A WWF Élő Bolygó Jelentésének tengerek egészségéről szóló „Kék” rendkívüli kiadása szerint átlagosan a felére csökkent az elmúlt négy évtizedben a tengeri emlősök, madarak, hüllők és halak egyedszáma. A friss, világméretű felmérésből az is kiderül, hogy a csökkenő halpopulációk mellett a halfajok létezéséhez fontos, és az emberek számára is értékes korallzátonyok, mangroveerdők és hínáros területek kiterjedése is egyre csökken.

Habár az óceánok túlhalászata jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a biodiverzitásra, a vizsgálat szerint az éghajlatváltozás sokkal nagyobb változást idéz elő az óceánokban, mint eddig bármi más az elmúlt több millió évben. A kutatások szerint az éghajlatváltozás miatt 2050-re eltűnhetnek a korallzátonyok az egész Földről. A tengeri állatfajok több mint 25 százaléka él korallzátonyokban, ezek a zátonyok pedig körülbelül 850 millió ember számára bírnak valamilyen gazdasági, társadalmi vagy kulturális jelentőséggel. Így a korallzátonyok eltűnése hatalmas veszteség lenne, melynek drámai következményei lennének minden közösségre nézve.

„Ezt a jelentést sürgősen tettük közzé, hogy a lehető legaktuálisabb képet mutassuk az óceánok állapotáról – nyilatkozta Marco Lambertini, a WWF nemzetközi igazgatója.  – Egyetlen emberöltő alatt az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánokat azzal, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb ütemben folyik a halászat annál, mint ahogy a halak szaporodni tudnának, miközben ívóhelyeiket is tönkreteszi. Jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő generációi is élettel teli óceánokkal találkozhassanak” – folytatta az igazgató.

Unokáink már nem fogják látni?
Kép:WWF

 

A következmények végzetesek

„A nagy léptékű, kizsákmányoló halászat könnyen megfoszthatja az embereket egy alapvető élelmiszer- és bevételi forrástól. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás végzetes, az egész emberiséget érintő következményekkel jár, melyek legjobban azokat a szegény közösségeket sújtják, akiknek elsődleges megélhetési forrása a tenger. Az óceáni ökoszisztémák összeomlása komoly gazdasági visszaesést válthat ki, és ellehetetlenítheti a szegénység és éhezés elleni küzdelmünket is” – fejezte be Lambertini.

A WWF határozott álláspontja szerint az ENSZ fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása során a világ vezetőinek előtérbe kell helyezniük az óceánok és a tengerparti élőhelyek állapotmegőrzését, hogy visszafordítsák a negatív tendenciát. Ebben a helyzetben az óceánok egészségére nézve kiemelt jelentőséggel bírnak azok a tárgyalások, amelyek egy új globális éghajlati megállapodáshoz vezetnek. „A jó hír az, hogy létezik minderre megoldás, és tudjuk, mit kell tennünk. Az óceán megújuló erőforrás, mely képes ellátni a következő generációkat, ha hatékonyan kezeljük a fennálló problémákat” – mondta Lambertini.

Szokjunk le a tonhalsalátáról

A WWF-jelentés által közölt kutatási adatok szerint a legnagyobb léptékű populációcsökkenés a kereskedelmi és megélhetési halászat – és így a globális élelmiszer-ellátás – számára létfontosságú halfajokat érinti. A jelentés a kereskedelmi halállományokat ért jelentős veszteség mellett beszámol a leggyakrabban fogyasztott halcsalád 74 százalékos eltűnéséről, köztük a tonhal vagy a makréla. A jelentés a csökkenő halpopulációk mellett korallzátonyok, mangroveerdők és hínárok csökkenő számával is foglalkozik. A jelentésben vizsgált halfajok egyharmadának létfontosságúak a korallzátonyok, és e halfajok 34 százalékos csökkenést mutatnak 1979 és 2010 között.

Kép:WWF

A vizsgálat az éghajlatváltozás hatásait minden eddiginél drámaibban festi le. Az emelkedő hőmérséklet és a szén-dioxid-kibocsátás által okozott savasodás súlyosbítja a túlhalászás és egyéb fenyegetések (élőhelyek pusztulása, szennyezések) negatív hatásait.

A WWF álláspontja azonban arra is rávilágít, hogy a küzdelem nem reménytelen. Az óceán erőforrásainak megőrzését elősegítő legfontosabb intézkedések közé tartozik a természetes tengeri élőhelyek megóvása és újjáépítése, a felelősségteljes fogyasztás és a fenntarthatóság előtérbe helyezése. Minden egyes dollár, melyet védett tengeri területek létrehozásába fektetnek, háromszoros nyereséget hozhat az olyan tényezőkön keresztül, mint a foglalkoztatás, a partvédelem vagy a halászat. Az elemzés szerint a kritikus élőhelyek fokozott védelme 490–920 milliárd dollár nettó hasznot teremthet, mely 2015 és 2050 között még tovább növekedhet.