azzal a gondolattal is, hogy lézerekkel hatástalanítanák a villámokat a viharokban, mielőtt hurrikánokká válnának, vagy folyékony nitrogént öntenének beléjük, hogy megfosszák a hőenergiától. Mások műholdakról mikrohullámokkal melegítenék, hogy elkanyarítsák a lakott területekről. Vannak, akik egyszerűbb megoldással próbálkoznak: sós tengervizet spriccelnek a trópusi viharok légörvényébe, hátha az lecsendesíti.
Mivel a Föld légköre és annak nedvességtartalma nem ismer országhatárokat, a légköri machinációk államközi konfliktusokhoz vezethetnek, mint ahogyan a folyószabályozás kérdései is vitába torkollnak a szárazföldön.
Az új trend az időjárási hadviselésnek - természeti katasztrófák szándékos előidézésének - a lehetőségét is felveti. E borús távlat elkerülésére 1977-ben írták alá Genfben az ENSZ ellenséges környezetmódosító technikáiról szóló moratóriumát, amely azonban engedélyezi a „helyi, nem állandó" változtatásokat.
