Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági és Mezőgazdasági szervezete (FAO) szerint a világban megtermelt élelmiszerek 40 százalékát kidobjuk, méghozzá mielőtt a termény vagy termék elérné a piacot! A közvéleményt ezt a nagymértékű pazarlást elsősorban a fogyasztók, az éttermek és az áruházak számlájára írja. Ugyanakkor a multinacionális cégek ellátási láncában, a logisztika terén is jelentős eredményjavulás érhető el, amivel csökkenthető lenne a megromló élelmiszermennyiség. A boltok polcai felé vezető úton az élelmiszer először a fejlődő országokban, később pedig a fejlett országokban is pocsékba megy.
Van egyfajta beépített pazarlás a rendszerben. A hajózási vállalatok úgy szabják meg a menetrendjeiket, hogy némi pluszidőt kalkulálnak be, arra számítva, hogy közbejöhet egy vihar vagy valamilyen más fennakadás. A termelők és a kereskedők ezért eleve hozzáraknak a rakományhoz egy kis pluszmennyiséget, arra az eshetőségre számítva, hogy ha a szállítmány egy része megromlik, akkor is az ígért mennyiségben jusson el a megrendelőhöz romlatlan termény.
Bevett gyakorlat, hogy éretlen zöldséget kevernek az éretthez, hogy késés esetén se csökkenjen az értékesíthető mennyiség az áruházakban. A szállítási folyamat viszonylag kései pontjain, raktárházaknál is gyakran döntenek úgy, hogy pluszárut raknak a szállítmányhoz. Vagyis a szállítás minden fázisában jelen van a pocsékolás. A mezőgazdasági, kereskedelmi és élelmiszeripari vállalatok vezetői elkönyvelték, hogy az ilyen pluszmennyiség az üzletágban való megmaradás ára. De a valós idejű kommunikációval eltörölhető lenne a fölös áruk mozgatása.
Élelmiszerlogisztika: online kamerák és szenzorok
A dolgok internetére kamerák, szenzorok, okos gépek csatlakoznak, és valós időben osztanak meg információkat, akár írott adatokról van szó, akár vizuális információkról. Ha a raktárak vagy szállítóeszközök kameráit például raktárakba kötik, monitorozható a többnapos nemzetközi szállítás során, hogy romlik-e az áru.
Ha szélsőségesen időjárás lassítja a közlekedést, az is valós időben kommunikálható a logisztikai folyamat következő állomása – illetve az ott dolgozók – felé. A valós idejű kommunikáció lehetővé tenné az üzletfeleknek, hogy az előre nem látott eseményekről beérkező információk ismeretében megfelelő válaszlépéseket tegyenek. Újabb rakományt rendeljenek máshonnan, tudva, hogy a késedelmes szállítás miatt mekkora mennyiség fog megromlani.
Mennyibe kerül ez nekünk?
Az Electronic Data Interchange (Elektromos Adatmegosztás, DI) technológia használói körében előfordul, hogy a kikötőből csak két nappal azután küldenek üzenetet a következő állomásra, hogy a rakomány megérkezett. Ez természetesen óriási időveszteség, és az áru egy részének megromlását vonja maga után. De még ezt is „valós idejű láthatóságnak" tekintik manapság, mert az üzenet akkor megy el, amikor a szállítmányozó elküldi – igaz, a termék kétnapos veszteglése után. Ezt a metódust váltaná fel a dolgok internete segítségével a valóban valós idejű kommunikáció.
Természetesen ahhoz, hogy ez globális méretekben működhessen, kiterjedt integrált infrastruktúra kiépítése szükséges, melyek hatalmas mennyiségű – szenzorokból és kamerákból vett – adatfolyamokat dolgoznának fel. Vannak megoldások a nagy beruházások elkerülésére. A költséghatékonyság eléréséhez az együttműködés a kulcs. Sok cég fedné le az útvonalat, így nem kell egy-egy vállalatnak magára vállalnia a teljes hálózat kiépítését - így viszont kénytelenek lennének megosztani adataikat. Megengedhető áron is hozzáférhetőek már olyan – csomagként beszerezhető – megoldások, melyek az együttműködésen alapulnak és az adatok elemzéséhez szükséges eszközöket is tartalmazzák. Az is jó hír, hogy a szenzorok árai évről-évre csökkennek.
Természetesen nagy megtakarítások jelentkeznének a kereskedők oldalán, akik jelenleg a pluszmennyiségek küldését az üzletvitel szükségszerű költségtételének tekintik. A jövőben ezt megspórolhatnák.
(Sustainable Brands)
