Európa évente 160 millió hektoliternyi bort állít elő, annak ellenére, hogy az európai borok fogyasztása évek óta csökken, noha a minőségi borok értékesítésének volumene nő. Az elmúlt tíz évben a behozatal évente 10 százalékkal nőtt, miközben a kivitel csak lassan emelkedik. Az "új világból" érkezett olcsóbb, és sokszor jobb minőségű borok betörtek az európai piacra, és miközben Európa továbbra is nagyrészt alacsony minőségű asztali bort gyárt az árak csökkenése igen érzékenyen érintette a szektort. Az EU-ban több mint 1,5 millió bortermelő gazdaság található, amelyek 3,4 millió hektárra, vagyis az EU mezőgazdasági földterületeinek 2 %-ára terjednek ki. A bortermelés 2004-ben a mezőgazdasági termelés 5,4 százalékát adta az EU-ban, és több mint 10 százalékát Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Portugáliában, Luxemburgban és Szlovéniában.

Eladhatatlan készletek

Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a túltermelés mértéke 2010/11-re eléri az éves bortermelés 15 százalékát. A piactámogatási intézkedések - mint például a lepárlás - állandó elhelyezési lehetőséget biztosítanak az eladhatatlan felesleg számára. A "krízislepárlást" egyre gyakrabban alkalmazzák minőségi borok esetében is.

Az Európai Bizottság reformjának célja az európai uniós bortermelők versenyképességének növelése, az EU-ban termelt borok hírnevének megszilárdítása, az e borokat megillető piaci részesedés visszaszerzése, egyensúly teremtése a kínálat és a kereslet között, valamint a szabályozás egyszerűsítése. A testület ugyanakkor meg kívánja őrizni az EU-s bortermelés legjobb hagyományait, megerősítve a vidéki térségek társadalmi szerkezetét, és figyelembe véve e térségek természeti adottságait.

Akinek nem megy

A bizottsági reformintézkedések szerint a kivágási program, és a kivágási támogatás szintjét úgy állapítanák meg, hogy az a nem versenyképes termelők számára ösztönzést jelentsen az ágazat elhagyására. A támogatás évente csökkenne, így ösztönözve a termelőket arra, hogy már az első évtől bekapcsolódjanak a kivágási programba. A cél 400 000 hektár szőlőültetvény kivágása öt év alatt, legfeljebb 2,4 milliárd euró összegű támogatás igénybevételével. A kivágás önkéntes alapon történne.#page#

A telepítési jogok rendszerét 2013-ig hosszabbítanák meg, amikor végleg megszűnne. A legkevésbé versenyképes termelők komoly ösztönzést kapnának arra, hogy jogaikat eladják, míg az ágazatban maradók nagyobb hangsúlyt fektetnének a versenyképességre, hiszen a telepítési jogokkal összefüggő költség a továbbiakban nem akadályozná a terjeszkedésüket.

A korábban szőlővel beültetett területek jogosulttá válnának a mezőgazdasági üzemek egységes támogatási rendszerének keretében nyújtott támogatásokra, ám a támogatások kifizetését környezetvédelmi minimumkövetelmények teljesítéséhez kötnék.

Korengedményes nyugdíj

A Bizottság megszűntetné a piacszabályozási eszközöket és a krízislepárlást is. Elképzelhető, hogy nemzeti pénzügyi alap felhasználásával finanszírozott biztonsági hálót hoznának létre, amely alapot minden termelő tagállam számára biztosítanák, amelyből az adott ország helyzetének leginkább megfelelő intézkedéseket lehetne finanszírozni.

Pénzeszközöket csoportosítanának át a borágazatot érintő vidékfejlesztési intézkedések - mint például egy személyenként évi 18 000 eurós támogatást biztosító korengedményes nyugdíjazási rendszer vagy bizonyos agrár-környezetvédelmi programok - finanszírozására.

Tömegtermék

A reformintézkedések nyomán világosabb, egyszerűbb, átláthatóbb minőségpolitika bontakozna ki, melyen belül a borokat "földrajzi jelzéssel ellátott" vagy "földrajzi jelzés nélküli" osztályba sorolnák.

A Bizottság egyszerűsítené a címkézési szabályokat is. Az új borkészítési eljárások jóváhagyásáért a továbbiakban a Bizottság lenne felelős. A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által elfogadott borkészítési eljárásokat a Bizottság is elismerné. Tilos lenne a bor alkoholtartalmát cukor felhasználásával növelni.

A Bizottság a terveket egy vagy két lépcsőben valósítaná meg.