„Nem akarok luxuscikk lenni”

Bölcsészkar, némi fotózás, filmes munka és a gyerekvállalás után, váratlanul jött Konda Brigi életébe a kerámia. Azt gondolta, hogy nincs kézügyessége, mígnem készített gyurmából egy picike szobrot ajándékba...

– Elkezdtem korongolni tanulni, de akkor lett biztos, hogy ezt akarom csinálni, amikor a családommal a tengerparton nyaralva is minden éjjel arról álmodtam, hogy a korong mellett ülök. A tanfolyam elvégzése után béreltem egy kis helyet, mindennap lementem, és orrvérzésig gyakoroltam.

Még mindig tanul, mint mondja, morzsánként kell összeszedni a tudást. Az alap megvan, de ami éppen érdekli, ahhoz kell elsajátítani az újabb és újabb technológiát. Az egyetemi képzés valószínűleg a dizájnmenedzsment-tudás miatt is hasznos lett volna, de azért is, mert az ott tanultakkal tudatosabb lehetne a márkaépítés, a pályázatokon való indulás. Brigi ennek híján a pozitív visszajelzésekből építkezik.

Hogyan tovább?

Az első nagyobb export egy belgrádi étterem számára készült, a tulajdonos egy magyar magazinban látta meg Brigi kerámiáit, és rendelt több mint hatszáz darabot, most pedig már a cég másik étterme számára készül a sorozat. Itthoni éttermek is megtalálják, így előbb-utóbb kell majd egy ember az anyagbeszerzésre és az üzleti ügyek intézésére. – Az első külföldi szállításnál például rengeteg időm ment el arra, hogy vámolni tanultam. Az éttermek között is muszáj lesz válogatni, mert már most előfordult, hogy egy hely csalódott volt, hogy máshol is látja a tányérjaimat – de egyelőre még senki nem ajánlott exkluzív szerződést – mondja nevetve.

Egy ideig otthon dolgozott – korong a nappaliban, mázazás a konyhában –, de a hely is kevés volt, és tízszer annyi munka előállítani a tárgyat úgy, hogy folyton pakolni, szállítani kell. Két éve úgy döntött, vagy ki tud termelni egy műhelyre valót, vagy abbahagyja.

– Akkor kezdtem el a WAMP-ra járni, és létrehoztam a weboldalt. A vásári megjelenés bevételt és további megrendeléseket is hozott. Amíg teljesen egyedül csináltam, többet nem is tudtam vállalni, majd az első bérkorongosnak köszönhetően lehetett megháromszorozni a gyártást, pedig a korongolás a munkának csak alig tíz százaléka. Utána még esztergálni, csiszolni, mázazni kell.

Most a különböző részfeladatokon három-négy ember dolgozik, de például a finom alkatrészek öntésére még mindig nem talált embert. Egyelőre egyedül Brigi látja át a teljes folyamatot. A legnagyobb korlát pillanatnyilag a saját kapacitása.

– Nagyon könnyű abba belecsúszni, hogy heti hét napot dolgozik az ember, de egy ideje tudatosan figyelek rá, hogy mire a gyerekem hazaér az iskolából, én is otthon legyek. Ugyanakkor mivel nem szeretnék a megfizethetetlen dizájn kategóriába kerülni, kisebb a haszon egy darabon, tehát többet kell gyártani. Nekem fontos, hogy mindennap használják a cuccaimat, nem akarok luxuscikk lenni. Döntés kérdése, hogy csak dizájner legyek, és mások gyártsák le a tárgyakat, de eddig a lépésig még nem jutottam el. Lélekben is el kellene tudni engedni, de egyelőre igényem van rá, hogy a kezem benne legyen minden darabban.

A vasárnapi piacon túl

A szemet-lelket gyönyörködtető tárgyakat gyártó kézműveseknél pedig egyáltalán nem biztos, hogy a siker fokmérője a cégméret. Persze előbb-utóbb mindenki elkezdi latolgatni a növekedési lehetőségeket. Többnyire akkor, ha már muszáj kimondani: a hobbi stabil megélhetést jelentő vállalkozássá lett. Mint például az ideiglenes, művészi tetoválásokat gyártó Tatz.

Nagyon figyel arra, hogy hol és hogyan jelennek meg a tárgyai, ez fontos eleme a márkaépítésnek. Viszonteladókat sem könnyű találni, mert az így kialakuló ár már túlságosan magas. A vásárok mellett a műhelyben árul. Soha nem reklámozott, nem használja a Facebookot sem, de megkeresett például egy ismert gasztrobloggert, akihez – úgy gondolta –, illenének a tányérjai, egy idő után pedig ebből is együttműködés és az olvasott blogon való megjelenés lett.

A bevétel egyelőre nem kiszámíthatóan oszlik el, a karácsonyi szezon mellett a vásározás jelenthetne viszonylag kiszámítható alapot, de olykor mindent felborít egy nagyobb megrendelés.

– Ellenpélda vagyok. Ezen az állítólag árérzékeny piacon az első perctől azt érzem, hogy vágynak rá az emberek, hogy ne tömeggyártott, áruházi bögréből igyák a reggeli kávét, hanem olyanból, amit kézzel készítettek, és átsüt rajta a belesimogatott energia.

Véleményvezér