Az tavalyi év megmutatta, mire számíthatunk, ha nem változnak a viszonyok. A csapadékmentes évkezdet folytatása aszály sújtotta nyárba torkollott. Kevés lett a learatott búza és a rozs. A gabona áremelkedése miatt drágább lett a kenyér, de drágább lesz a húskészítmények ára is, mivel a jószágokat drága takarmánnyal kell etetni. És ennél rosszabb is jöhet. A Kárpát-medence elsivatagosodását vetíti előre egy ENSZ tanulmány. (Vannak kutatók, akik szerint a klímaváltozás természetes jelenség.) Ha a borúlátó jóslatok valóra válnak, akkor meglehet, hogy 30 milliméterrel kevesebb eső fog esni egy évben térségünkben.
Nem szivacs az ország közepe
A vízhiány szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb terület Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben fekvő homoki térség. Itt nagyon nehéz megtartani a csapadékot, hiszen az egész térség talaja homok, amelyből gyorsan elszivárog a víz. A kormány megvalósíthatósági tanulmányt készítetett a probléma orvoslására. Ez komplex módon vizsgálja a homokháti térség fejlesztési lehetőségit.
Ebben, a klímaváltozás kapcsán nagy szerep jut a vízhiánnyal küszködő, futóhomokkal megáldott, és leginkább a mezőgazdaságból megélő terület vízgazdálkodási jövőképének. A probléma kezeléséhez a szakemberek Európai uniós és hazai források felhasználását sürgetik. Ezt azzal támasztják alá, hogy a befektetések a térség gazdálkodására és környezetére pozitív hatással lesznek. Ez pedig munkahelyeket teremt, amelyel javulnak a társadalmi viszonyok is.
A megoldásban partner az EU
Az átalakulás esélyeit növeli, hogy az EU kiemelten segíti az édesvíz készletek megörzésére irányuló törekvéseket. A vízhiány kapcsán felmerült a Duna-Tisza csatorna, mint pótló lehetőség. Ezt a szakemberek kiahgyták a számításból. Azzal érvelnek, hogy a beruházás nagyságrendje nehezen behatárolható, miközben bizonytalan a közvetett megtérülés. Megoldás a viziközművek biztosításán túl az eddig nem használt rétegvizek és tározók bevonása lehet.
Fontos feladat tehát a felszini vizek visszatartása. A vizgazdálkodás fejlesztéséhez források a regionális operatív programokban találhatóak, de egy ilyen mérvű beavatkozáshoz elengethetetlen, hogy a KEOP (Energetikai Operatív Program) és a KÖZOP (Közlekedési Operatív Program) is biztosítson támogatást, áll a tanulmányban, amely 85 milliárd forintra becsüli a következő hét évben elvégzendő feladatok költségét.
Van megoldás a problémára
Természetesen a probléma kezeléséhez a vízháztatrás optimalizásán túl további, a gazdálkodók technológiai és infrastrukturális feltételeinek javítását célzó beavatkozás is szükséges. A vízgazdálkodási intézkedések első lépcsője a felszíni vizek megőrzése lenne - tudtuk meg vízügyi szakembertől. A talajra hulló víz lefolyásának megakadályozását a földeken átfolyó csatornák, kanálisok zsilipeinek kiépítésével lehet elérni. Ennek hatékonyságáról a tapasztalatok vegyesek, ugyanis az így megtartott víz minősége nem mindig megfelelő. Ehhez egy-két méter mélységű, területi tározók építése szükséges a csatornákhoz közeli, mély fekvésű területeken. Így a tavaszi vízbő és a száraz nyár között lehet a vízmennyiséget elosztani.
A kevesebb eső miatt azonban további fejlesztések is kellenek. A települések által megtermelt szennyvíz kezelése, tisztítása és a tározókba juttatása ilyen feladat. Ez egy fontos elem az aszály elleni védekezésben. Harmadik feladatként a vízpótlás, amelyet a folyók vízkészletére kell építeni. Olyan megoldást kell találni, amely megfizethetővé teszi az így nyert vizet. Olyan területekre kell koncentrálni, ahol azt az agrárium igényli, hogy optimálisan lehessen befektetni a pénzeket. Mindez elképzelhetetlen infrastrukturális beruházások nélkül.
Az agrárszerkezet váltást is segíteni kell, ugyanis a gazdák is sokat tehetnek a víz megtartásának érdekében. Mivel a legnagyobb víztározó a talaj, megfelelő talajgazdálkodás nélkül nem lehetnek hatékonyak a fent említettek. A feladat tehát sok, rengeteg pénzt igényel.
