– Hol látja a saját szerepét a minisztériumban?
– A politikai államtitkár adminisztratív jogkör híján elsősorban az elképzelések, a vízió megalkotásának a szintjén helyettesíti a minisztert, ami egyfelől nagyobb szabadságot biztosít számára, másfelől nem tisztje konkrét projektígéreteket tenni. Mindenekelőtt azt szeretném elkerülni, hogy én legyek a politikusok között a legjobb szociológus, és a szociológusok között a legjobb politikus.

– Miként jellemezné a minisztérium mostani helyzetét?
– Jelenlegi helyzetünket elsősorban azok a kényszerpályák határozzák meg, amelyeket az előző kormányzat hagyott ránk. Örökségünk egy része pozitív, mivel megkezdődött az információs társadalom koncepciójának kormányszintű képviselete, ugyanakkor átrostáltuk az Informatika Kormánybiztosság projektjeit, hogy megállapítsuk, melyik folytatható, melyik módosítandó, és melyiket nem érdemes folytatni. Az alapelgondolás szerint mind a számítástechnikai eszközök biztosítása, mind a hálózat fejlesztése oldaláról kell a penetrációt elősegíteni. Folyatódik a program, melynek során harmincezer közalkalmazott és köztisztviselő, közöttük elsősorban pedagógus jutott személyi számítógéphez, s azon megfelelő szoftverhez és az internet-hozzáférés ígéretéhez. A minisztérium most azon dolgozik, hogy közbeszerzés útján lehetővé tegye az internetszolgáltatóknak, hogy elérjék a potenciális ügyfelek e csoportját. A regionális egyenlőtlenség felszámolásának jövőben fontos dimenziója az infokommunikációs lehetőségek elérése. Ezt szolgálja a másik folytatódó program, melynek keretében az önkormányzati penetrációt szeretnénk az év végéig majdnem százszázalékosra növelni. Egyben el szeretnénk érni, hogy ez ne csak a polgármester hitbizománya legyen, hanem a hét meghatározott napján a gyerekek is hozzájussanak ezekhez a lehetőségekhez.

- Hogyan kívánják az internethasználókat motiválni?
– Folytatjuk azokat a tartalomfejlesztési projekteket, melyek során felkerül az internetre a közszolgálati, valamint az egyetemes és nemzeti kulturális tartalom. Megörököltük a digitálisaláírás-törvényt, amely csak akkor léphet működésbe, ha megszületnek a szükséges kiegészítő jogszabályok. Megfelelő jogi környezet hiányában az e-government folyamat ideiglenes lefékeződésére lehet számítani. Másik probléma – s ezt a közgazdászok bizonyára jobban tudják –, hogy a rendszerváltás örökségeként súlyos strukturális aránytalanságokkal küzdő és mostanra összeomlott telekommunikációs piacot hogyan lehet recessziós környezetben arra ösztönözni, hogy olcsóbb és hatékonyabb legyen. A szakma mintegy 110 helyen javasolja a meglévő távközlési törvény módosítását, melyet a közeljövőben a parlament elé terjesztünk.

– Hogyan jellemezné az IHM társadalmi kapcsolatait?
– Az IHM és a TÁRKI 2002 augusztusában készült közösen végzett közvélemény-kutatása azt mutatta, hogy céljaink messzemenően megegyeznek a társadalom elvárásaival. Ugyanakkor enyhíteni akarjuk a felfokozott társadalmi elvárásokat, amelyek az állam által adott mannaként képzelik el az információs társadalom jótéteményeit. Lépten nyomon azt tapasztalom, hogy vannak civil társadalmi kezdeményezések, ahol az IHM-nek mindössze a katalizátor szerepét kell felvállalnia ahhoz, hogy ezek a szigetszerű képződmények egy irányba mutathassanak.

– A következő évi terveket, stratégiát a Neumann-pogram foglalja keretbe. Mi a program koncepciója?
– Egy kockaszerű alakzatra építettük fel a tervet, melynek négy alappillére van, az e-világ, az e-demokrácia, az e-generáció és az e-esély.

Az e-világ olyan fejlesztéseket jelent, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a mindennapi világunk fizikai kényszereiből át tudjunk lépni egy másik világba, azaz az atomok világából a bitek világába. Bitek nélkül az atomok világa az emberek számára vak és süket. Azt reméljük, hogy programunk végrehajtása következményeként a digitális lét a fizikai-fiziológiai értelemben vett élet minőségét meghatározó tényezővé válik. Rébuszok helyett két példa: ha egy egyetemi polgár elveszti az indexét, és tevékenységének nincs elektronikus nyoma, szinte meghal mint hallgató, nem beszélve arról, mekkora energiát jelent korábbi igazoló aláírásainak megszerzése. Másik példa: ha megváltozik a lakcíme, akkor ezt anélkül tudja bejelenteni, hogy elmenne a polgármesteri hivatalba.

Ami az e-demokráciát illeti, nem hinném, hogy eljutnánk odáig, hogy a szavazók az interneten döntsék el, csatlakozni akarunk-e az Európai Unióhoz. Vannak viszont fontos kezdeményezések. Pécsett a megyei közgyűlést felszerelték webkamerával, s az üléseket az interneten közvetítik. Ha valaki akarja, éljen bárhol a földkerekségen, figyelemmel követheti az ülést, maga is felszólalhat, miáltal a közgyűlés fizikai tere kiterjed. A parlament is hatékonyabbá válhatna, ha eltűnne a papír, és a képviselők laptopot kapnának. Nem állítom, hogy ez már e-demokrácia, de azt igen, hogy az információs társadalom által biztosított eszközök révén az emberek politikai súllyal rendelkező kapcsolatai átalakulnak, elsősorban a részvétel irányába. A jövőben több hasonló projekt kerül kiírásra, elsősorban önkormányzatok számára. 2003-ban reményeim szerint megvalósul a kormányzati szervek közötti elektronikus kommunikáció. Ezt a folyamatot akár anti-Kafka programnak is nevezhetnénk, mivel ha megvalósul, akkor a transzparencia növekedésével egyre inkább az emberért és nem az ember ellen működik majd a közszolgálati szféra. E-generációs programunk fontos eleme a védőnő program. A most születő új generáció életében az anya és az apa után a harmadik legfontosabb személy a védőnő. Ha rákerülnek a hálózatra, azaz hozzájutnak az információs társadalom adta lehetőségekhez, és az alkalmazásukhoz szükséges tudáshoz, rajtuk keresztül követhető lesz az új generáció. Ha a védőnők kellően ki lesznek képezve, akkor minden gyerekre adatbázist tudnak létrehozni, amit a gyerek magával vihet, és élete egészségügyi, szocializációs és fejlődés-lélektani eseményeinek nyoma lesz. Ez lehetőséget fog biztosítani arra, hogy cselekedni lehessen a gyermek érdekében azért, hogy a szociális, mentális és pedagógiai hátrányok elkerülhessék.

A digitális generáció terv része az újjászülető Sulinet program. Az Oktatási Minisztérium támogatásával nem lesz olyan iskola vagy osztály, amely kimarad a hálózatból. Az informatika oktatása mellett mindez olyan tanári programokat jelent, amelyek lehetővé teszik, hogy az oktatott tantárgyak rátapadhassanak az internet adta lehetőségekre. A globális tartalomfejlesztés mellett szerephez jutnak a helyi tartalmak. Ha az iskolák mellett minden család kiépíti digitális tudástárát, ez az archívum nemcsak az iskolai történelemoktatást segíti helyi arculattal, hanem a generációk közötti kommunikációs lehetőségeket is megnöveli.
Ma is léteznek Multi Centerek, melyek információkoncentrációs műhelyek. Ezeket, számuk növelése mellett, ki szeretnénk terjeszteni a roma gyerekekre. Ha ezeket bevisszük az óvodába, iskolába, javíthatjuk a roma gyerekek sikeresélyeit. Ezzel lépünk át a következő elemhez.

Az e-esély többek között érinti a roma önkormányzatok tisztségviselőit, akiknek az OM-mel közösen indítandó program keretében internetes alapon teremtenénk meg annak lehetőségét, hogy leérettségizhessenek. Az önkormányzati tagok jó képességű emberek, akiket helyi szelekció útján választott ki a közösség, de gyakran nincs megfelelő végzettségük. Ha ez a vállalkozás sikeres lesz, jelentős lépést tettünk meg a cigány középosztály kialakulása felé vezető úton.

A vakok és a siketek az információs társadalomban kevésbé lehetnek kiszolgáltatottak. A mozgássérültek társadalmi reintegrációját segítheti a távmunka. E programban a legnagyobb problémát nem a cél, az eszköz vagy a célcsoport megtalálása jelenti, hanem a munkaadók kiválasztása. Az Európai Unióban az aktív munkaerő 5–12 százaléka vesz igénybe számítástechnikai eszközöket munkája során. Magyarországon ez az arány alig 1 százalék. Emellett az aktív felnőtt lakosság foglalkoztatottsági aránya EU átlagban 70 százalék feletti, nálunk 55 százalékos, így van lehetőség munkaerő bevonásra. Ha többen tudnak közterheket fizetni, kevesebb lesz a közteher is.

– Milyen a viszonya az informatikusokhoz?
– Folyamatosan folytatok tárgyalásokat az ipar képviselőivel, s reménykedem abban, hogy a pozitív viszony nem egyoldalú. Nagyszerű embereket ismertem meg. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ebben a szegmensben, nem a penetráció vagy a tartalom a probléma, hanem a visszaesés, amely világgazdaság szerte jellemzi az iparágat. Ez azonban hosszú távon ki fog egyenlítődni. A nagyobb dolog az, és ehhez én túl kevés vagyok, hogy a támogatás művészetét megfelelően gyakoroljuk. Tudnunk kell, hogy mit és hogyan támogassunk. Ezt a piacot, ezt az üzleti szegmenst igyekszem most felfedezni, s úgy érzem, mintha antropológusként vágnék neki a felfedezésnek. Rengeteget tanulok partnereimtől, akár én megyek hozzájuk, akár ők hívnak engem.

– Mik az informatikai iparral kapcsolatos elképzelései?
– Fontos a szabályozás hiányosságainak csökkentése, így a már említett digitálisaláírás-törvény végrehajtási rendeletének meghozatala. Eddigi „antropológiai” tanulmányaim alapján kulcsfontosságúnak tűnik, hogy a kis- és középvállalkozási szegmenst informatikailag megtámogassuk, ami a versenyképességük fokozása szempontjából döntő lehet, különösen az európai uniós csatlakozásunkat követően. Amennyiben ehhez nem állnak rendelkezésünkre források a jövő évben, lobbizunk a GKM-nél, hogy ez a vállalkozásfejlesztési stratégia része legyen.

Szécsi Gábor