A kutatások egyre világosabban rajzolják ki a képet: ahol nincs forrás, ott nincs stratégia sem. És ez nem véletlen. A stratégiai gondolkodás nem egy szellemi luxus – hanem erőforrás-igényes műfaj. Olyasmi, amit nem lehet éjszaka, a könyvelési határidő után összeállítani.

A kisvállalkozás nem buta – csak túlél

A legtöbb magyar mikrocég nem azért nem készít stratégiát, mert ne lenne rá szüksége. Hanem azért, mert a bérköltségek megeszik a jövőt. A legfrissebb felmérések szerint a kkv-k 65 százalékánál a teljes költségszerkezetet a munkabérek dominálják. A fejlesztési, innovációs vagy piacbővítési források elvékonyodnak – és ami megmarad, azt inkább elhalasztják.

És itt jön a fordulat: a stratégia éppen azokban a vállalkozásokban hiányzik, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A frissen indult, bizonytalan hátterű cégeknél. Azoknál, akik nem férnek hozzá hitelhez, akik számára a „növekedés” nem üzleti cél, hanem kockázat.

Támogatások? Igen. Hozzáférés? Kérdéses

Nem állíthatjuk, hogy nincs támogatás. Az Irinyi-terv, az MFB nullakamatos hitelei, vagy az EU-s alapok jelen vannak. Csakhogy a valóságban ezekhez gyakran azok a vállalkozások jutnak hozzá, akiknek már van múltjuk, szakértőjük, kapcsolatuk. A többi? Legfeljebb elolvassa a pályázat kiírását – aztán visszatér a napi túléléshez.

Miközben a pénzügyi háttér egyenetlen, az infláció és a gazdasági bizonytalanság szinte lebénítja a kockázatvállalást. A magyar vállalkozó inkább „marad a régiben”, mint hogy tervezzen. Mert tudja: egy elhibázott beruházás végzetes lehet.