Az ország üzemanyag ellátásának jelenleg két forrása van. A MOL százhalombattai finomítója jelenleg 50-70 százalékos kapacitáskihasználtság mellett működik. Egyrészt azért, mert tavaly októberben leégett az AV3-as üzem, másrészt mert január 27-e óta nem kap orosz nyersolajat a Barátság kőolaj vezetéken. Az utóbbiban lehet változás: Zelenszkij ukrán elnök ígérete szerint április végétől újra érkezhet orosz kőolaj a magyar finomítóba. Ez segíthet, hogy a kapacitáskihasználtság némileg, pár százalékkal javuljon, de nem oldja meg teljesen a problémát. Az ország ugyanis békeidőben sem önellátó dízelből, szükség van a másik forrásra, az importra is.

Az import azonban most szinte teljesen leállt, legalábbis, ami a MOL-on kívüli beszállítókat érinti. Az alacsony áron fixált hazai nagykereskedelmi ár ugyanis nem ösztönöz arra, hogy ide bárki terméket hozzon be, hiszen bárhol máshol jóval magasabb áron lehet most értékesíteni a keresett terméket. Az import csatornákat pedig nem lehet gyorsan beindítani, ha egyszer leállnak – a mediterrán piacokról érkező dízel, ami a közép-kelet-európai deficitet elégíti ki, most Csehország, Ausztria és a Balkán országai felé áramlik. Hirtelen elterelni ezeket a kapacitásokat felénk nem lehetséges. A MOL csoporthoz tartozó Slovnaft üzemanyagára pedig rajtunk kívül több más ország is pályázik.

Emiatt az ország érdeke az lenne, hogy a mostani rendszert azonnal kidobjuk és áttérjünk a piaci viszonyokra. Ezt persze lehetne több eszközzel korrigálni, mint ahogy a lengyelek, a szlovének, a horvátok vagy a szerbek teszik: csökkenteni az adókat, eltörölni időlegesen az EKR rendszert vagy korlátozni a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi üzemanyag marzsokat. Az árak persze így is emelkednek, de kisebb mértékben, mint teljes adóztatás esetén, de nem kell tartanunk attól, hogy kifogy az üzemanyag, el tud indulni a mentő vagy a tűzoltóautó veszélyhelyzet esetén és a boltokat is mindig meg tudjuk tölteni. (Erstemarket)