Történelmi döntést hozott most az Európai Bíróság, aminek következtében egyes génmódosítással létrehozott termékek külön jelölés nélkül lesznek forgalomba hozhatóak, de összességében minden transzgenezissel és a legtöbb mutagenezissel létrehozott fajra a GMO-kötelezettségek vonatkoznak.

Az ügy előzménye Franciaországban indul: a Confédération paysanne olyan francia mezőgazdasági szakszervezet, amely a mezőgazdasági kisvállalkozások érdekeit védi. Nyolc másik szövetséggel együtt indított keresetet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt a mutagenezis útján nyert szervezeteket a géntechnológiával módosított szervezetekről szóló irányelv által előírt kötelezettségek alól mentesítő francia szabályozás tárgyában. Ezen irányelv különösen arról rendelkezik, hogy a GMO-kat csak az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok értékelését követően lehet engedélyezni, és e szervezetekkel szemben nyomon követhetőségi, címkézési és felügyeleti követelményeket támaszt.

Génstop

(A mutagenezis olyan technikák összessége, amely valamely élő faj genomjának idegen DNS beültetése nélkül történő megváltoztatását teszi lehetővé.)

A Confédération paysanne és a többi szövetség arra a körülményre hivatkozik, hogy a mutagenezis technikái az idők során változtak. A GMO-irányelv elfogadását megelőzően kizárólag a mutagenezis hagyományos vagy véletlen módszereit alkalmazták in vivo egész növényekre. Később a műszaki fejlődés a mutagenezis „in vitro” technikáinak megjelenéséhez vezetett, amelyek célzottan lehetővé teszik egy gén pontos mutációját például a meghatározott gyomirtó szereknek ellenálló szervezetek kinyerése érdekében. Márpedig a Confédération paysanne és a többi szövetség álláspontja szerint a valamely gyomirtó szernek ellenálló vetőmagfajták alkalmazásával fennáll a kockázata annak, hogy a környezet, valamint az emberi és állati egészség jelentősen károsodik, hasonlóképpen, mint a transzgenezis esetében.

A Conseil d’État e körülmények között kérte a Bíróságot lényegében annak meghatározására, hogy a mutagenezis révén nyert szervezetek GMO-knak minősülnek-e, és vonatkoznak-e rájuk a GMO-król szóló irányelvben szereplő kötelezettségek.

GMO – de nem olyan GMO

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság először is megállapítja, hogy a mutagenezis révén nyert szervezetek a GMO-irányelv értelmében vett GMO-knak minősülnek, ha a mutagenezis technikái, illetve módszerei olyan módon módosítják valamely szervezet genetikai anyagát, amely a természetben nem fordul elő. Ebből következik, hogy e szervezetek főszabály szerint az GMO-irányelv hatálya alá tartoznak, és vonatkoznak rájuk az említett irányelvben szereplő kötelezettségek.

A Bíróság azonban megállapítja, hogy az OGM-irányelvből kitűnik, hogy az nem alkalmazandó a mutagenezis bizonyos technikái útján, azaz olyan technikák útján nyert szervezetekre, amelyeket hagyományosan számos alkalmazásban használtak, és amelyek biztonságossága régóta bebizonyosodott. A Bíróság ugyanakkor rámutat, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy e szervezeteket az uniós jog (különösen az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok) tiszteletben tartása mellett a GMO-irányelvben meghatározott vagy más kötelezettségeknek vessék alá. Az a körülmény ugyanis, hogy e szervezetek ki vannak zárva az irányelv hatálya alól, nem jelenti azt, hogy az érintett személyek ilyen szervezeteket szándékosan kibocsáthatnak a környezetbe vagy forgalomba hozhatnak az Unión belül. A tagállamok tehát e területen az uniós jog és különösen az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett külön jogszabályokat fogadhatnak el.

Azon kérdést illetően, hogy a GMO-irányelvet a mutagenezis azon technikái útján nyert szervezetekre is alkalmazni kell-e, amelyek az említett irányelv elfogadása óta jelentek meg, a Bíróság megállapítja, hogya mutagenezis új technikáinak alkalmazásához kapcsolódó veszélyek hasonlónak bizonyulhatnak azokhoz, amelyek a GMO-k transzgenezis útján történő előállításából és kibocsátásából erednek, mivel valamely szervezet genomjának mutagenezis útján elért közvetlen módosítása ugyanolyan hatások elérését teszi lehetővé, mint egy idegen génnek az említett szervezetbe történő behelyezése (transzgenezis), és ezen új technikák olyan ütemben és arányban teszik lehetővé géntechnológiával módosított fajták előállítását, amelyek nem mérhetők össze a véletlenszerű mutagenezis hagyományos módszereinek alkalmazásából eredőekkel. E közös kockázatokra tekintettel a mutagenezis új technikái útján nyert szervezeteknek a GMO-irányelv hatálya alól történő kizárása veszélyeztetné ezen irányelvnek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások elkerülésére irányuló célját, és sértené az elővigyázatosságnak az irányelv által megvalósítani kívánt elvét. Ebből következik, hogy a GMO-irányelvet a mutagenezis azon technikái útján nyert szervezetekre is alkalmazni kell, amelyek az említett irányelv elfogadása óta jelentek meg.

Végül a Bíróság azt a kérdést vizsgálja, hogy a mutagenezis technikái útján nyert, géntechnológiával módosított fajtáknak teljesíteniük kell-e egy másik uniós irányelv által támasztott feltételt, amely szerint valamely géntechnológiával módosított fajta csak akkor ismerhető el az „azon mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékébe való felvétele céljából, amelyek vetőmagjai és szaporítóanyagai forgalomba hozhatók”, ha valamennyi megfelelő intézkedést megtettek az emberi egészséget és a környezetet érő káros hatások kiküszöbölésére. A Bíróság megállapítja, hogy a „géntechnológiával módosított fajta” fogalmát úgy kell tekinteni, mint amely a GMO-irányelvben szereplő GMO-fogalomra utal, ezért a mutagenezis útján nyert, ezen irányelv hatálya alá tartozó fajtáknak teljesíteniük kell a fenti feltételt. Ezzel szemben a mutagenezis olyan technikái útján nyert szervezetek, amelyeket már hagyományosan számos alkalmazásban használtak, és amelyek biztonságossága régóta bebizonyosodott, mentesülnek e kötelezettség alól.