Nem idegesítem magam tovább! Éppen elég, hogy a dédunokámék lakása előtt feltörték, kirabolták az autómat, elvitték a csomagtartóból az egyetemi anyagaimat meg a memória flash disket. Az ugyanabban a kerületben lakó fiam lakásából a komplett laptopot vitték el, benne egy nagy halom adattal, nem éppen a nyilvánosságnak szánt címekkel, telefonszámokkal. A helyi kapitányság a bejelentés után pár órával két járőr kiküldésén és sajnálkozásán kívül mással mindmáig nem szolgálhatott. Az április legelején feltört lakásról még egy sajtcédulát sem sikerült kiállítaniuk, így a biztosító is csak ugyanazt tehette, mint a két tiszthelyettes: sajnálkozott. Ha most, karácsony után ugyanannál a kapitányságnál teszek feljelentést, hiszen az ó felségterületükön történt a kocsifeltörés is, akkor három-négy órával később talán kiküldenek egy vízi és egy lovasrendőrt, hogy mellém üljenek és együtt sirassuk az autóból elvitt értékeimet.

A be- és a feltörés között 268 nap telt el, de mindkét eset tavalyi már, a megkárosított apa és fia kivételével mindenki felejtheti az ügyeket, a rendőrség - amúgy testületileg, s nem kerületekre bontva - pedig megállapíthatja: elbecsületesedik az ország. Hiszen hetek teltek el, hogy a magyar kormány feje felavatta az M30-as autópálya Miskolcot elkerülő, illetve Miskolcig vivő szakaszát, de még ekkor, az év utolsó hetének utolsó napjaiban is a helyén volt az út jobb és bal oldalán lévő, személyzetmentes pihenőhely valamennyi berendezése. A mínuszok ellenére is folyt a langyos víz és a szappan, majd meg elindult a kézszárító készülék meleg levegője is. Testvérek között is legalább harminc napja elfelejtették ellopni a csapokat, a berendezési tárgyakat, avagy: az autópálya fenntartói nem csupán az elfogyó szappant pótolják, hanem a szappantartót, meg a vízcsapot és a kézszárító berendezést is. Nem, nem, maradjunk az eredeti verziónál, annál, hogy elbecsületesedik az ország. Lassan, de biztosan ennek lehetünk tanúi. Gondoljuk csak meg, két héttel ezelőtt még krahácsolt a fél jobboldal, mert a kormányfő a bérét támogatási célokra felajánlotta. Egy hete már - hál' istennek - nem tette ugyanezt, akkor, amikor az államfő és a parlamenti elnök társaságában felhívást tett közzé a délkelet-ázsiai katasztrófa áldozatait megsegítő pénzadományokra buzdítva a lakosságot.

Meglehet, maholnap felhagynak amonnan jobbról a balos vagyonok eredetvizsgálatával is?  Csak megjegyezzük, ha ezt teszik, nem fedezik fel a spanyol viaszt, hiszen - bátorodtunk fel a HVG múlt heti publicisztikáin, amelyeknek szerzői, Jonathan Swift, Karinthy Frigyes és Ady Endre egyaránt "gondoskodtak" a 2004-es áthallásokról - a Pesti Naplóban 1925-ben már túljutottak a politikai elit zsebszemléjén. A lap akkori állandó jegyzetírója ilyen elmélkedéssel állt elő: "Einstein tanár a tanunk, hogy minden csak relatív és így a gazdasági pangás miatt felhangzó panaszoknak is csak egy része jogosult. Igaz, hogy sokan vannak, akik ma egykori vagyonuk romjain siránkoznak, de szép számban vannak, akik örömtől ragyogó arccal állapítják meg, persze csak >maguk közt< - hogy >arany idők ezek, talán többé sosem lesz ilyen jó világ!< ...Hány honatya van, aki ma legföllebb községi képviselőtestületi tag volna, ha ki nem üt a kurzus!... Azonban a rang, cím, hivatali és társadalmi pozíció még csekélység azokhoz az anyagi előnyökhöz mérve, amelyekhez a Szerencse kegyeltjei a legutolsó években hozzájutottak... Amióta a világ fennáll, mindig úgy volt, hogy a nemzeti katasztrófákon sok ember meggazdagodott. Háborúk, forradalmak, ellenforradalmak és természeti csapások nyomában új vagyonok keletkeznek, amelyeknek szaga egy-két emberöltő elmúltával egészen elenyészik. Sok arisztokrata család van, amelynek vagyona egy cseppet sem előkelőbb eredetű, mint a hadi, vagy a kurzus-gazdagok vagyonának eredete... Egy német katonapék, aki a II. Rákóczi Ferenc ellen harcoló császári seregeket élelmezte, mint újdonsült hadigazdag megszerezte Békés vármegye felét, szintén egy magyar főúri családnak lett a megalapítója s ötven év múlva már senki sem beszélt róla, hogy a nagypapa a szegény katonáknak miből sütötte a prófuntot? A folyamatos esőzés elverheti a búzatermést, de nagyszerű lehet a máknak vagy tormának, - nincs oly természeti csapás, melynek valami vagy valaki hasznát ne látná, s nincs olyan gazdasági pangás, amelynek idején egy egész sereg ember megelégedetten azt ne konstatálná, hogy >ez a mi időnk, most van az aratás! <"

Az 1925-ös Pesti Napló napi jegyzeteiből annak szerzője, Szabó László könyvet szerkesztett, s ki tudja miért, ezt a címet találta adni cikkgyűjteményének: Magyar hibák, magyar gondok.

Jonathan Swift, Karinthy Frigyes és Ady Endre a HVG-s áthallások ellenére ugyanúgy a messzi múlt, mint az ehelyütt "felfedezett" Szabó László és az őtőle kölcsönzött áthallások. A mai sajtónak már másról kell szólnia, veretes, tartalmas, a jövőbe mutató nagyívű dolgokról, például arról, hogy a miniszter kötetlen beszélgetést folytat a község vezetőivel, majd megtekinti a település nevezetességeit.

Hogy melyik faluét? Hát azét, amelyiknek a nevét viseli a miniszter - micsoda lelemény, micsoda apropó! Bár az sem jó, ha valaki idő előtt, avagy túl hosszan leleményes. Ezért lehetett, hogy menesztették - a sajtónak postázott meghívó szerint - Kókára látogató tárcavezető elődjét. Pedig talán ő, Csillag István sem tett mást, csak azt, amire neve predesztinálta, csillagtúrára indult. Bár a Tejút már készen volt, de az autópályák némelyest hiányosak lehettek. Emellett el sem adták a közvéleménynek a csillagtúra ügyét a minisztériumi kommunikáció és protokoll akkori felelősei. Ma már más időket élhetünk meg, hiszen a sajtófőnök jegyezte meghívó alapján mindenki tudja a dolgát akkor, amikor a miniszter kötetlenül beszélget Kóka elöljáróival. A sajtó  fényképez, filmet készít és ír. Ír szabadon, lelkesen, lényegre törően a kókai elöljárókkal folyó kötetlen beszélgetésről - teheti, elvégre ez az idő már nem az az idő, amikor Karinthy és Ady vitriolba mártott, harcos tollára volt szüksége a magyar sajtónak.

Kapcsolódó írások:

Múlt heti fonákságok - befagyott hitelkamatokkal

Múlt heti fonákságok - pénztárcájával szavazó Várszegivel, Demjánnal, Szélessel, Csányival

Múlt heti fonákságok - outlet casinóval

Múlt heti fonákságok - Vasas múzeummal

Múlt heti fonákságok - a monetáris tanács beárazott tagjaival

Múlt heti fonákságok - Corvin láncos szerkesztőbizottsággal

Múlt heti fonákságok - vörös sárgairigységgel

Múlt heti fonákságok - folyt. köv. Népszabadsággal

Múlt heti fonákságok - bezáruló Magyar Hírlappal

Múlt heti fonákságok - olimpikon vesekővel

Múlt heti fonákságok - forintos labdával