A kormányrendelet a költségvetés tartalékából - igénylés alapján - egyszeri hozzájárulást nyújtott a költségvetési szerveknek az elbocsátott alkalmazottak végkielégítéséhez. Az ilyen kifizetéseknek a feladatok változásával, a szervezetek és a feladatellátás korszerűsítésével és ésszerűsítésével megvalósuló, a központi költségvetés számára tényleges kiadás- és költségvetési támogatás-megtakarítást eredményező létszámcsökkentéshez kellett kapcsolódnia.
A feltételek között szerepelt a következő: "Ha a költségvetési szerv más - a költségvetési fejezeten belüli vagy azon kívüli - költségvetési szervnél megvalósított létszámcsökkentés következtében végkielégítéssel elbocsátott személyt foglalkoztat (újrafoglalkoztatás) az érintett munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéstől számított egy éven belül, az újrafoglalkoztatott munkavállaló által felvett végkielégítés járulékokkal együtt számított összegét be kell fizetnie." Ezt a rendelkezést helyezte november 24.-ével hatályon kívül az Alkotmánybíróság.
A végkielégítés a munkakeresés időszakára nyújt biztonságot, de - mint az Alkotmánybíróság megállapította - nem tartozik az emberi és állampolgári jogok körébe. A végkielégítésre jogosultnak ahhoz van - alkotmányosan védett - joga, hogy a vele azonos jogállásúak között ne érje tilos megkülönböztetés. A határozat megállapítja, hogy nincs törvénybe foglalt olyan szabály, amely tiltaná a végkielégítéssel elbocsátott munkavállaló költségvetési szervnél való elhelyezkedését.
