Kína lakosságával megegyező, vagyis 1,4 milliárdot tesz ki azon személyek száma, akik áram nélkül élnek, főznek, fűtenek. A párizsi szervezet úgy látja, a kormányok intézkedéstervei mindössze 200 millió tudnának áramhoz juttatni a következő 20 évben.
A 36 milliárd dolláros ráfordítás mindössze 3 százaléka az ügynökség becslése szerint 2030-ig az energiaszektorba áramló befektetéseknek. Az energiatermelés és fogyasztás eloszlásában helyenként irreális egyenlőtlenségek tapasztalhatók: Nigéria például Afrika legnagyobb olajtermelő állama, de a 152 milliós lakosság fele áram nélkül él, mutatott rá a Reuters. A kormány olaj- és gázeladásból származó bevételeinek mindössze 0,4 százalékába kerülne, hogy áramhoz juttassák a lakosságot.
Azt gondolhatnánk, 1,4 milliárd ember otthonának áramhoz juttatásának hatalmas energia-vonzatai vannak, ám meglepő módon az IEA szerint a szegény néprétegek felzárkóztatása e téren mindössze 1 százalékkal növelné a globális energiaigényt és 0,8 százalékkal a CO2-kibocsátást. Ez azért lehetséges, mert többségük vidéken él, ahol amúgy is szél-, víz- vagy napenergia-eszközökkel látnák el házaikat és nem a nagy erőművek energiájával. Bár az is igaz, hogy azok az országok, ahol jelentős mértékű a létminimumon (napi 2 dolláron) vagy ennél kevesebből élők száma, ott gyakoribb a tüzelés és a biomassza használata, mint a megújuló energiák kiaknázása.
A biomasszával energiát termelők száma a következő 20 évben 100 millióval bővül és eléri a 2,8 milliárdos létszámot, ami a jövőbeli -addigra már lényegesen gyarapodott- emberiség 40 százalékát jelenti. Évente másfél millió ember hal meg "idő előtt" a beltéri tüzelés és az általa keletkező korom és füstszennyezés miatt.
