Az izgatott morajlást felváltja a csönd, mikor a dirigens felemeli a kezét. Mindenki pontosan tudja a feladatát, hiszen ezerszer elpróbálták, kinek kell elkezdeni, mások mikor és hogyan lépnek be, mégis minden egyes alkalommal ott van a levegőben az eredményhez társult bizonytalanság. Annyi váratlan dolog történhet, amely a gondos felkészülés dacára hibát eredményez. Mi lesz, ha melléfogunk, vagy ha rossz ütemben mozdulunk, és megbomlik az oly nagy műgonddal megtervezett harmónia? Lesz-e lehetőségünk javítani, vagy az eddig befektetett munka kárba vész? Ezer és ezer hasonló gondolat cikázik át a vezető fejében, miközben reménytelenül magányosnak érzi magát. Tudja, hogy övé a felelősség, hiszen ő az arca, az esze és a szíve is mindannak, ami most ismét megmérettetik. Mindenki rá vár. Eljött az idő. Kezdjük hát!.

Ha a kedves olvasó elbizonytalanodott, hogy miként kerülhetett elé a helyi szimfonikus zenekar karmesterének önmarcangoló gondolatmenete, nyugodjon meg. Az idézett sorok egy olyan vállalkozóról szólnak, aki a cége teljes működését a saját kezében tartja, érezve és vállalva ennek minden ódiumát. Ő az, aki évtizedekkel ezelőtt – szinte már közhelyszerűen – a konyhaasztalnál tervezgette, hogyan fogja megváltoztatni a világot. Azonban az álmok hamarosan háttérbe szorultak. Fontosabbnak látszott a panellakás–Wartburg–hétvégi telek nyújtotta biztonság megteremtése, amihez elég volt a napi nyolcórás középvezetői állás a maga kényelmes kiszámíthatóságával. A kilencvenes évek elején aztán kényszerből az önmegvalósítás útjára lépett. Létrehozta pici műhelyét, hamar népszerűvé vált termékek tucatjait dobta piacra. Élvezte a munka minden percét a tervezéstől az értékesítésig. A gyakorlatban tanulta meg mindazt, ami különbbé tette őt a versenytársaknál. Az évek múlását sokáig észre sem vette. Csak mostanában, közel a hatvanhoz kezdte érezni, hogy az indulás óta több száz fősre duzzadt vállalkozásának vezetése egyre nagyobb terhet ró rá. Megrémíti a gondolat, hogy mi lesz a cégével, ha ő már nem fogja bírni a saját maga által diktált tempót. Ki fogja átlátni és napi 12 órában irányítani a működést? Hogyan lehet egyben tartani, amit a két kezével épített fel? Vagy adja inkább el, és élvezze a megérdemelt nyugdíjas éveket?

Hősünk dilemmájára az egyik lehetséges megoldás az, ha csökkenti vállalkozása függőségét az ő személyes, operatív irányításától. Ehhez a letisztult, átlátható és ezáltal jól mérhető folyamatok jelentik a kulcsot. Ahogy a zenészek a kottát, úgy használják a munkatársak a sztenderd eljárásokat. A karnagy és a vezető feladata csupán a harmonikus működés biztosítása, az ideálistól való eltérések kezelésével. Az optimalizált és egységes folyamatok biztosítják ehhez az időt, az információt és az eszköztárat.

Az idő az operatív irányítás alóli felszabadulásnak köszönhető. Ennek mértéke tapasztalatunk alapján akár a teljes kapacitás 80 százaléka is lehet. Gondoljon bele, mennyi mindenre tudná ezt fordítani. Álláspontunk szerint a folyamatok felügyeletét és fejlesztését célzó on-the-job munkavégzés – szemben a termelési-szolgáltatási műveletek végrehajtását jelentő in-the-job munkavégzéssel – a vezetés igazi feladata, azaz ide kell áthelyezni a hangsúlyt. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű információ rendelkezésre állása, amelyet egy mérési rendszer tud biztosítani számunkra. Az automatizált folyamatok vezérlő szoftverei számos eseményt naplóznak, illetve mért adatot tárolnak el, de még a manuális műveleteknél is találhatunk meglévő vagy könnyen előállítható adatokat. A gondot sokszor a bőség zavara, a priorizálás képességének hiánya okozza.

Segítséget nyújt ehhez a mérési eszköztár, amelynek egyik fontos eleme kritikusminőség jellemzők (KMJ) meghatározása. Ezek azok a folyamat-mérőszámok, amelyek a kimeneteket (termékek, szolgáltatások), a bemeneteket (alapanyagok, erőforrások) és a műveletek végrehajtását jellemzik. Olyan idő-, költség-, minőség-, mennyiség-, rendelkezésre állás-, valamint az ezekből képzett összetett mutatókat érdemes mérnünk, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak az ügyfél-elvárásokkal, vagy másként a folyamatunk olyan képességét jellemzik, amely befolyásolja alkalmasságunkat az ügyféligények kielégítésében. Egy alapos mérési terv meghatározza a forrásadatok gyűjtésének módját és gyakoriságát, a KMJ képzésének és értékelésének szabályait, a jelentések és beavatkozások rendjét, valamint a kapcsolódó felelősségeket.

Sokak véleménye szerint a sikeres és boldog élet egyik titka a harmónia a munka és a szórakozás, a szellem és a fizikum, valamint az izgalom és a nyugalom között. Ennek megteremtéséhez nyújthat segítséget – nem kizárólag munkahelyi körülmények között – a működés sztenderdizálását és átláthatóságát biztosító fenti gondolatmenetünk.

Szerző:

dr. Csiszér Tamás

minőségügyi mérnök,

a Resultator Kft. vezető tanácsadója.