"Ha a tagállamok nem tesznek komoly lépéseket a nyugdíjak időzített bombájának hatástalanítására, akkor az gyermekeink és unokáink kezében robban, egyszerűen elviselhetetlen terhet róva rájuk. Olyan problémáról van szó, amelyet egyrészt az államháztartási hiány és az államadósság csökkentésével, másrészt a nyugdíj, az egészségügy és a tartós ápolás rendszerének reformjával oldhatunk meg. Ugyan történt már némi előrelépés, de egyértelműen nem elegendő, miközben rohamosan csökken az a cselekvésre kihasználható idő, amelyet a munkaképes korú népesség számának növekedése és az általános foglalkoztatási szint emelkedése teremtett" - mondta Joaquín Almunia, az Európai Unió gazdasági és monetáris ügyek biztosa annak a bizottsági jelentésnek a kapcsán, amely az unió elöregedő társadalmának és a kiegyensúlyozott büdzsé fenntartásának kapcsolatát boncolgatja.
Torzuló arányok
Jelenleg évente mintegy 2200 milliárd forintot visznek el a nyugdíjjellegű kiadások, a teljes magyar GDP csaknem 10 százalékára rúgó összeget. A Ratkó-korszak gyermekei a jövő évtized elején megkezdik nyugdíjba vonulásukat, s ez a folyamat - ha nem változnak a nyugdíjellátás jelenlegi felosztó-kirovó szabályai - olyan terhet ró a még aktív korosztályokra, amely végzetesen megbillentheti a hazai büdzsé amúgy is ingatag egyensúlyát. Lépni kell tehát. A szakértők egyetértenek abban, hogy az államilag szabályozott nyugdíjrendszer helyett - ahol a dolgozó generáció befizetései tartják el a nyugdíjas korosztályokat - fokozatosan kell áttérni az öngondoskodó típusú időskori ellátás gyakorlatára. Az áttérés azonban mindenképp áldozatokkal jár majd együtt.
- Én nem hiszem, hogy itt bárki elő tud állni valami egyszerű, fájdalommentes megoldással - mondja dr. Csepi Lajos, az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezetője. Valószínűleg igaz, hogy a keresők és az eltartottak arányának torzulása - az eltartottak arányának növekedése - be fog következni, emiatt a felosztó-kirovó rendszer működésképtelenné válik, hiszen a keresők befizetései nem fedezik az egyre több nyugdíjas nyugdíját. Hogy ez mikor következik be, kérdés: amennyiben fennmarad a határon túli magyarok beáramlása, nyilván később. A felosztó-kirovó rendszer hiányait eddig is a költségvetés fedezte, de sokáig nem teheti, hiszen tetemes az államháztartási hiány.
Tovább dolgozni
Ha a kormányzat továbbra is fedezni akarja hatalmas nyugdíjkiadásait, két megoldás lehetséges. Vagy más területekről - oktatás, útépítés és a többi - kell elvenni a pénzt, vagy újabb adót, járulékot kivetni, régit emelni. Az előbbi nyilván zsákutcába vezet, ám az utóbbi sem megoldás, hiszen éppen az a cél, hogy az állam jövedelemelvonó és -újraosztó szerepe csökkenjen.
Szörnyű kimondani, de a megoldás csak az lehet, hogy kevesebben, későbbtől kapjanak a mainál kevesebb nyugdíjat. Csepi Lajos szerint ráadásul nemcsak fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt, és szigorítani a korhatár előtti nyugdíjba vonulást, de a nyugdíj mértékét is csökkenteni kéne a fizetéshez viszonyítva. A kieső jövedelemhányadot öngondoskodással kell megpróbálni kipótolni, ezért ösztönözőket kell alkalmazni, hogy minél fiatalabb korban elkezdjék az aktív korúak a nyugdíjcélú egyéni megtakarítást.
Ezenfelül növelni kell a járulékfizetési fegyelmet, és csökkenteni a rokkantnyugdíjazást a tényleg rokkantak körére. Ezek a lépések együtt alkalmazva elérhetik a kívánt hatást, vagyis azt, hogy a nyugdíjak kifizetése ne nehezüljön egyre fokozódó nyomásként a büdzsére. Ám egy ilyen csomag rettentően népszerűtlen lenne a széles szavazóbázist jelentő nyugdíjasok és nyugdíj előtt állók körében, így nem csodálkozhat senki azon, hogy ezt a közgazdaságilag egyre sürgetőbbé váló reformot egyelőre egyetlen magyar kormány sem merte felvállalni.
Sikeres váltás
Zolnay Judit, a Winterthur nyugdíjüzletági vezérigazgató-helyettese szerint is minél előbb át kellene térni az öngondoskodás alapú nyugdíjrendszerre, már csak azért is, mert alapvetően sikeres modellről van szó.
Az 1997-ben létrehozott magán-nyugdíjpénztári rendszer már működésének első két évében is messze a várakozások feletti számban vonzotta a pénztártagokat, tehát a piaci fogadtatás a kezdetek kezdetén is minden kétséget kizáróan igazolta azt, hogy az állami nyugdíj mellett Magyarországon is igény van az öngondoskodásnak erre a fajtájára. A nyugdíjreform-csomag magával az állami nyugellátással kapcsolatban is meghatározott középtávon hatályba lépő változásokat, és néhány területen koncepcionális követelményeket állított fel.
A szakember véleménye szerint továbbra sem megfelelő az érintett korosztályok informáltsága, különösen azoké, akik néhány éven belül vonulnak nyugdíjba. Nagyon fontos minél szélesebb körrel megismertetni azt, hogy a kormányzat mit tervez átalakítani a nyugdíjrendszerben, hiszen ennek hatásait elsősorban a közel nyugdíjas korúak viselik majd. Számukra még nyitva áll a lehetőség, hogy öngondoskodással is tegyenek nyugdíjas koruk anyagi biztonságáért.
