Az 1990-es évek tömeges privatizációja tartós kelet-nyugati tulajdonlási szakadékot hozott létre. Egyes országokban a háztartások több mint 90 százaléka rendelkezik saját otthonnal, míg máshol kevesebb mint a fele.
Ez a különbség nem pusztán a jövedelemből adódik. Valójában Európa leggazdagabb gazdaságai közül néhányban, mint például Németországban és Svájcban, a legalacsonyabbak a tulajdonlási arányok, ahol a bérlés sokkal gyakoribb.
Miért fontos ez? A lakástulajdonlás szorosan összefügg a vagyonépítéssel, a pénzügyi biztonsággal és a hosszú távú stabilitással. Az alacsonyabb tulajdonlási arányú országokban gyakran fejlettebb a bérleti piac. A magasabb arányok inkább a történelmi politikákat tükrözik, mint a megfizethetőséget.
Európa legmagasabb lakástulajdonlási arányai
Az Öreg Kontinensen a legmagasabb lakástulajdonlási arányok az Európai Unió keleti felében találhatók, élükön Romániával (93,2 százalék), Szlovákiával (93,1 százalék) és Horvátországgal (91,4 százalék).
Átlagosan a közép- és kelet-európai országokban a lakástulajdonlási arány nagyjából 30 százalékkal magasabb, mint Nyugat-Európában.
Kelet-Európa magas tulajdonlási arányának egyik fő oka a lakások tömeges privatizációja az 1990-es években. Ahogy a kormányok eladták az állami tulajdonú lakásokat, gyakran jelentős árengedményekkel, több millió lakos vált tulajdonossá, ami strukturális szakadékot hozott létre Nyugat-Európához képest.
Lakástulajdonlás Nyugat-Európában
Nyugat-Európában átlagosan alacsonyabb a lakástulajdonlási arány Kelet-Európához képest. 61,5 százalék Franciaországban és az Egyesült Királyságban, valamint körülbelül 68 százalék a Benelux államokban.
