A „viszlát, többé ne is lássuk egymást” - mentalitás még egy elbocsátás által terhelt szituációban is nagyon káros. Miért kellene véglegesen bezárni az ajtókat a távozók mögött? Csak nagyon kevés cég veszi vissza azokat a munkatársait, akik így vagy úgy, egyszer már elhagyták a céget - pedig az újra alkalmazás rengeteg lehetőséget rejt.

A közösségi médiának köszönhetően akár egy munkavállaló elbocsátása is akkora hullámokat kelthet a cég körül, mintha tömeges leépítés történt volna. A munkáltató érdeke is a gondoskodó leépítés.

A HR-es feladata nem kéne, hogy véget érjen akkor, ha egy munkavállaló felmond, vagy kirúgják. Az utógondozás segít az egykori dolgozónak, de a cégnek is bőven megéri.

A Nokia gyártásának áthelyezésével, a Malév leállásával többezres elbocsátással indul az év. Az újbóli elhelyezkedés pedig a mostani gazdasági helyzetben nem egyszerű. Ugyanakkor a leépítésre kényszerülő vállalatoknak van módjuk segíteni dolgozókait. Míg külföldön a végkielégítés csomagok egyik legmegbecsültebb eleme az outplacement program, hazánkban még kevés cég él ezzel a lehetőséggel.