Az Európai Unió, ha kellett, mindig képes volt a megújulásra. Úgy tudott alkalmazkodni a változásokhoz, hogy közben sem a szakmai szempontok, sem a demokratikus működés nem sérültek. Most ismét megújulásra kényszeríti a fejlődés. Balázs Pétert, a még ideiglenesen hivatalban lévő, hamarosan leköszönő Európai Bizottság biztosát arról kérdeztük, hogy vajon a huszonöt tagország alkotta unióban hogyan jutnak érvényre a demokratikus működés alapelvei?

- Az Európai Unió nem nemzetállam, nem is működhet úgy. Mit jelent a demokrácia ebben a bonyolult struktúrában, ahol elsősorban a nemzetek feletti szempontok jutnak érvényre?

- Éppen azért, mert itt egy nemzeteket átfogó, sokszereplős szervezetről beszélünk, a demokráciának is több vetülete van. Egyrészt a tagállamok együttműködésének minőségében kell, hogy érvényesüljön, másrészt az egyes tagállamok állampolgárainak az érdekeit is megfelelően kell érvényre juttatni, illetve az uniós szervek is demokratikusan vesznek részt ebben a sajátos döntéshozatali mechanizmusban.

- Egyre több országnak és ezzel párhuzamosan a bővülő érdekköröknek kell harmonikus egységet alkotniuk. Idáig a rendszer jól működött. A bővüléssel mi változott?

- Minden bővüléssel tágulnak a lehetőségek, de változnak a körülmények is. Ehhez alkalmazkodnia kell az uniónak. A demokratikus működés csak úgy képzelhető el, ha kialakul az a középút, ahol az államok és az állampolgárok szava is egyenlően érvényesül. Ezen túlmenően azt is figyelembe kellene venni, hogy ki mennyit fizet be az unió kasszájába. Ez a rendszer teljesen átlátható és követhető, vagyis a demokratikus működés alapja. Eddig volt húsz biztosi poszt, és az öt legnagyobb ország két biztost delegált. Most van huszonöt szék, és minden tagállam egy embert küld. Vagyis Németország és Luxemburg is egy helyet kap a biztosi poszton. Ez nem feltétlenül jó, hiszen ez azt jelenti, hogy egy luxemburgi állampolgárnak elvben nagyobb súlya van, mint egy németnek.

- Az eddigi húsz szakmai feladatból lett huszonöt, s ezt a demokrácia követelte meg, nem feltétlenül a szakmaiság. Mégis sérülni látszik a kiegyensúlyozott működés, hiszen itt nem játszik szerepet sem az országok mérete, sem a büdzséhez való hozzájárulásuk.

- Készítsünk csirkepaprikást úgy, hogy ne sérüljön a csirke! Könnyen belátható, hogy nem lehet. Amúgy a mai egy jól működő formula; a végletekig azonban nem lehet tágítani. Már csak azért sem, mert azok az országok, amelyek még potenciálisan csatlakozhatnak az unióhoz, egytől egyig nettó kedvezményezettek lesznek. Az Európai Parlamentben azonban a tagországok súlya a lakosság arányában alakul ki.

- Ahol viszont pártpolitikai érdekek motiválják a szavazatokat. Hogyan tud egy kis ország - politikától független - érdeke megjelenni ebben a hatalmas gépezetben?

- A parlament működésében valóban erőteljesen megjelennek a politikai pártok: a képviselők párthovatartozásuk szerint szavaznak. De az unió éppen attól képes nemzetek feletti szervezetként jól működni, hogy sem a szakmai döntéseket előkészítő bizottságban, sem a nemzeti érdekeket érvényesítő tanácsban nem érdekes, hogy ki milyen pártból jön. A három szerv együtt cselekszik, és ettől még demokratikusabbá válik a berendezkedés. Amúgy a kis méret nem jelent feltétlenül halk hangot. A lendület és megfelelő kommunikáció ebben az esetben fontosabb tényező lehet. A dánok például azt vallják, hogy számukra az integráció legnagyobb hozama, hogy látják a nagyok működését. A kisebb tagállamoknak ugyanúgy szavuk van, beleszólhatnak az előkészítő folyamatokba a nemzeti érdekek szerint. Igaz, amikor a szavazásra kerül a sor, már nincs olyan súlyuk, de így kiegyenlítődik állam és állampolgár. Miután pedig az unió elsősorban a nemzetek feletti érdekeket tartja szem előtt, számára ez az elsődleges.

- Az Európai Parlamentről eddig sokan azt tartották, hogy nincs komoly szerepe a döntésekben. Most viszont olyan élesen bírálta az Európai Bizottság kijelölt biztosainak összeállítását, hogy a bizottság elnöke október végén nem terjesztette a parlament elé a névsort, hanem haladékot kért. Ilyen ellenállás korábban nem volt. Mintha a politika, sőt a nemzetállamok politikai játszmái szűrődnének be az unió szakmai szervezetébe.

- Azt mindig a tagállamok választják ki, hogy kit delegálnak a biztosi posztra. A bizottság elnöke, jelen esetben a portugál José Manuel Durao Barroso kapott huszonnégy nevet, és abból kell a csapatot összeállítania. Elvileg jogában állna megvétózni a jelölést, de miután nem ismeri a személyeket, erre a gyakorlatban vajmi kevés az esély. Ezután hosszas munkával minden névhez hozzárendel egy feladatkört. Egyáltalán nincs könnyű helyzetben, mivel a parlament azt is számon kéri tőle, hogy a huszonnégy tárcából hány pozíciót töltenek be nők, politikai színek szerint is egyensúly legyen, és vizsgálják az országok mérete szerinti megoszlást is. Ez nehéz játék, és ahogy tágul az unió, egyre nehezebb lesz. Eddig tizenöt ország működött együtt, most huszonötnek kell egy nyelvet beszélnie.

- Felborulhat az unió demokráciájának eddigi rendje?

- Nem. Most is meg fog születni az Európai Parlament és Barroso között egy kompromisszumon alapuló döntés. Az unióban az a csodálatos, hogy megvan benne a képesség a megújulásra, hiszen ötvöződik benne a tagállamok évszázados politikai kultúrája; az európai demokrácia legszebb hagyományait viszi tovább. Persze lehetne a jelenleginél jobb rendszert felállítani, és erre már léteznek különböző alternatívák. Az egyik például, hogy egy ország három személyre tesz javaslatot, és az unió választja ki a biztost. A másik, hogy a delegáló ország "címkézve" küldi a jelöltet, vagyis megmondja, hogy szerinte milyen feladatok ellátására lenne alkalmas, illetve megjelöl egy tisztséget, ahová szánja. Ez utóbbira már most is van példa: Hollandia egy versenypolitikai szakembert küldött biztosként azzal a feltétellel, hogy ha nem ennek a testületnek az élére kerül, inkább otthon használja szaktudását. Dánia is hasonló módon delegálta jelöltjét a mezőgazdasági feladatra. Szerintem ez lenne a legműködőképesebb megoldás.