Ma már a leghétköznapibb jogcselekmények is szükségessé teszik a személyes adatok rögzítését, ugyanakkor egyre többen aggódnak amiatt, hogy a technológiai fejlődés az adatokkal való visszaélések veszélyét is fokozza. Ennek megfelelően az egyes országok és az EU is számos olyan új jogszabályt alkottak, amelyek adatkezelés és -tárolás kockázatainak csökkentésére hivatottak.
Fokozott biztonság
Szeptember 11-e óta az európai országokban is érvényesülni látszik az a tendencia, hogy a biztonság csak a fokozottabb megfigyelés által valósítható meg. Az európai országok hatóságait a jogalkotó azok hatáskörének kiterjesztésével olyan új feladatokkal ruházta fel, amelyek lehetővé teszik az emberek mozgásának és a kommunikációjának megfigyelését. Az újabb hatáskörök körülírása során természetesen nehéz megtalálni a helyes arányokat a magánélethez és a biztonsághoz való alkotmányos alapjogok érvényesülésében.
Az adatbiztonsági folyamatok gazdasági életre gyakorolt hatása konkréten mérhető: a zártláncú videorendszerekhez használatos kamerák értékesítésével foglalkozó AXIS cég évente 40 százalékkel növeli forgalmát. A társadalomra gyakorolt hatás ugyanakkor nem ilyen egyértelműen kimutatható. Egy francia szervezet például a zártláncú videóhálozatok ellen indított kampányát azzal indokolja, hogy szerintük ezek alkalmazása a társadalmi szolidaritás érvényesülését gátolja.
Érzékeny probléma
Valószínű azonban, hogy nem ezeknek a rendszereknek a használata, hanem az általuk rögzített adatok felhasználása az igazán érzékeny probléma. A római közlekedési vállalat például úgy módosította a videórendszerével rögzített adatok felhasználási elveit, hogy az adatokat csak konkrét beavatkozás szükségessége esetén őrzik meg. De a francia egészségbiztosítási kártya használata során is igyekezett a jogalkotó csökkenteni a kockázatokat: az ezen tárolt személyes adatokhoz csak az arra jogosultak szűk köre férhet hozzá, egyébként a kártya használata során az emberek nem adják meg minden egyes ügyintéző számára az azon tárolt összes információt.
A kérdést szabályozó európai szabályanyag sarokköve az Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely minden állampolgárnak biztosítja a magánélethez való jogot. Az egyes európai nemzeti jogok pedig általánosságban szólva a nyolcvanas évek eleje óta magukban foglalják a személyes adatokkal való visszaélés tilalmát - a jogalkotó többnyire olyan garanciákkal bástyázza ezt körül, mint az adatkezelésről szóló tájékoztatáshoz való jog és az azok módosításához vagy törléséhez való jog.
1995-ben az EU is meghozta a maga személyes adatkezelést szabályozó irányelvét (95/46/EK), melynek révén a tagállami szabályozások harmonizációját kívánta elérni. Az információs technológia által felvetett újabb adatvédelmi kérdésekre az Unió is igyekszik válaszolni. Ezt tükrözi a 2002/58/EK irányelv amely a magánélet és az elektronikus kommunikáció kapcsolatát szabályozza. Az irányelv egyik szabályozási eszköze például annak meghatározása, hogy az egyes gazdasági társaságok milyen feltételekkel adhatják tovább az általuk tárolt személyes adatokat.
