Ha valaki hitelt vesz fel a banktól, mindig fedezetet kérnek, amiből a pénzintézet visszakaphatja pénzét, ha az adós nem fizetne. A fedezet gyakran ingatlan, máskor gépek vagy részvények, befektetések.
A Credito Italiano nevű bank azonban, Emilia tartományban, készséggel elfogadja óvadéknak – a sajtot... Nem szeleteket persze, hanem azokat a malomkeréknyi méretű tömböket, amelyekben a környék termelői érlelik a nemes Parmigiano-Reggianot, magyar nevén az annyi étel ízesítésére kiválóan alkalmas, nemes parmezánt.
Az érlelés 18–36 hónapot vesz igénybe. Így a termelők központi, az ideális körülményeket biztosító óriási raktárban érlelik sajtjaikat – gondos őrizet alatt. Drága termékről van ugyanis szó, egy „parmezánkerék” értéke több ezer dollár.
Amikor megkérdezik a Credito Emiliano vezetőjét, hogyan alakult ki ez az alkalmasint egyedülálló üzleti forma, kiderül, hogy a hasznon kívül a helyi, tartományi ipar támogatását szívügyének tekinti a pénzintézet.
Amely egyébként arról is gondoskodik, hogy senki, semmi ne veszélyeztethesse a sajt útját – a tehéntől a pillanatig, amikor a híres parmezán finom reszelékben hullik húsra, tésztára... (The Washington Post)
