A mérsékelten forró nyári napokon is elözönlik a Balaton-partot a fürdőzni és pihenni vágyók. Köztudott, hogy a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest arányaiban lényegesen kevesebb a német turista, hiszen a világpolitikai helyzet már nem kényszeríti a kettészakadt családokat, hogy Magyarországon találkozzanak. Annak idején rendszerint a gazdag nyugatnémetek állták szegény keletnémetek számláját, hiszen az NSZK állampolgárai számára filléres tételt jelentettek a magyaroknak nem kifejezetten olcsó éttermi árak. Bizony, a balatoni árszínvonal az igencsak meghatározott fő célközönségre való tekintettel jócskán meghaladta az országos átlagot. Ez ma már nincs így, bár a köztudatban még mindig él a hiedelem a balatoni árakat illetően. Ezzel szemben az általunk megkérdezett éttermesek többsége állítja: évek óta nem emelt jelentősen árakat. Ez viszont azt eredményezi, hogy a bevétel sem növekszik a folyamatosan emelkedő terhekkel arányosan. A jó munkaerőt is meg kell(ene) fizetni, de egyre nehezebb a személyzet bérét kigazdálkodni.
- Egy jobb napon akár 15-20 ezer forintot is megkereshet egy szakács vagy egy pincér, mégsem könnyű a megfelelő színvonalú munkát nyújtó személyzet összeverbuválása. A tavalyi dolgozók közül csupán egy fiatal lány tért vissza, a többiek idén inkább Ausztriát választották. A helyzet elkeserítő, mert kénytelen vagyok beérni szakképzetlen dolgozókkal. A felszolgálók többsége egyetemista. Előnyük, hogy 1-2 idegen nyelven is képesek jól kommunikálni, és általában értelmesek is, jól kezelik az esetleges, főleg éjjel adódó konfliktushelyzeteket. A kisegítők természetesen kevesebbet visznek haza, de úgy hiszem, hazai viszonylatban 7-9 ezer forint sem nevezhető rossznak – mondta József. Kérdésünkre, mekkora a német vendégek aránya, kifejtette: természetesen még akadnak, de már nem érdemes rájuk alapozni egy vállalkozást.
Kép:Pixabay
Tulajdonosként mindenes
Egy Balatonalmádi strandbüfét üzemeltető vállalkozó lapunknak azt mondta, ő is szenved a munkaerőhiánytól.
- Egy tulajdonosnak normális körülmények között nem lenne feladata, hogy egyik percben krumplit pucoljon, a következőben pedig asztalhoz vigye a rendelést. Én megteszem. Ha nyereséggel szeretném zárni a szezont, nem is foglalkoztathatok műszakonként 3-4 embernél többet. A mosogatást nem tekintem szigorú értelemben vett szakmának, a felszolgálás is betanulható. Jól képzett szakács nélkül viszont elvéreznék. Mivel kevesen vagyunk, mindig azon a poszton segítem a munka gördülékenyebbé tételét, ahol éppen szükséges.
- Hiába hirdetek meg egy állást, zömében teljesen alkalmatlanok jelentkeznek. Mondhatják az okoskodók, hogy be kell érnem azzal, ami van, de egy rossz dolgozó csak hátráltatja a munkát. A jó, tapasztalt felszolgálók és szakácsok már inkább külföldre mennek dolgozni. Ezt volt embereimtől is hallottam, de meg is tapasztaltam. Én évente többször is járok Bécsbe illetve az osztrák sítelepekre. Szinte mindig találkozom magyar pincérekkel. Ők szúrnak ki engem, amikor rendelés közben magyarul beszélek a családommal.
Trükkök nélkül nem megy
- Nekem senki ne magyarázzon munkanélküliségről Magyarországon! A múlt héten néhány nap után felmondott a mosogatónk. Azt állította, jobb lehetőséget kapott. Aha… Bizonyára. napi 12 ezer forint alap zsebbe egyeseknek kevés – mondja a neve elhallgatását kérő vállalkozó. Dolgozatnék én fehéren, de ha még adózniuk is kell a munkavállalóknak az összegből, még kevésbé lesz csábító. Így inkább maradok a szürkemezőn. Mindenki papírjai rendben vannak, de nem a tényleges összegre jelentem be őket. A különbözetet nevezzük bónusznak, ajándéknak, vagy aminek tetszik – mesélte az üzletember és hozzátette: kénytelen trükkökhöz folyamodni, ha jó munkaerőt szeretne.
- Az egyetemistákat még valamennyire csábítja, hogy nálam a fizetés mellett teljes ellátást, szállást is kapnak, és úgy igyekszem beosztani a dolgozók munkaidejét, hogy csak a csúcsidőben legyen bent a teljes állomány, egyébként váltásokban napközben is mindenki kap egy-két óra pihenőidőt, hogy kiélvezhessék a tó hűs vizét.
