A magyar népnek ismét sikerült fából vaskarikát gyártania. Miközben ezeket a sorokat írom, folyamatosan gyűlik a tömeg a Parlament előtt, hogy kinyilvánítsa nemtetszését, amiért a legitim módon megválasztott miniszterelnök igazat mondott. Erkölcsileg és morálisan megsemmisült, mennie kell - vélik a tüntetők. Nem elég, hogy saját maga is bevallotta, végighazudták a kormányra kerülés és a májusi választások közti másfél évet, de ráadásul csúnya szavakat is használt. Fúj.
A kicsit is gondolkodó emberek számára régóta nyilvánvaló, hogy bajban az ország. Őket nem lephette meg a tény, hogy ezzel a miniszterelnök is tisztában van. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Gyurcsány-kormány tagjai az őket körülvevő néhány száz szakértővel egyetemben egyszerűen nem vették észre, merre tart a magyar gazdaság. Észrevették, nem szóltak róla, ümmögtek, félrebeszéltek, ha kellett hazudtak is. Mindezért kaptak már a fejükre akkor is.
A májusi kinyilatkoztatás előtt is látnia kellett Gyurcsányéknak, hogy mi a helyzet, nyilván azelőtt a balatonöszödinél sokkal szűkebb körben be is vallották. Az, hogy ezt most jól időzítve kiszivárogtatták, mégis kétélű fegyver lehet. Elképzelhető, hogy az első Gyurcsány-kormány tagjait szóvivőstül, titkárnőstül perbe fogják, hazudozásért elítélik, vagyonukat elkobozzák, őket pedig családtagjaikkal együtt elégetik - gyújtósul a 2006. évi költségvetési törvénytervezet lapjait használva fel.
Én azonban egy másféle jövőképet vizionálok. A miniszterelnök beszédének hatására a magyarság egésze magába néz, és rádöbben: hazugságra épített országban nem jó élni. A borhamisítók nem hamisítanak több bort és az ukrán határon nem érkezik be több csempészcigaretta. A minimálbéren foglalkoztatott vállalkozók bevallják tényleges jövedelmüket, senki nem vásárol százalékért számlát tényleges teljesítés nélkül és mindenki pontosan fizet adót. Három év alatt felépítünk nyolcszáz kilométer autópályát és tizenkét hidat, kilométerenként félmilliárd forintból. Az orvosok nem fogadnak el többet hálapénzt és az áruházakban minden annyiba kerül, amennyi rá van írva.
Az államadósság két év alatt szertefoszlik, a nyugdíjak az egekbe emelkednek, a betegek pedig nevetve készülnek a doktorhoz, hisz tudják, ingyen is a legjobb kezekbe kerülnek. A 2012. évi olimpia költségeit minden nehézség nélkül fedezik a hazai építőipari dolgozók felajánlásaiból - ők egyébként kifizetett túlóráik utáni bérüket kínálták fel a magyar sporttörténet legnagyobb ünnepének alkalmából. A magyar név megint szép lesz, nem fog többé a turáni átok, A többi országok is mind Magyarországhoz szeretnének majd csatlakozni. Kormányozni sem szükséges már, hisz mindenki mindenkivel egyetért, mindenki mindenkinek felebarátja lesz és eljő a földi paradicsom.
Ámen.
Addig viszont mindenki fogja be a száját.
