Főszabály, hogy a szabadságot abban a naptári évben kell kivenni és kiadni, amelyben erre a munkavállaló jogosultságot szerezett. Az esedékesség évében kiadottnak minősül a szabadság, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a következő évre áthúzódó része nem több 5 munkanapnál. A szabadság alap- és életkor, illetve gyerekek után járó pótszabadságra bontva tartja nyilván a munkáltató. A dolgozó és a munkaadó az adott évre vonatkozóan írásbeli megállapodást köthet arról, hogy az életkor szerint járó pótszabadságot a munkavállaló a következő évre átviheti - hívta fel a figyelmet Pentz Edina, az RSM Hungary bérszámfejtési vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
A próbaidő leteltével – ami legfeljebb a munkaviszony első három hónapját jelentheti- a munkavállaló jogosult arra, hogy évi 7 munkanap szabadságot a kérésének megfelelő időpontban adja ki munkaadója. Ez a hét munkanap kivehető egyben, vagy két részre bontva, a dolgozó igénye szerint.
Emellett a szabadságot akkor lehet a következő évre átvinni, ha: a munkavállaló jogviszonya október elsején vagy azt követően kezdődött, - ez esetben legkésőbb következő év március 31-ig kell kiadni a szabadságot, van kollektív szerződés, amely rögzíti, hogy a szabadság egy negyedét következő év március 31-ig lehet átvinni, a munkavállaló oldalán felmerült ok (például betegség?) miatt nem lehetett a szabadságot az esedékesség évében kiadni, akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni a szabadnapokat.
A munkáltatónak jogában áll a munkavállalót kötelezően szabadságra küldeni, ha még rendelkezik szabadság napokkal, de a mindennapi gyakorlatban általában közös döntésen alapul a szabadságok kivétele. A fizetés lehet teljesítmény és idő alapú is, kalkulátorunkkal kiszámolhatja, hogy szabadnapjainak száma hogyan befolyásolja havi jövedelmét.