Semmi értelme annak, hogy az önkormányzat az agilis, fiatal, angolul tudó munkatársat leültesse a számítógép elé, s napestig nézegesse az interneten az európai uniós pályázatokat. Mert még ha talál is nekik tetsző pénzszerzési lehetőséget, semmi esélyük nincs arra, hogy akár egyetlen eurócentet elnyerjenek, hiszen képtelenek betartani a határidőt, a feltételeknek pedig véletlenül sem felelnek meg. Ezt a tanácsot is útravalóul adta Perjési András, az Unió Pályázati és Tanácsadó Kft. ügyvezetője annak a néhány önkormányzati tisztviselőnek, aki meghallgatta a szakértő ügyvéd előadását a II. és a III. kerületi Önkormányzat szervezte konferencián. Elmondása szerint az EU-ban, ahol csak fejlesztési terveket finanszíroznak, három alapvetésre – a prioritásra, az intézkedésre, a beavatkozásra – építve foglalkoznak a pályázatokkal. Magyarán mindenképpen pontos és szakszerű tervvel kell rendelkeznie minden, forrásszerzésben érdekelt helyhatóságnak, intézménynek, cégnek. Lényegében ezt benyújtva, erre hivatkozva jut egyről a kettőre a pályázó, kivált, ha kiviláglik mind a fejlesztési tervezetből, mind az ország hasonló dokumentumából – esetünkben a Nemzeti Fejlesztési Tervből - az, hogy mit tekintenek prioritásnak. Ugyanis ezen keresztül lehet megmutatni az uniónak, hová kéri a közösség beavatkozását például az önkormányzat. A területfejlesztési akcióterv, illetve a projekt és pénzügyi koncepció végső soron arra való, hogy láttassa a pályázó, milyen feladat megoldásához kér pénzt, azaz –uniós zsargonnal – beavatkozást.

Ahhoz nem fér kétség, hogy a szocialistánál is sokkal feszesebb tervgazdaság jellemzi az Európai Uniót, ebből következően az sem járható út, hogy elnagyoltan megfogalmazott pályázatokat nyújtanak be a támogatást váró szervezetek. Az Unió Pályázati és Tanácsadó Kft. ügyvezetője ezért is hangsúlyozta, hogy egy felkészült önkormányzat nagyon alaposan informálódik, s annak lenne igazán értelme, hogy a helyszínen, Brüsszelben gondoskodjon közvetve, vagy közvetlenül naprakészségéről. (Úgy, ahogyan Romániában már most megteszik, pedig még odébb van az EU-tagságuk. Mégis minden fontos brüsszeli konferencián ott vannak az ország megannyi szervezetének lobbystái, sokszor előadóként, aktív közreműködőként is.) Perjési András kifejtette, hogy az unióban csak azok az intézmények érvényesülnek, amelyek képesek a mentalitásváltásra, s ennek megfelelően megtanulják a nyelvi trükköket. Mert ha tudják, akkor nem lepődnek meg azon, hogy véletlenül sincs pályázati lehetőség iskolafelújításra, ugyanakkor az, aki ismeri a nyelvi trükköket, megtalálja azokat a témákat – akár többfélét is -, amelyek segítségével forrást lehet nyerni a korszerűsítéshez.

Az Európai Unió bürokráciája legendás hírű, ugyanakkor nem érdemes csodálkozni a kialakult rendszer milyenségén. Brüsszel is érzi, hogy sok tekintetben tanácsos változtatni a „hivatalon”. A jogharmonizációs folyamat például ezt a célt szolgálja. Kecskés László professzor a konferencián, mely Az önkormányzatok az Európai Unióban címet viselte, elmondta, hogy az EU három fő kategóriát alkalmaz, a saját jogalkotását és alkamazását, mely úgymond nem származik vissza a tagállamokra, a nemzeti hatáskörben létező joggyakorlatot, s a közösség, illetve a tagállamok által egyaránt szabályozott szisztémát. Ez utóbbi érdekessége, hogy egyfajta verseny működik az EU-ban, ugyanis az a szabályozás „győz”, amelyiket valamelyik fél, azaz maga az EU, vagy valamely tagállam előbb kezdett el megalkotni. A professzor véleménye szerint is az irányelvek harmonizációjára lenne inkább szükség, ám ehelyett a rendeletek területén igyekszik az unió egyről a kettőre jutni. (Amúgy évente akár háromezer rendelet is napvilágot lát Brüsszelben, ott, ahol a kontinentális paragrafusgyártásnak van ma is létjogosultsága. Érdekes módon Luxemburgban az EU bírósága az angolszász módszert alkalmazza, s majdnem teljesen a precedens rendszer szerint ítélkeznek.)

Az elmúlt években kerültek előtérbe az EU-ban az úgynevezett egyéneket megillető közösségi jogok. Itt az az elv érvényesül, hogy a rosszul harmonizáló – ezzel Itália vezet az unióban – ország lakóját is illesse meg ugyanolyan jog, mint a jól harmonizáló – Dánia az eminens – tagállam polgárát. Kecskés László felhívta a figyelmet arra, hogy előtérbe került az értelmezési kötelezettség doktrínája. Azaz nem alkalmazzák a nemzeti jogszabályt a bíróságok, ha az nincs összhangban a közösségi joggal. Meglehet, az úgynevezett jogszabály hatály fogalma oldódik ezzel, amit veszélyes tendenciájú folyamatnak vélt a konferencia előadója, s leszögezte: jó okuk lesz majd az önkormányzatoknak az óvatosságra.