Tavaly november végén az EU pénzügyminiszteri tanácsa felmentette Németországot – a franciák társaságában – az úgynevezett uniós stabilitási paktum alól, mivel felfüggesztette ellene a fegyelmi eljárást az államháztartás hiányának tartós túllépése miatt. Az úgynevezett maastrichti kritériumok ugyanis a GDP 3 százalékában rögzítették a hiány maximumát.

Megalapozott optimizmus

Ezt megelőzően néhány nappal jelentette be Frankfurtban Hans Eichel pénzügyminiszter, hogy a német gazdaság valószínűleg zsugorodik némileg az idén, de ugyanakkor hozzátette: a növekedés kilátásai alapvetően jók. Bizakodása összhangban van azzal a még korábban, november közepén napvilágot látott felméréssel, amit az Európai Gazdasági Kutatóközpont készített, és amely szerint Németországban az utóbbi tizenhat hónapban volt a legmagasabb a befektetői bizalom: az EU legnagyobb gazdaságának hat hónapos előrejelzését mutató ZEW-index novemberben 67,2 pontra emelkedett az egy hónappal korábbi 60,3-ról, miközben a 12 tagú EU várakozási indexe 72,1 pontra nőtt 66,8-ról. A német termelési megrendelések 0,9 százalékos növekedése ugyancsak arra utal, hogy a német gazdaság túl van a mélypontján.

A kutatással egy időben nyilvánosságra hozott német kereskedelmi felmérés szintén megerősítette, hogy hároméves visszaesés és stagnálás után a német gazdaság várhatóan lassan megélénkül, hiszen az ország exporttöbblete már szeptemberben 14,3 milliárd euróra nőtt a tavalyi első 9 hónap 11,8 milliárdjához képest. A német statisztikai hivatal közleményéből pedig az is kiderül, hogy az export növekedése a négyszerese lett az importénak. Igaz, az első kilenc hónap kereskedelmi többlete (98 milliárd euró) így is kicsit kevesebb, mint a 2002. szeptemberi (100,6 milliárd euró).

A Kopint-Datorg december végi konjunktúrajelentése szerint a német optimizmus két forrásból táplálkozik: egyrészt az amerikai kereslet élénküléséből, másrészt abból, hogy a szociáldemokrata párt végül is támogatja Schröder kancellár reformelképzeléseit. Igaz, a megvalósításhoz – különösen az adó- vagy a munkaerő-piaci reform parlamenti szentesítéséhez – a kormánynak az ellenzék támogatására is szüksége van.

A középosztály meghatározó szerepe

Az ez évre várt 1,5 százalékos GDP-növekedés fő húzóereje az export és a beruházási konjunktúra lehet. Az állam és a magánháztartások fogyasztási kiadásai nemigen bővülnek. A belső kereslet 0,9 százalékos növekedése nem elegendő ahhoz, hogy a stagnálást megelőző időszak dinamikus importbővülése visszatérjen. A még gyenge lábon álló konjunktúra miatt a munkaerő-piaci feszültségek a 2003-ban meglévőknél is élesebbek lesznek, és a keleti tartományok elakadó felzárkózása sem mozdul ki a holtpontról.

A német gazdaság teljesítményének értékeléséhez nem árt tudni, hogy dinamikájáról a kis- és középvállalkozások gondoskodnak, azok alakítják és biztosítják az új munkahelyeket, sőt a helyi gyökerek alapján a regionális fejlődést is elősegítik. Egy bonni székhelyű, a polgári középosztállyal kapcsolatos kutatásokat végző intézet (IFM) adatai szerint a német vállalatok 99,6 százalékát adják a középosztálybeli cégek, és ők foglalkoztatják a munkavállalók 68 százalékát, és adják az ország bruttó termelésének az 53 százalékát. Közülük egyre többen merészkednek a tőzsdére. Többek szerint ők jelentik a növekedési lehetőséget.

Az unió pénzügyminiszteri tanácsának döntése mindenesetre akár úgy is értékelhető, hogy sikerült érvényt szerezni Német- és Franciaország álláspontjának, amely szerint nem lehet további költségvetési restrikciókkal megfojtani a még csírájában jelentkező élénkülést.

Strukturális reformok indulhatnak el

Ezt a véleményt árnyalja a Kopint-Datorg konjunktúrajelentése, amely szerint ez felemás megoldás: a maastrichti paktum de jure továbbélését ugyan lehetővé teszi, de a gyakorlatban módosított szabályok alkalmazását engedi. Ezt a piac tartósan csak akkor fogja elfogadni, ha az érintett országok gazdaságpolitikájukkal bizonyítják eltökéltségüket a reformok mellett. Az eurózóna nagy országainak válság közeli helyzete tehát elindíthat néhány régóta esedékes strukturális reformot, megteremtheti egy újfajta szociális modell kereteit, s ez az egyértelmű elkötelezettség pozitívra hangolhatja a vállalkozókat, és alapja lehet egy újabb élénkülési hullámnak. De – állítja a kutatóintézet jelentése – e reformok makrogazdasági hatásai csak hosszabb távon lesznek majd érezhetők.

A német-magyar gazdasági kapcsolatokról mellékletünk a Piac és Profit 2004. januári számában!