Nem értem Járait! Gazdasági szakemberként hogyan veheti ennyire félvállról azt, amit már a nem gazdasági szakemberek is fújnak: a magyar gazdaság állapota nem rossz ugyan, de nem is jó. A belföldi fogyasztásra ugyanis nem lehet gazdasági növekedést alapozni. Tehát, ha jövőre szeretnénk az eredetileg elképzeltnél – tudatosan kerülöm a “tervezett” szót – kicsit szerényebb, de azért pozitív fejlődést fenntartani, akkor csak az exportra számíthatunk. Márpedig éppen az exportőrök mondják, sőt, követelik, hogy a gazdaságpolitikai irányítás állítsa meg végre - a nemzeti szívünket ugyan melengető - “erős forint” további erősödését, mert a világpiacon senkit nem érdekel, hogy a termelő és forgalmazó mennyiért állítja elő az áruját itthon forintban, őt csak az érdekli, mennyit adhat érte dollárban. Ráadásul az exportőrök szavát a kormány már meghallotta – lásd a pénzügyminiszter és a jegybankelnök vitáját az elmúlt hetekben -, csak éppen Járai úr nem kívánja meghallani. Ha meg a fülébe kiabálják, közvetlen közelről, azt mondja, “komolytalan”. Sőt, azt mondja - üzeni -, hogy neki nem a munkaadók érdekeit, hanem az egész ország, társadalom érdekeit kell szem előtt tartania. Tessék?! Éppen Járai Zsigmond ne tudná, hogy ha gyárak, üzemek zárnak be, ha munkahelyek szűnnek meg, akkor az nem a munkaadók belügye, hanem az egész társadalmat érinti negatívan, igen erősen?! Ellenben, ha a gazdaságpolitika úgy funkcionál, hogy a cégek gyarapodnak, munkahelyeket teremtenek, akkor az szintúgy az egész társadalmat érinti, kedvezően?!

Egy hosszabb és tartalmasabb elemzésben érdemes lenne kitérni arra, hogy az előző négy év, illetve az elmúlt fél év gazdaságpolitikája miként vezetett a kialakult helyzethez. Ezzel az elemzéssel pár napig még adósok maradunk olvasóinknak, ezért itt és most csak címszavakban: a GDP-növekedése és az export bővülése két év alatt megfeleződött. Az idén jelentősen lassult a beruházások növekedési üteme is, a szerkezete azonban még rosszabb: főként az építőipar teljesít, nem pedig a feldolgozóipar vásárol új gépeket. Az építőipart pedig az igen ellentmondásos kedvezményes hitelek lendítették fel, amely ugyanakkor visszafogta a lakosság megtakarítási hajlandóságát. A költségvetés hiánya egyre aggasztóbb. Elemzők állítják: a nemzetközi dekonjunktúra rosszkor jött ugyan, de önmagában nem okolható a magyar gazdaság betegségtünetei miatt. Ahhoz ugyanis az is kellett, hogy az előző kormány – melynek, ne feledjük, pénzügyminisztere volt a most diktálni akaró jegybankelnök! - letérjen az egyensúlyi növekedési pályáról, és meghirdesse azt a gazdasági csodát, ami a belső fogyasztásra épült volna - béremelésekkel és "PR-Széchenyi-tervestül" -, és ami minden közgazdasági alaptörvénynek ellentmondott.

Mit tehet a Medgyessy-kormány? Egyet nem, nem osztogathat tovább, nem fokozhatja azt, ami ide vezetett. No, és nem nyugodhat bele abba, hogy a Magyar Nemzeti Bank az infláció minden áron való csökkentésére hivatkozva, továbbra is mesterségesen magasan tartsa a forint árfolyamát, tönkretéve vele vállalatokat, vállalkozókat. És ezt az MNB elnöke se tehetné meg, különösen nem olyan vérlázító kommunikációval ("a focihoz és az árfolyampolitikához mindenki ért"), ami megint csak az elmúlt négy évre emlékeztet.

Szóljon hozzá!