A vagyoni hozzájárulástól, illetve a jegyzett tőkéhez való aránytól függ mind a kockázatvállalás mértéke, mind pedig a tagokat megillető jogok, ha tőkebefektetésre kerül sor – írja az SZTA-blog. A teljes döntési szabadságról az alapítóknak minden esetben le kell mondaniuk, hiszen az üzletrésszel rendelkező befektető bizonyos mértékben részt vesz a döntéshozói folyamatokban. A befektetők célja a vállalkozás támogatása – a finanszírozás mellett tudással, tapasztalattal is, annak reményében, hogy később befektetéseik megtérülhessenek.

Alkalmazott lesz a társtulajból

Többségi tőkebefektető az, aki a vállalat üzletrészének több mint az 50 százalékát szerzi meg. Magyarországon a tőkebefektetések jelentős részére ez a konstrukció volt jellemző az elmúlt években, mivel a befektető ilyen módon próbálta biztosítani a vállalkozás irányítását. A cél természetesen a vállalkozás fejlesztése lenne, van azonban egy olyan „mellékhatása” is, amelyről sokszor hajlamosak megfeledkezni a befektetők.

Ez pedig az alapítók kapcsolata a vállalattal és motivációjuk. A befektetők bevonása már önmagában nehéz kérdés lehet, hiszen az éveken keresztül dédelgetett, sajátjuknak tekintett vállalkozásukba egy ponton be kell engedniük egy másik felet. Ha azonban a másik fél az első adandó alkalommal megpróbálja átvenni az irányítást a cég felett, az alapítók motivációja, lelkesedése és vállalkozásukba fektetett hite nagy eséllyel hagy alább. Láttunk már arra példát, hogy ilyen esetben inkább túladnak tulajdonrészükön, mint hogy „alkalmazottá” váljanak benne.

Külföldi terjeszkedéskor hasznos 

A másik probléma egy következő körös befektető érkezésével törhet a felszínre. Az újabb befektető számára teljesen más képet fest, ha egy profitorientált többségi tulajdonrésszel rendelkező befektető áll a vállalat élén, mintsem a lelkes alapító tagok. A nemzetközi terjeszkedés lehetőségének felmerüléséről nem is beszélve – külföldi befektetők számára ugyanis rendkívül idegen lehet ez a konstrukció.

Noha sok befektető tart attól, hogy kisebbségi tulajdonosként – azaz csendestársként – nem tudja elérni a tőke megfelelő hasznosulását, nem csak a többségi tulajdon az, ami biztosíthatja szükség esetén a kontrollt az üzlet felett. Egyéb módszerek is a befektetők rendelkezésére állnak, amelyek a mellett, hogy döntési jogokat garantálnak a vállalkozás sorsát meghatározó kérdésekben, lehetőséget adnak a kisebb részesedéssel rendelkező befektetőknek, megőrzik az alapítók motivációját és a vállalathoz fűződő személyes kapcsolatot.

A cikk teljes terjedelemben a Széchenyi Tőkaalapkezelő blogján olvasható!