Évek óta az egészségügy volt a sereghajtó, amikor a Medián a különböző szakpolitikai területekkel való lakossági elégedettséget vizsgálta. Első látásra nehéz megmagyarázni, hogy az augusztusi 30 pontról miért ugrott mára 43 pontra az egészségügyi rendszerrel való elégedettség mérőszáma, miközben a többi terület megítélése érdemben nem változott. Részben a reformokkal szembeni "dacreakció" állhat a jelenség hátterében. Korábban a leginkább éppen azok tartották veszélyesnek a változásokat, akik a legrosszabb véleménnyel voltak az ágazat működéséről, a félelmük azonban erősebb lehetett az elégedetlenségüknél és a reform beindulásával meggyőzték magukat arról, hogy nem is olyan rossz a jelenlegi helyzet. A többség (56 százalék) azonban általában véve reformpárti és augusztus óta jelentősen - 42-ről 31 százalékra - csökkent azoknak az aránya, akik szerint "veszélyes lenne az egészségügy gyökeres átalakítása, ezért fenn kell tartani a jelenlegi rendszert, de jóval többet kell költeni az egészségügyre". Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy a közvélemény szerint mit is kellene megreformálni. Az egészségügy egyes elemeivel ugyanis jóval elégedettebbek az emberek, mint az ellátás egészével: még a legrosszabb "osztályzattal" kitüntetett kórházi ellátás megítélése is jobb, mint magáé a rendszeré.
A "rendszer" sajátosságain valószínűleg a finanszírozás módját értik az emberek, mindenesetre a költséghatékonyság növelésére vonatkozó javaslatokkal értenek egyet a legtöbben. A potyázók kiszűrésével és olcsóbb gyógyszerek felírásával a többség egyetért, a kiemelt kórházak létrehozását pedig éppen annyian támogatják, mint ahányan ellenzik.
Az ellenzők kerülnek többségbe a gyógyszerforgalmazás liberalizálását illetően, ami összhangban áll azzal, hogy a patikák működésével a többség kifejezetten elégedett. A magántőke bevonásának az ellenzése viszont némileg ellentmond annak, hogy a gyógyszertárak mellett a háziorvosi ellátást tartják a legjobbnak az emberek - pont azokat a területeket, amelyek magántulajdonban vannak. Az ingyenesség elvével való látványos szakítást pedig egyértelműen elutasítja a közvélemény. Bár csak kevesen (17 százalék) vannak olyanok, akik elképzelhetőnek tartják, hogy betegség esetén a 300 forintos vizitdíj miatt ne menjenek el orvoshoz, de a bevezetésétől sok jót nem várnak az emberek. Főleg nem a hálapénz visszaszorulását - ez csak minden tizedik megkérdezett szerint várható a díj bevezetésétől.
A hálapénz intézményét egyébként szinte mindenki igazságtalannak tartja, de a többség (53 százalék) azon a véleményen van, hogy "el kell fogadni, mert nem lehet megszüntetni".
A közvélemény a jelek szerint beletörődött ebbe a helyzetbe: azok közül, akik szoktak hálapénzt adni, csak minden ötödik mondta azt, hogy megszokásból és minden negyedik, hogy az elégedettség kifejezésére ad paraszolvenciát, minden második viszont azért, mert attól tart, hogy különben ő maga vagy hozzátartozója nem kap megfelelő ellátást. Úgy tűnik, viszonylag stabil árfolyama van a kiemelt odafigyelésnek: amikor a Medián kérdezőbiztosai néhány konkrét helyzetről kérdezték az embereket, akkor meglepő összhang mutatkozott a válaszokban azzal kapcsolatban, hogy szokás-e, és ha igen, mekkora összegű hálapénzt kell adni bizonyos esetekben. A különbség leginkább abban mutatkozott, hogy azok, akik valóban fizettek is hálapénzt az elmúlt néhány évben, azok valamivel magasabb "árfolyamot" szabtak meg, főleg a nagyobb beavatkozások esetén.
