Az ügy előzménye Hollandiában vette kezdetét: a „Heksenkaas” egy holland zöldség- és frisstermék-kereskedő által 2007-ben készített tejszínes, zöldfűszeres krémsajt. Az e terméken fennálló szellemi tulajdonjogok jelenleg a holland jog szerint bejegyzett Levolát illetik meg, akire e kereskedő a jogokat átruházta. Ugyanakkor 2014 óta gyártja a holland jog szerint bejegyezett Smilde a „Witte Wievenkaas” nevű terméket egy hollandiai áruházlánc számára.
Arra hivatkozva, hogy a „Witte Wievenkaas” gyártása és értékesítése sérti a „Heksenkaas” ízén fennálló szerzői jogait, a Levola azt kérte a holland bíróságoktól, hogy kötelezzék a Smildét egyebek mellett e termék gyártásának és értékesítésének abbahagyására. A Levola egyrészt kifejtette, hogy a „Heksenkaas” íze műként szerzői jogi védelemben részesül, és másrészt, hogy a „Witte Wievenkaas” íze e mű többszörözésének minősül.
Az ezen ügyben fellebbezés alapján eljáró Gerechtshof Arnhem-Leeuwarden (Arnhem-Leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) azt kérdezte a Bíróságtól, hogy egy élelmiszer íze részesülhet-e a szerzői jogról szóló irányelv értelmében védelemben.A Bíróság ítéletében kiemeli, hogy egy élelmiszer íze csak akkor részesülhet szerzői jogi védelemben, ezen irányelv értelmében, ha ezen íz az említett irányelv szerint „műnek” minősülhet. A műnek minősülés mindenekelőtt feltételezi, hogy az érintett tárgy eredeti szellemi alkotás. Ezen felül megköveteli ezen eredeti szellemi alkotás „kifejezését”.
Következésképpen, a „műnek” az irányelv értelmében vett fogalma szükségszerűen magában foglalja a szerzői jogi védelem tárgyának kifejeződését, amely lehetővé teszi, hogy azt kellő pontossággal és objektivitással azonosítani lehessen.
Ebben az összefüggésben a Bíróság megállapítja, hogy a pontos és objektív azonosítás lehetősége hiányzik egy élelmiszer ízének esetében.
Ezzel kapcsolatban a Bíróság kimondja, hogy ellentétben például az irodalmi művekkel, a festészeti és filmalkotásokkal, vagy a zeneművekkel, amelyek pontos és objektív kifejezések, egy élelmiszer ízének azonosítása lényegében ízérzeten és tapasztalatokon alapul, amelyek szubjektívek és változóak. Ez utóbbiak többek között a szóban forgó élelmiszert kóstoló személyhez kapcsolódó tényezőktől függnek, mint e személy kora, étkezési preferenciái, táplálkozási szokásai, valamint azon környezettől vagy kontextustól, amelyben e terméket megkóstolja.
Ezenfelül egy élelmiszer ízének pontos és objektív azonosítása, amely lehetővé tenné annak más, hasonló termékek ízétől való megkülönböztetését, nem lehetséges technikai eszközökkel a tudományos fejlődés jelenlegi állása szerint. E körülmények között a Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy valamely élelmiszer íze nem minősíthető „műnek”, és ennél fogva nem részesülhet szerzői jogi védelemben az irányelv értelmében.
