Azok, akik 55 óránál többet dolgoztak egy héten, rosszabb mentális készségekkel rendelkeztek, mint azok, akik átlagos munkaórát dolgoztak hetente. "A túlmunka hátrányait komolyan kell venni" - mondta a kutatást vezető doktor Marianna Virtanen, a Finn Munkaegészségügyi Intézet munkatársa. A kutatók szerint a stresszhez kapcsolódó növekvő alvásproblémák, a depresszió, az egészségtelen életmód, valamint a szív- és érrendszeri betegségek növekvő kockázata is közrejátszik az agyműködés romlásában, de ezt még pontosan nem lehet tudni.

A felmérésben résztvevő hivatalnokok mentális működését öt különböző alkalommal vizsgálták. A legtöbb túlmunkát végzők érték el a leggyengébb eredményeket két vizsgálaton. A hatás halmozódik: a heti leghosszabb munkaidőben dolgozóknak lettek a legrosszabbak az eredményeik. A hosszú munkaidőben dolgozó alkalmazottak aludtak a legrövidebb ideig, több depressziós tünetről számoltak be és több alkoholt fogyasztottak, mint a normál munkaidőt dolgozók.

Leépülés recessziós környezetben

"Különösen fontos megvizsgálni, hogy hosszan tartóak-e ezek a hatások, és a túlmunkaidőben dolgozóknál fellép-e később komolyabb probléma is, mint például a szellemi leépülés" - mondta Mika Kivimaki professzor.

Az eddig is köztudott volt, hogy a hosszú munkaidő általában árt az egészségnek, de e tanulmány szerint a mentális működésnek sem tesz jót. Ebből a munkaadók rájöhetnének, hogy a túlmunka nem használ az üzletnek, és üzleti ügy az, hogy az emberek életében kiegyensúlyozott arányú legyen a munkaidő és a szabadidő - hangoztatta Cary Cooper professzor a Lancasteri Egyetem munkahelyi stresszel foglalkozó szakértője. A probléma az, hogy recesszióban az emberek még többet fognak dolgozni. Még betegen is bemennek a munkahelyükre, mert mutatni akarják elkötelezettségüket, nehogy őket bocsássák el legközelebb.

A demencia kockázata kiegyensúlyozott étrenddel, rendszeres emberi kapcsolatokkal, a test és az agy "edzésével" csökkenthető. Valószínűleg a munkaidő-szabadidő egyensúlya is segít az egészség megőrzésében.