A magyar adóhatóság lehetőségei a külföldi adatok megszerzésére egyre inkább bővülnek: hazánk egy nappal a svájci megállapodás előtt az adóparadicsomként számon tartott Guernsey-vel kötött kifejezetten az információcserére vonatkozó megállapodást. Az ehhez hasonló megállapodások áttörést jelenthetnek az adóeltitkolás elleni küzdelemben.
Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei mind azt igazolják, hogy egyre több állam csatlakozik ahhoz a nemzetközi trendhez, ami egy olyan transzparens világot eredményez, ahol az adóügyi információk szabadon áramolnak. Ez azért fontos, mert a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedésével jelentősen megnőtt a határokon átívelő adóelkerülési struktúrák száma. Egyes struktúrák kifejezetten az adóelőnyök elérését vagy a jövedelmek eltitkolását célozzák, lehetővé téve az adóterhek lényeges csökkentését vagy az adóztatás teljes elkerülését. A nemzeti adóhatóságok csak akkor tudnak hatékonyan fellépni ezzel a jelenséggel szemben, ha a struktúrák felderítéséhez megfelelő információkkal rendelkeznek. Az információszerzés eszköze az adóhatóságok közötti információcsere.
Az információcsere történhet kérésre, automatikusan vagy spontán módon. A kettős adóztatás elkerülésére szolgáló egyezmények tipikusan a kérésre történő információátadást teszik lehetővé, de a fő nemzetközi célkitűzés az, hogy általánossá váljon az automatikus, azaz a külön adóhatósági megkeresés nélkül megvalósuló információcsere. Ezen az OECD, az EU és számos más nemzetközi szervezet is nagy erőkkel dolgozik, így az automatikus információcsere a közeljövő képe. A G20-ak legutóbbi szentpétervári találkozójukon megállapodtak, hogy 2015-től biztosítják a kölcsönös automatikus információáramlást. Egyre több állam csatlakozik az OECD adóügyi kölcsönös együttműködésről szóló multilaterális egyezményéhez is, amely szintén az automatikus információcserét támogatja. Az egyezményhez eddig 56 állam csatlakozott, köztük Belize, Szingapúr, Brazília, Guatemala és legutóbb Kína is.
Svájccal Hazánknak már eddig is volt kettős adóztatási egyezménye, azonban ez a régi, 1981-ben aláírt megállapodás nem biztosította az adóhatóságok közötti információcserét. Ennek legfőbb oka feltehetően az volt, hogy a pénzügyi központként működő Svájc különösen a titoktartásnak, a banktitoknak köszönhetően tudta fenntartani erős piaci pozícióját. Az utóbbi években ez jelentősen megváltozott: Svájc a nemzetközi nyomásnak engedve fellazítani látszik a banktitok intézményét, és egyre hatékonyabban működik együtt más államok (adó)hatóságaival. Az új svájci–magyar egyezmény is ennek egyik kiváló példája.
„Az egyezmény alkalmazásával a jövőben a NAV bármely magyar adózóra vonatkozóan, bármely adónem tekintetében kérést intézhet majd a svájci adóhatósághoz, amely legtöbb esetben köteles lesz a kért információt kiadni. A megkeresés teljesítésének nem lehet akadálya az, hogy a kért adat banktitoknak minősül. A kapott információt a NAV felhasználhatja az adózóval szemben tett adómegállapítás során, ami különösen akkor lehet veszélyes, ha a magyar adózó a Svájcban lévő jövedelmei forrását nem tudja megfelelően igazolni. Ilyenkor a súlyos adójogi szankciók mellett akár büntetőjogi felelősségre vonásra is számíthat, ugyanis nincs akadálya annak, hogy a NAV az adatokat a büntető hatóságoknak továbbítsa" – mondta el Békés Balázs.
