A házipénztárakban lévő pénzre 2007. január 1-jétől bevezetendő 20 százalékos  adó alapja ugyanis az átlagos napi készpénz-záróegyenleg átlagos napi készpénzforgalom kétszeresével csökkentett összege. Az átlagos készpénzforgalom kiszámításához a házipénztárba befolyt és onnan kifizetett pénzek együttes, átlagos összegét kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, ha egy cég például már 3 millió forintot halmozott fel a házipénztárában (ennyi a napi záróegyenlege), de átlagos napi készpénzforgalma csak 14 ezer forint, akkor az adóalapja 2.972.000 forint, a házipénztár utáni éves adója pedig ennek a 20 százaléka, vagyis 594.400 forint.

Már elköltötték

A társas vállalkozások házipénztárában felhalmozott (a valóságban rendszerint már felhasznált), záróegyenlegként kimutatott készpénz indokolt szintre való csökkentését egyszeri kedvezményként 10 százalékos adókulccsal ösztönzi a kormány, de ezt nem a házipénztár adóról szóló, hanem az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslatcsomag tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a kedvezmény érvényesítéséhez először a 2006. január 1. és augusztus 31. közötti időszakra meg kell határozni az átlagos napi készpénz záróegyenleget és készpénzforgalmat.

Ha a záróegyenleg meghaladja a készpénzforgalom kétszeresét, az a fölötti részből ki kell számítani az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a rá jutó részt, s a jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből ennek a résznek az adója 10 százalék. A kedvezményes adót a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. Az adóhatóság kérelemre engedélyezi az adó öt egyenlő részletben való megfizetését (az adóévben és az azt követő négy adóévben).

Nem pénztár, kifizetés

A házipénztárak megadóztatását a kormányzat azzal indokolta, hogy a vállalkozások egy része indokolatlanul magas összeget mutat ki papíron a házipénztárban, amit a valóságban már régen elköltöttek, vagyis a vállalkozás tagjai adómentesen, személyes jövedelemként használták ezt a pénzt. A törvény a jövedelmek adózás alól való kivonását kívánja megakadályozni.  A törvényjavaslat indoklása maga is elismeri, hogy a működéshez szükséges készpénzigény vállalkozásonként eltérő, ezért általánosságban nem határozható meg olyan értékhatár, amely felett már rendeltetésellenes a házipénztár használata. Úgy ítéli azonban meg, hogy az általa meghatározottnál nagyobb összegű házipénztár sokkal inkább vagyonnak tekinthető, amihez közteherviselési kötelezettség társítható.  

Kényszervállalkozások

Adószakértők szerint ezt nem feltétlenül kell elfogadni, ha valóban sok pénzre van szükség a házipénztárban (a törvényjavaslat csak egy engedményt tesz: a záróegyenleg a pénzügyi szolgáltatás céljából tartott pénzkészlettel csökkenthető). Az APEH felé történő bejelentést azonban szakértők szerint várhatóan csak a legbátrabb vállalkozók vállalják majd az adóhatóság megkülönböztetett figyelmétől tartva. A házipénztárban jelentős összeget felhalmozó vállalkozások közül egyébként sok cég kényszervállalkozás, amelynek tulajdonosai a társasági adót még megfizették a nyereség után, az osztalékadót azonban már nem akarták, vagy nem tudták.

A házipénztárakra kivetett adót az adóév utolsó napját követő 45. napon, vagyis 2008 februárjában kell először megfizetni és a társasági adóbevallásban bevallani.